Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.
Ülésnapok - 1881-333
1,;, 2 333. országos ülés márczins 26. 1884. is egyet kívánok azok után, a miket a t. előadó ur és György Endre képviselő ur mondottak, megjegyezni a finantialis szempontból. (Halljuk!) Minthogy nem szándékunk megszökni a nyert megbízatás elől, tehát az occupatiót és administratiót fenn kell tartani. Már pedig finantialis szempontból is minden oly intézkedés, mely lehetővé teszi azt, hogy az ottlevő csapatok könnyebben élelmeztessenek s hogy esetleg újabbak oda szállíthatók legyenek, positiv előnynyel bír, mert mentől biztosabb az, hogy lehet szükség esetében újabb csapatokat gyorsan oda szállítani, annál kisebb lehet azon katonaság száma, mely állandóan ott tartatik; s mentől könnyebb az élelmi szereket oda szállítani, annál kevesebb pótlékról kell gondoskodni. Ez az egy körülmény maga olyan, mely, azt hiszem, a financiális szempontból felhozott nehézségeket teljesen egyensúlyozza. Én tehát egyszerűen és röviden kérem, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Elérik helyeslés jobbfdöl.) Herman Ottó: Azt hiszem, hogy Helfy képviselőtársam ez egyszer megtévedett a czímben, Magyarország ministerelnökéhez intézve kérdését. {Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur felelete az, hogy egy mandátum végrehajtására kötelezte magát a kormány a jövőben, Boszniával és Herczegovinával szemközt, természetesen az európai congressus mandátuma értelmében, valamint Magyarországon az osztrák mandátum végrehajtóját ismerjük a kormányban és annak elnökében, (Ugy van! a szélső balon.) Az a cynisnius, a melylyel itt nemcsak a nemzet akaratába, hanem a népjog legsarkalatosabb elvébe ütköző tényt más utón kisérlenek meg, mint volt szokás régi időben, a magyar parlamenthez nem illő dolog. Az, a ki az osztrák politikát és azt a siralmas viszonyt ismeri, a melyben a jelenlegi kormány Bécscsel és annak hagyományaival szemben van, nem lehet kétségben az iránt, hogy Boszrdával mi terveztetik és czéloztatik. Boszniával az alkotmányosság máza alatt annak végrehajtását kísérlik mit az előtt a brutális erőszak kísérlett meg és hajtott végre. A jelenlegi törvényjavaslatban nem látok mást, mint újabb czímet arra, hogy jövőben a voltaképeni birtoklóval szemben felvettessék az a kérdés, hogy mivel mi Osztrák-Magyarország, vagy mint az előadó ur többször kifejezte, monarchia beruházásokat tettünk Bosznia és Herczegovinában, ezen és az administratió ususa jogczímén kijelentjük, hogy az occupatió megszűnt és bekövetkezett az annexió. (Ugy van! szélső balfelöl.) A mit György Endre képviselő ur hozott fel, az még kevesebb, mint a mit Hegedüs Sándor képviselő ur hozott fel. a ki ma megmaradt álláspontján és azt az elvi álláspontot vetette fel, hogy azok, a kik elfogadták az occupatiót, ezt is elfogadják; azok pedig, a kik ellenezték, azok ezt is ellenzik. Ezt az álláspontot acceptálom, de azt a kalmár szempontot, a melyet a túloldalról mindig megkisérleuek, a mely kölcsönöket magyaráz és az occupatiót oly színben tünteti fel, hogy Magyarország részéről pénzügyi áldozatról nincs szó, a cynismus oly nemének tartom, a mely nem illik a magyar parlamenthez. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Csanády Sándor : Valóságos ámítás! Herman Ottó: Én valamint eddig, ugy most is kifejezem azt, hogy Bosznia és Herczegovina occupatiója nem más, mint annexió. Ez az összes osztrák traditió iránya és végrehajtása volt, lesz és marad. Semmi egyéb, mint kárpótlás akar lenni az elvesztett olasztartományokért, sasfészek, a melyből egykoron Magyarországot meglehessen fenyegetni ép ugy, mint fenyegették szerezsánokkal és ráczokkal 1848-ban; semmi egyéb, csak a bécsi régibb traditiónEfek visszavonuló fészke, oly citadella, a honnan majd egykor a magyar szabadság eszméje felé fog történni kirohanás. Minthogy az ennek a nemzetnek ösztönszerű érzete és ezen érzet akkor nyilatkozott leghatározottabban, mikor egyértelműleg és egyhangúlag nyilatkozott Bosznia-Herczegovina elfoglalása ellen, mert érezte a veszedelmet, mely ettől a jövőben be fog következni, miután ez így van és máskép nem is lehet, nemcsak arra a vasútra való tekintetből, hanem minden beruházásra való tekintetből, azt az álláspontot foglalom el ma is, melyet elfoglaltam akkor, mikor a jelenlegi t. ministerelnök ur az egész törvényhozást tőrbe ejtve, úgyszólván ámítás segélyével hozzájárult és végrehajtotta a bosnyák occupatiót. (Helyeslés a ssélsöbalon. Ellenmondás jobbfdöl.) Mert a t. ministerelnök urnak nem szabad elfelejteni, hogy ebben a házban kijelentette volt akkor, hogy a magyar országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül egyetlenegy lépés sem fog történni Bosznia és Herczegovina dolgában es haza küldte a képviselőházat és mikor a törvényhozás együtt nem volt, akkor végrehajtották a tényt. Már magában abban látszott, hogy a szándék nem tiszta, hogy a t. ministerelnök ur nem mint magyar nemzeti politikus, hanem mint Bécs végrehajtója intézkedett. (Helyeslés a szélsőbalon). Én mindezen okoknál fogva, t. ház, sem ezt a vasutat, sem jövőben bárminemű áldozatot erre a czélra meg nem szavazok, bárhol emelkedjenek fel kalmár hangok, melyek itt a magyar országgyűlésen nem tudom miféle anyagi előnyöket mutogassanak, mert az anyagi előnyöket arról az oldalról