Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-328
328. országos ülés márezins 14. 1884 o legközelebbi vagyis 1882. évi országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszszen; végül ezzel kapcsolatban; ugyancsak e törvény 10. §-a szerint a t. közmunka- és közlek.-ügyi minister ur utasíttatott, hogy a Tisza és mellékfolyói szabályozásának végleges rendezése és administrativ szervezése iránt ugyancsak 1882. évi törvényhozás elé törvényjavaslatot adjon be, a melynek hivatása lett volna természetesen minden fentebb említett ártéri sérelmek orvoslása ; minthogy azonban ezen Álsó-Tiszavidék cardinalis érdekét érintő életkérdés a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat által megoldva és elintézve nem lett, ekként az ártéri birtokosságot sújtó sérelmek orvosolva és a kitűzött czél elérve nincsen: a hiányok pótlása s illetve a múltra nézve a hivatkozott törvényes intézkedések megtétele végett — a jelen törvényjavaslatot a t. közmunka- és közlekedésügyi minister urnak visszaadatni kérem, s ennélfogva következő határozati javaslat elfogadását tisztelettel ajánlom. Határozati javaslatom következő: „Utasittatik a közmunka- és közlekedésügyi minister, hogy 1881: LII. t.-cz. intézkedéseihez képest szükségelt törvényjavaslatot — az ezennel visszaadott jelen törvényjavaslat keretébe leendő beillesztés mellett — még ez ülésszak alatt oly időben terjeszszen a ház elé, hogy az törvényerőre emeltetvén, általa a Tisza és mellékfolvói szabályozása tekintetében a múltra nézve különösen kívánatos irányadó elv, és a vízvédelmi müveleteknél — a teherviselésre nézve szükséges s az igazságnak lehetőleg megfelelő kulcs megállapittassék, ekként a mutatkozó aránytalanság elkerülése és végül a szorulatoknak a töltések hátrább helyezése által eddig elmulasztott szüntetése miatt fenforgó sérelmek orvosolva legyenek." Gr. Tisza Lajos: T. ház! Én nem kívánom ezúttal a Tisza-szabályozási kérdést a maga egészében felölelni, azt hiszem, hogy ez most nagyon messze vezetne, különösen hogyha annak műszaki oldalára is ki akarnék terjeszkedni. Még arra a magában elvontan helyes elvre nézve sem kívánok ma megjegyzést tenni, a mely itt tegnap felhozatott, hogy általában a folyók szabályozása ugy viendő keresztül, hogy a töltésezések felülről, az átmetszések pedig alulról kezdendők meg, bár némi kételyeim vannak is arra nézve, hogy a Tiszának, ezen különösen kevés eséssel biró folyónak szabályozásánál ezen elv mereven keresztülvihető lett volna-e, habár egy és más irányban a Tiszaszabályozási művek keresztülvitelében, a sorrendben a magam nézete szerint is itt-ott történt tévedés. Én egész egyszerűen csak ezen törvényjavaslat keretében kívánok mozogni, abban is főleg ennek a vizszabályozó- és ármentesítő társulatok igazgatási szervezetéről szóló részére kívánok röviden némely megjegyzést tenni. (Halljuk!) Hogy általában ezen ármentesítő társulatok szervezésének szüksége fennáll, azt mindazok, kik azon vidékkel ismerősek, be fogják látni. Be fogják látni azt is, hogy ez nemcsak szükséges, de sürgős is. Ennélfogva, habár a törvényjavaslatnak egy vagy más részletével nem értenék is teljesen egyet, azt mindenesetre, mint olyat, amely a jelen helyzetet javító intézkedéseket foglal magában, csak üdvözölni tudom. Mondom, t. ház, én magam is abban a helyzetben vagyok, hogy nem mindenben értek a törvényjavaslattal egyet. így nevezetesen én részemről szerettem volna most, midiin ezen társulati szervezés kézbe vétetik, hogyha a társulati teendők intézésében a központi államkormánynak 'több befolyás biztosíttatott volna s egyes esetekben a kormány rögtöni intézkedésének joga és kötelezettsége is kimondatott volna. Mindazon esetekben pedig, midőn egyik vagy másik társulat oly helyzetben van, hogy folyton az állam segélyére szorul, nézetem szerint czélszerűbb lett volna a kezelést teljesen a központi államkormánynak átadni és az érdekeltekből alakult társulatoknak az ellenőrzés tisztét fentartani. Belátom azonban, hogy igen bajos lett volna egy, ezen irányban fogalmazott törvényjavaslatot a mai áramlattal szemben törvényerőre emelni, mert a társulatok igen ragaszkodnak az ő autonómiájukhoz és ez teljesen indokolt is azon társulatoknál, melyek annak keretében kötelességöknek eleget tesznek. Ha azt minden társulat teljesítené, szó sincs róla, ez volna a legczélszerííbb szervezet, mely a központi kormány vállairól igen nagy munkát és felelősségterhet vesz le: nem hallgathatom el azonban azt, hogy igen sok társulat van az országban, mely az autonómiát — felfogásom' szerint — nem helyesen fordítja magyarra. Mert ha nemcsak az önrendelkezés jogát, de az öntevékenység kötelezettségét is magyaráznák ki mindenütt az autonómiából, akkor az volna a leghelyesebb intézmény. De fájdalom, «okszor az autonómiát „önseminittevés"-re fordítják. (Ugy van!) Es pedig ha valahol, épen az ármentesítő és árvédelmi munkáknál bosszulja meg magát legjobban a hanyagság, a semmittevésig ha valahol áll, itt áll, hogy az idő pénz. Hiszen a törvényjavaslatban is találok némely halvány intézkedést arra nézve, hogy bizonyos esetekben a központi kormány közbeléphessen. Gondolom, a 22. §-ban van provisio erre. Azonban annyi határidő megtartásához van kötve azon momentum elérkezése, midőn a központi kormány közbeléphet, hogy mire ő már tettleg valamit tehet, az ilyen munkálatokra szükséges és legkedvezőbb idő okvetlenül el fog ott haladni, 1 'ő tehát csak forcirozott és rósz munkát vitethet végbe s ez természetesen mindig az érdekeltek rovására j történik,. E tekintetben tehát mondom, óhajtottam
