Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-311
88 311. országos ülés február 16. 1884. meny János, Abonyi Emil, Falk Miksa, Bicskey Kálmán, ifj. Latinovits János és Móricz Pál. Azt hiszem t. ház, hogy ezen elvnek helyességét, még pedig feltétlen helyességét lesznek szívesek elismerni, mert ennek kimondásával nincs kizárva az, hogy ott, a hol tán czélszerűbbnek mutatkozik, a biróságok székhelyére helyeztessék át a közigazgatási hatóság székhelye ; ez a felállított elvbe nem ütközik és az ellen kifogásom nincs. Tudom azt is t. ház, hogy az ily határozatok kimondása a jövő törvényhozás szabadságát nem köti meg, azt nem is akarom, de azt az egyet elérni kivánom, hogy az ily határozat elfogadása által legalább annyi morális erővel és súlylyal birjon, a mennyivel egyált.Jában a praecedensek birnak. Kérem a í. kormányt, hogy e határozati javaslatot fogadja el, a t. ház bölcsességétől szintén remélem, hogy ahhoz hozzá fog járulni. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot.) Kazy János: T. ház! Én a szőnyegen levő törvényjavaslat harmadik részéhez, vagyis a járásbíróságokról szóló intézkedéshez kivánok szólani. Megtettem volna ezt a részleteknél is, de mivel ugy látom, hogy a törvényjavaslat általános tárgyalása is 3 részre oszlik, szabadságot veszek magamnak észrevételeimet itt mindjárt megtenni. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy én a Sárközy t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot el nem fogadom. De megjegyzem ehhez azt is, hogy igen csudálkozom azon, hogy ezen törvényjavaslatnak legfontosabb részét, vagyis a járásbíróságok szervezésére vonatkozó részét, tisztán Karczag miatt elejteni óhajtja, holott e része ellen a törvényjavaslatnak idáig felszólalás nem történt. Én a törvényjavaslat e részéi csak örömmel üdvözlöm, mert ismeretesek előttem azon miseriák, melyek a járásbíróságok csekély számából s azon csekély számnak is sok tekintetben helytelen elhelyezéséből jogszolgáltatásunk terén származnak. A ki tudja azt, hogy egy járásbirónak mennyi dolga van mind a vidéken, mind a fővárosban, a ki tudja azt, hogy némely vidék a járásbíróságok téves elhelyeztetése folytán az igazságszolgáltatás igénybe vehetésének úgyszólván lehetőségétől is meg van fosztva, az nemcsak Örömmel fogad minden oly lépést a kormány részéről, mely e bajon, habár csekély részben is, segíteni kivan, hanem még helyteleníteni is tudná az igazságügyi kormány eljárását a részben, hogy e bajokat ily sokáig tudta tűrni. Én azonban most e törvényjavaslatban az igazságügyi kormány jóakaratát látom s mint minden jóakaratot, ugy ezt is méltánylom, annál inkább, mert igen jól tudom, hogy ezen bajok orvoslásának késedelmezése legfőbb okát abban lelte, hogy az igazságügyi kormány előtt sokkal magasabb czél lebegett, t. i. a biróságok végj leges beosztása és szervezése. De tudom, hogy ezen végleges beosztás és szervezés mily pontos és praecis beszerzését kívánja az adatoknak shogy ez szoros összefüggésben van a kir. tábla decentralisatiójával, melynek ideje még nincs itt s azért én csak köszönetet mondok az igazságügyi kormánynak azért, hogy e törvényjavaslatot benyújtotta, s igy e bajon segíteni óhajtott. Azonban, mint már Grecsák t. képviselőtársam is megemlítette, ezen törvényjavaslatban 10 járásbíróság szervezésére adatik a kormánynak felhatalmazás a nélkül, hogy a törvénybe beiktattak volna azon helyek, melyekre e 10 járásbíróság esik. Nekem nincs okom kételkedni, sőt meg vagyok győződve arról, hogy mikor az igazságügyi kormány e törvényjavaslat beterjesztésére magát elhatározta, tette azért, mert azon tapasztalatra jutott, hogy egyes helyeken az állapotok tovább nem tűrhetők s azok nem kényszeríthetők arra, hogy bevárják a végleges szervezést, melynek létesítése még néhány évet fog igénybe venni. Nincs okom tehát t. ház, abban kételkedni, hogy az igazságügyi kormány a javaslat indokolásában megnevezett egyes helyeket azért vette fel, hogy ezzel kellőkép indokolja a javaslatot. És habár abban sem kételkedhetem, hogy az indokolásban kifejtetteket a szervezésnél, illetőleg a törvény életbeléptetésénél meg fogja tartani: mégis kérem az igazságügyi ministert, hogy méltóztassék az iránt nyilatkozni, hogy az indokolásban megnevezett járásbíróságokat tényleg fogja-e szervezni? Egyébiránt részemről az igazságügyi bizottság által benyújtott törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Midőn a jelenlegi törvényjavaslatnak általánosságban való tárgyalásánál felszólalok, teszem ezt kiválólag azért, mivel azon meggyőződésre jutottam, hogy a kérdéses javaslat 2. §-ának, tehát egy részletnek érdemleges tárgyalása az általános vita keretébe vonatott és hogy a 2. §-nak sorsa tulaj donképen az általános vitánál fog eldőlni. Előre is kijelentem, hogy akkor, a midőn a törvényjavaslat nyujtatik be, a melyet az általam képviselt választókerület érdekében a házban magam is számtalanszor sürgettem és illetékes helyen kérelmeztem: e törvényjavaslatot általánosságban és részieteihen nem csak elfogadom, hanem ellenzéki álláspontom sem feszélyez abban, hogy választókerületem nevében az igazságügyminister urnak ezen törvényjavaslat benyújtásáért köszönetet mondjak. (Helyeslés jobbfelől, mozgás a szélső balon.) Az előttem szólt képviselő urak hangsúlyozták azt, hogy őket nem érdek vezérli, sőt hogy elfogultságtól menten szólaltak föl. Én nem követelhetem azt, hogy akkor, midőn helyi érdeket védelmezek, még ha az az országos érdekkel nemcsak össze nem ütközik, hanem azzal azonos, az í elfogultságtól tökéletesen mentnek tekintessem. De
