Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-309
309. országos Blés ?«? ruir 12- 1SS4. gg pásztorkodnak a Kárpátokban szanaszét, vagy Trencsénben, a honnan elmennek drotostótnak Amerikába és van ilyen járás 10 vagy több is. Ezekben, ha azt akarjuk, hogy a rájuk eső contingens teljes számmal kikerüljön, alig hiszem, hogy folyton tetemes hátralékban ne maradjanak és alig hiszem, hogy lehetséges volna a negyedik korosztály behívása nélkül végbe vinni az ujonczozást, különösen oly módon — a mire pártom nevében is súlyt helyezek — hogy a honvédségnek is jusson ujonoz-contingens. Azért voltam bátor e részleteket, a mint épen a fejemből elősorolhatom, említeni, hogy a minister úrtól nagy köszönettel venném, ha felvilágosítani méltóztatnék az iránt, hogy mindezen sorozó járásokat is méltóztatik-e érteni és azon helyzetben van-e, hogy jótállhat arról, hogy az összes sorozó járásokban nem lesz szükséges behívni a negyedik korosztályt és a honvédség is fog kapni elég ujonczot, mert az utóbbi szempont, megvallom, előttem a fő. Végre még egy dolgot kívántam a minister urnak figyelmébe melegen ajánlani. Hasonló törvényjavaslatok beterjesztése alkalmával ezelőtt pár évvel két ízben tüzetesebben szólaltam fel az ujonczozásnál előforduló visszaélések lehető meggátlása iránt. Elismerem én azt t. ház, hogy ezen visszaélések, melyek még 8—10 évvel ezelőtt igen nagy mértékben űzettek, ma már a szigorított ellenőrködés következtében — ez örömmel constatálható — általában fogytak s e tekintetben a viszonyok határozott javulást mutatnak. Azonban még ma sem olyanok a. viszonyok, hogy a visszaélések teljesen kizárva volnának. Természetes, hogy teljesen kiirtani ezen bajt igen nagy nehézségekbe ütközik, mert occiüte fit. Azonban felhívom a t. minister ur figyelmét, hogy méltóztassék minden eszközt megragadni arra, hogy a még e tekintetben imitt-amott felmerülő gyanúokok, nyomok és tények is, a mennyire tényékül constatáihatok, minél inkább kiderittessenek és az illetők, akik a véradó tekintetében visszaéléseket űznek, n törvény szigora szerint legkeményebben büntetessenek. Azonban különös súly helyezendő épen a titokban űzött visszaélések kiderítésére. Boldogult Szende Béla ministersége idejében ép ezen ügy többünk által felhozatván, bővebben megbeszéltetett és ő felszólított bennünket arra, hogy ő kész mindennemű módokat, melyek ezélszerűeknek bizonyulnak, elfogadni, csak ajánljunk neki oly módszereket, melyeket ő eddig nem alkalmazott. Erre többen megtettük a magunk javaslatait és a boldogult minister azok közül csakugyan alkalmazott is többet és beismerte, hogy sikerrel. Tagadhatlan, hogy a viszonyok azóta javultak is. De mindig van még igen sok tenni valója a kormánynak. Nagy szemességgel kell eljárnia, mert ugy látszik, szervezett bandák működnek. Nem a hivatalos közeget értem, hanem azon egyéneket, a kik a hivatalos közegeket tévútra vezetni iparkodnak olykép pl., hogy más egyént állítanak oda az illető védkötelezett helyett. Az olyan osztályoknál, a melyek üzletüknél fogva nem laknak egy helyen, hol itt, hol amott tartózkodnak, ez megtörténhetik. Kisült, hogy egy egyén 24 másik egyén nevében jelent meg, egy kis púpos emberke volt. Az illetők pedig, a kik őt megfogadták, felmentettek. Ilyen esetek felmerülnek még mindig. De hogy azok minél inkább kevesbedjenek, arra nézve méltóztassék a minister ur minden lehetőt elkövetni. Különösen egy módot ajánlanék én a t. minister urnak, a mely mód egy időben czélra vezetőnek mutatkozott. A visszaélések többnyire azért űzethetnek, mivel a központból, a fővárosból majdnem lehetetlen ellenőrizni az egyes sorozó járásokban történteket, hanem az illető egyének, a kik a helyi viszonyokat jól ismerik, e tekintetben sokat tehetnek. Egy időben ajánlottam boldogult Szende minister urnak ezen módozatot és ez volt az, a mely sikerre vezetett. Ajánlom most újra, t. i. hogy az ujonezozást megelőzőleg a megyei kormányzat, nevezetesen a főispán ministeri körlevélben figyelni eztettessék jó eleve, hogy ő és illetve közegei, mint a kik a vidék viszonyát jól ismerik, figyelemmel kisérjék azon egyéneket, kikre már esak a gyanú is háromolhatik, hogy a tapasztalatok folytán ily visszaélésekben netalán részesek lehetnének és így a főispán segédkezése az ujonezozás körül elkövetett visszaélések lehetőmegakadályoztatására vezessen. Azt gondolom, hogy ezen intézkedés nem fog kárára lenni az ujonezozás eredményének. Ezeket akartam esak t. ház, röviden a törvényjavaslat tárgj^alása alkalmával elmondani, egyébiránt kijelentvén, hogy mint beszédem elején jeleztem, függetlenségi pártelveinket fentartva, a törvényjavaslatot nem fogadhatjuk el. (Helyeslés a szélső halon.) Csiky Kálmán í T. ház! A t. honvédelmi minister ur kimerítően előadta azon körülményei ket, a melyek hátráltatják, hogy a honvédelm* ministerium az 1882. márczius 28-án kelt határozat nak és utasításnak megfelelhessen. Az előttem szóit ellenzéki t. szónok ur ezen akadályozó körülményeket nem csak elismerte fennállóknak, hanem azokat a maguk egész jogosságában méltányolta is. Azt hiszem tehát, hogy ezek után nem szorul az én részemről bővebb indokolásra, hogy ha egy módosítványt terjesztek a t. ház elé az iránt, hogy ezen 1882. évi márczius 28-án kelt határozat módosittassék. Mielőtt ezt magát felolvasnám, a meghozott határozatot olvasom fel először, hogy a kettőnek szövegében levő eltérés annál inkább constatálható legyen. Az előbbi nevezetesen így szól: „Utasittassék a honvédelmi minister, hotry minden évben 8»
