Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-308

SOS országos ülés február 11. 1884, 53 Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést' felolvasottnak tekinteni. Thaly Kálmán í T. ház! Már a honvédelmi költségvetés tárgyalása alkalmával bírálat alá vettem ezen két rendbeli jelentést, melyek egyike a Ludoviea-Akademia alapító helyeinek betöltéséről és az ottani ifjak képeztetéséről szól; másika pedig a sorhadnál 120 magyar ifjú részére alapított helyekről és ezen ifjak mikénti képeztetéséről emlékezik meg. Épen azért, minthogy már a költségvetés alkalmával ezekről szóltam, most csak igen röviden bátor vagyok egy pár megjegyzést tenni és pedig pártom elveit tartom szem előtt, azon arány szempontjából, mely a két rendbeli pályázati helyekre jelentkező ifjakra nézve mutatkozik. T.i. igen jellemző az, hogy az 1883—84-ik tanévre a közös hadsereg részére alapított 120 alapítványi ingyenhelyre összesen 151 magyar ifjú folyamodott csak, addig a Ludovica-Academiánál a honvédség részére alapított csak 40 ingyenhelyre és 20 fél, illetőleg egész fizetéses, tehát összesen 60 helyre 174-en folyamodtak. Ennél ékesebben szóló bizonyítvány nem kell arra nézve, hogy a magyar szülők, valamint a magyar ifjúság mennyire lelkesednek a honvédségi intézmény iránt és aránylag milyen kevesen vágyódnak a közös hadsereg kötelékébe juthatni. Én csak constatálom azt, mint a mi elveink igazolását a magyar közönségnél. Midőn meg vagyok győződve arról, hogy a Ludovica-Akadémiában ezen ifjak képeztetése körül mind az elkövettetik, a mi szükséges arra, hogy majdan a honvédség szakképzett és minden tekintetben az intézmény díszére váló ifjakat nyerjen, örömmel értesültem a véd erő-bizottság legközelebb tartott ülésén a honvédelmi ministerium jelen volt egyik t. képviselőjétől, hogy az eddigi eredmény az ifjak előhaladására egyáltalában nemcsak kielégítő, de azt lehet mondani, hogy kitűnő. Ez tehát újra bizonyítja, hogy mig a szülők előszeretettel és nagy számban iparkodnak ifjaikat az Akadémiába adni, addig ezen ifjak is, kik társadalmi állás és míveltség tekintetében is a legkitűnőbbeknek tartatnak, felfogva jövendő életpályájukat és magasztos hivatásukat, törekvésük és szorgalmuk által mindent elkövetnek, hogy kellőleg haladhassanak előre azon pályán, melyet maguknak választottak. A sorhad intézeteiben nevelt ifjakra nézve csak röviden azon óhajtást vagyok bátor intézni, vajha azon a katonai köröket méltán gondolkodóba ejtett nagy horderejű szavak, melyeket a közös hadsereg egyik legtudósabb és legképzettebb tábornoka, Salvator János főherczeg, bécsi felolvasása alkalmával mondott, hogy azon hnmanisticus irány, melyet ő főkép hangsúlyozott, ezen katonai intézetekben nevelt ifjak nevelésénél is minél nagyobb mértékben szemügyre vétetnék, és pedig akkép, hogy mig egyrészt maguk is ily irányban neveltessenek, a mint nem kétlem, hogy ez történik is, már idejében lelkükbe csepegtessék az az érzet, hogy ha majdan tisztekké válnak, a legénységgel ők is emberségesen bánjanak el, úgy a hogy azt ama jeles főherczeg-tábornok ajánlotta, hogy lelkesedést öntsenek és nevelni igyekezzenek, nem pedig megfélemlíteni a majdan alájuk rendelt legénységet. Ez az egyik oldal. A másik szerintem az, hogy a tiszt necsak a saját magasabb míveltségénél és társadalmi állásánál fogva egyáltalán feltételezve már a humánus modort kövesse alárendeltjeivel szemben úgy a kiképzés, mint a beoktatásnál, hanem egyúttal ellenőrizze az altiszti elemnek még egészen le nem vetkőzött ősi nyerseségét a legénységgel szemben. Sajnos sok eset van, a melyekre kiterjeszkedni nem akarok, hanem jelzem, hogy a humanisticus irány a hadseregnél két oldalról megfontolandó. Egyik oldal maguknak a tiszteknek ily irányú kiképzése, a melyre nézve mondom nem tagadom, hogy súly fektettetik s a legutóbbi években örvendetesen haladtunk e tekintetben; másfelől igen fontosnak tartom a tisztek ellenőrzését az altisztekre vonatkozólag, hogy igy azok, a kik leginkább érintkeznek közvetlenül a legénységgel, az emberséges bánásmódot a tisztek példájából elsajátítsák, vagy ha ős nyerseségöknél fogva ezt nem akarnák, a controll által, a mely a tiszteknél kell hogy legyen, ide kényszeríttessenek. Én csakis e két szempontot akartam mostani felszólalásomban hangsúlyozni. Az egyik az, a mint mondottam, hogy a mi álláspontunkat igazolja fényesen az irány, a mely a honvédségi neveidékben lévő helyekre folyamodók és a közös hadsereg ily helyeinek betöltésénél nyilvánul és meg vagyok győződve, hogy ha nem léptettetik is az általam mindig óhajtott önálló magyar hadsereg tüstént életbe, hanem csak fokozatosan tétetnek meg az intézkedések arra nézve, az által pl., hogy a magyar ezredekben a concretuál státus ketté választatik, hogy a magyar tisztek csak a magyar, az osztrákok az osztrák ezredekben léptettetnek elő; és továbbá, hogy a magyar ezredek is ugy, a mint a honvédség, feleskettetnek nemcsak a király, de a haza és az alkotmány iránti hűségre; (Élénk helyeslés a szélső balon) ha mondom e kettő a territoriális reform részben keresztülvitelénél léptettetik életbe a magyar vezénynyelv mellett, meg vagyok győződve, hogy a magyar ifjúság oly számmal, mint a honvédségnél, fogja magát a sorhadi pályára adni, mert nagyon igaztalanok azok, a kik a magyar ifjúságot, a mint többen tenni merészelték, a fegyverviseléstől való irtózással vagy elpuhulással vádolták, mert legfényesebben igazolva van az ellenkező a Ludovica-Akadémiába folyamodottak nagy számával és az ott felvetteknek fényes elő-