Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-335

S35. országos ülés märczÍB* 28 1884 137 (lést, a melyek nem mennek annyira, mint mennek 1 a qualiíicatió hívei, a melyek egyes esetekben meg­tagadják a kontároktól a segédtartást, de maguktól a kontároktól a gyakorlatot nem kívánják elvonni. Tehát mondom, feltéve, de meg nem engedve, hogy a kontároknak száma, ugy a hogy azt a régi czéh fogalmai alatt értjük, a szabad ipar uralma alatt jobban szaporodott volna, kérdem: ugyan elfogadható-e az, hogy ezen kis kontárok komoly versenytársai lehetnének a solid, de valamivel drá­grábban dolgozó iparosnak. Azt a solid iparost, a ki ugyan egy helyen dolgozik a kontárral, a ki olcsóbban, de roszabbul dolgozik, bizonyára a fogyasztók mindnyájan ismerik és csak fel kell azt tenni józanságukról, hogy azon iparosnak, a kit évek hosszú során át állandóan mint solid iparost ismernek, a ki drágábban, de jobban dolgozik, még­is csak előnyt fognak nyújtani. Ha van veszély, a mely a kisiparosokat fe­nyegeti, az semmiesetre sem a kontár, hanem az olcsóbban és nagyban dolgozó vállalkozó, nagy iparos, a kivel szemben a kisiparost teljesen meg­védelmezni, még akkor sem tudnók, ha mindazon eszméket megvalósíthatjuk, melyeket a qualifieatió híveikivánnak. Az nagyon természetes, hogy agyá­rak a gépekkel, az olcsó hitellel, a nyers anyag nagy­mérvű beszerzésével és az által, hogy képesek meg­várni apiacz kedvező eonjecturáit, győzelmes ver­senytársai a kisiparnak ha egy téren dolgoznak. És ehhez még, ha látjuk, hogy mily sok visszaéléssel lehet erősbíteni az erősebbet a gyöngébb ereje ellen, nem haboztam oly intézkedések elfogadásá­ban, melyek a nagyobb ipar ellen irányoztattak, minők például a vándor-üzletekre vonatkozók. De ha hozzá veszszük azt, hogy a nagyiparos ezen elő­nyei mellé jött még a közlekedés kifejlődése is, a mely legnagyobb ellensége volt a kis iparnak, a mennyiben a patriarchális ipart ez forgatta ki sar­kából. Mert a mig eddig az utazás egyik megyé­ből a másikig, hetekig* vagy legalább is napokig tartott, oly körülmények közt nem igen fordult elő, hogy valaki a szomszéd városba ment volna vásá­rolni, sőt a régi ipar jellege épen az volt, hogy a fogyasztó magánál dolgoztatta az iparost. Most a mióta a vasutak létrejöttek, nemcsak az történik, hogy a termelőt keresi fel a fogyasztó, sőt leg­gyakrabban az ország fővárosában, sőt a jobb­módúak még azonkívül is mennek, hanem bekö­vetkezik az, hogy a távoli nagy vállalkozó fel­keresi az ország legtávolabbi részében lakó kis fogyasztót, utazók, újságok hirdetése, reclamok és árjegyzékek küldése utján, midőn látjuk, hogy a kisiparos mily szorongatott helyzetben van és annyi látható és láthatatlan ellenséggel kell küz- j denie, akkor be kell látnunk, hogy ily körűimé- j nyck közt a kisiparos sokszor a legodaadóbb szór- j galom és kitartás daczára is kénytelen elmerülni j Í;Z egyenetlen harczban. KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XVI. KÖTET. Midőn a kisiparos helyzete a mai viszonyok közt ilyen, akkor azt hiszem méltányossággal kell viseltetnünk irányában, midőn azon erős meg­győződésünk van, hogy félrevezettetik. Ls ha azt látjuk, hogy a kisiparosok körében oly mély gyö­keret vert a hit az egyetlen panaceában, midőn azt látjuk, hogy ha egy kívánságnak kielégítése nélkül lehetetlen a kisipar figyelmét másra is fel­hívni, akkor még sem maradhatunk a tagadás te­rén. Mert méltóztassék megtekinteni a második iparcongressus jegyzőkönyveit és tanácskozásait, hol azok közül, kik az iparosokat vezették, igen sokan hasonló álláspontot foglaltak el, mint én jelenleg és kezdették a tanácskozásokat azzal, hogy nem a qualiíicatió miben az iparosok jövője rejlik és e helyett több hasznos intézke­désre kívántak súlyt fektetni; midőn pedig a szavazás megkezdődött, ugyanazok, kik igy be­széltek, kénytelenek voltak a qualificatiót legelső helyen javasolni. Midőn látjuk, hogy ily nehéz vi­szonyok sulyosodván reájuk, mint egyetlen orvos­szerhez, görcsösen ragaszkodnak ezen eszközhöz, akkor azt hiszem, teljesen ridegen elutasítani ezen követelményt csakugyan nem volna a, helyes, a, gyakorlati politikának feladata. (Helyeslés jobb­felóL) Természetes, ily körülmények közt köteles­ségünk figyelmeztetni az iparosokat arra, hogy az, a mitől várják boldogulásukat, nézetünk szerint nem az, a mi boldogulásukat előidézné, köteles­ségünk őket ily körülmények közt figyelmeztetni arra, hogy boldogulásuk utjai máshol keresendők. Mert abban, hogy kívánságaik egy részét kielégí­tettük, legalább rám nézve irányadó indok az volt, hogy megadassák a lehetőség arra, hogy az iparosok figyelme más tényezők felé is forduljon. Mert én is teljesen azon véleményben vagyok, hogy bármily súlyos legyen is a harcz, melyet a kisipar a nagy iparral szemben folytut, a kisipar szerepe nincs befejezve és mint más országokban, ugy hazánkban is a kisiparra fényes és nagy jövő várakozik. De csak egy feltétel alatt, azon feltétel alatt, ha a kisipar is igyekezni fog elsajátítani azon tulajdonokat, melyeknek birtokában ma ellen­fele annyival erősebb, mint ő, azon egy eshetőség s egy feltétel alatt, ha a kisipar egyszersmind al­kalmazkodik a modern időkhöz. Mert ha azt hiszi, hogy mesterségét ugy folytatva, mint régen apáink, őseink tették, boldogulni fog a nagyipar ellené­ben, akkor azt hiszem, minden intézkedés sikerte­len. (Helyeslés jobbfáöl) A mitől én a javulást reménylem, az egyrészt a társulás, másrészt az oktatás. Mindenütt másutt, hol a kisipar nagy eredményeket tudott felmutatni, ott a társulás — és pedig nem a kényszertársulást ertem a lattá — hanem a különböző hitelegyletek, a nyerstermékek bevásárlására szolgáló, az ön­segély, a fogyasztási egyesületek megalkotása által tudott erőre vergődni. — A hol ez egye­18

Next

/
Thumbnails
Contents