Képviselőházi napló, 1881. XVI. kötet • 1884. márczius 14–április 25.

Ülésnapok - 1881-333

333 országos ülés m&rezius 26. 1854 99 ebből annál inkább lehet remélni a kiadások fedezését, mert több oly tétel esik el, mely az előirányzat készítésénél számításba volt véve. Egyik az interealaris kamat, melyre nincs szükség, ha idegen pénz nem vétetik igénybe, másodszor a pénzbeszerzés költsége, mely szintén elesik. Másfelől az előirányzatból, mely az indokolásban elő van adva, méltóztatnak meggyőződni arról, hogy a rendkívüli kiadásokról is, valamint a forgalmi eszközök beszerzéséről is kellőleg gondoskodva van. Nem lehet tehát, ha csak rendkívüli események közbe nem jönnek, a hitel túlhágásától félni. Ezen szempontokból a pénzügyi bizottság, minthogy a törvényjavaslat alkotmányossági tekintetben nem támadható meg, mivel azon politika alapján áll, mely e tartományok megszállását szükségesnek tartja, minthogy pénzügyi szempontból ezen vasút építéséből a monarchiára hátrány nem hárul, de abból directe vagy indirecte jelentékeny előny várható, a törvényjavaslatot elfogadta s e szempontból azt a t. képviselőháznak részemről is általánosságban elfogadásra vagyok bátor ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József: T. ház! Mielőtt a pénzügyi bizottság jelentésében ajánlott ezen vasút irányában ellenvéleményemet nyilvánítanám, megbocsát a t. ház és a t. előadó ur is, hogy először egy kéréssel forduljak a t. előadó úrhoz. A pénzügyi bizottság jelentésének első oldalán alulról a 3-ik sorban van egy kifejezés, a melyet én — meglehet, hogy nem tudok magyarul — de hát nem értek. Méltóztassék megmondani a t. előadó ur, hogy a jelzett sorban mit jelent az a „megíélegesíteni" szó? Ugy hiszem, hogy ez nyomdahiba, vagy talán a németből átvett valami, azért bátor vagyok kérdezni a t. előadó úrtól, mi az, a mi ez alatt értetik, azután fentartom magamnak a hozzászólást. (Tetszés a szélső balon.) Hegedüs Sándor előadó: Ha ezen fontos kérdést mint akadályt elháríthatom, egész őszintén és röviden kijelentem, hogy ez annyit tesz, hogy megcsökkenteni, fogyasztani. Csanády Sándor: Akkor beszéljen magyarul. ITetszés a szélső baloldalon.) Madarász József: Miután a magyar ember érti azt, hogy csökkenteni, fogyasztani, de ezen szó: „niegfélegesíteni" lehetetlen, hogy egy bizonyos osztrák-magyar nyelvből ne legyen, átvéve (Helyeslés a szélső baloldalon) engedelmet kérek, ezt is kötelességemnek tartottam megkérdezni. Most magára a tárgyra térek át. Én azt az okoskodást sem fogadom el, a melyet a t. előadó ur mondott, hogy azoktól, kik a bosnyák foglalást elvi tekintetből rosszalták, ennek természetes következménye, hogy ezt a törvényjavaslatot is helyteleníteniük kell, azonban azoknak, a kik elfogadták, czélszerüségi szempontból ez ellen nem lehet kifogása — mondom — ezt az okoskodását sem fogadom el a t. előadó urnak, mert azt hiszem, hogy mikor egy állam, a mint a pénzügyminister ur állítja, rendes kiadásaival ugyan már jól van, hogy nem köteles kölcsönnel fedezni mindent, de rendkívüli kiadásait a zárszámadások szerint évenként 30—40 millióval pótolja és adja isten, hogy még több millió kölcsön vagy adóemelés útján ne legyen kénytelen pótolni, akkor nem értem azon czélszerüségi politikát, melyet a t. előadó ur a kormánypártnak ajánl. Mert azt hiszem, önmagában a kormánypártban is kell lenni és fel kell támadni egyszer valahára azon kötelességérzetnek, hogy meg kell mondani a kormánynak egyszer a netovábbot, hogy akkor, midőn magában Magyarországban nyomorognak bizonyos nagy községek a közlekedési utak tekintetében, akkor oly országban, a melynek elfoglalása e nemzetnek tagadhatlanul nyilvánult közérzületével ellenkezett, (Helyeslés a szélső baloldalon.) sem nem tanácsos, sem nem jogos még a kormánypárt részéről sem azt állítani, hogy ez ellenében a kormánypárton ülő képviselőknek semmi kifogásuk nem lehet. (Ugy van / a szélső baloldalon.) Eltekintve tehát ettől, hogy én, ha azon szerencsétlenség ért volna, hogy az 1867-iki alapon a kormánypárt körében ülnék, még akkor is megköszönném ezt és visszautasítanám a t. előadó urat; most azonban azon álláspontnál fogva, a melyen mi barátaimmal, kik az ország állami függetlenségét nemcsak szóval, de valósággal óhajtjuk, természetes, hogy miként mi a nemzetnek — a mint előbb érintem — általános közérzülete szerint annak idején a bosnyák megszállást elleneztük, követeltük azt, hogy onnan ezen, a nemzetnek nemcsak vagyonát, de vérét is sokszor megtámadó és felemésztő foglalástól minél előbb szabaduljon az ország — mondom — természetes, hogy mi ma sem állhatunk más ponton és ma sem mondhatunk mást, mint a mit önmaga a nemzet nagy összege. (Ugy van! a szélső balon.) Kérdezzék meg önök önmagát az országot, a nagy választó közönséget, kérdezzék meg lelkiismeretesen, hogy mit követol? Az bizonyára nem követeli azt, hogy Magyarország Boszniát elfoglalja, (ügy van! a szélső balon) hogy Magyarország ott más nemzetek és népeknél önkényes uralkodást tettlegesítsen, midőn önhazájában ezredév óta a szabadságot, jogegyenlőséget és a népek felszabadítását tűzte zászlajára. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Természetes, hogy ezen indokoknál fogva is lehetetlen, hogy én és barátaim ilyen a nemzet közérzületét világosan sértő óhajtást még törvénybe iktassunk. Ily tekinteteknél fogva a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső balon.) György Endre: T. ház! A kérdés, a mely 13*