Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-327

374 327- országos ülés uiárezias 18 1884. a magyar kormány máshonnan vett rendeletet hajt végre, hogy aztán at. ministereinök ur ezen általa úgynevezett állításomat visszautasítsa. Nem, azt nem mondtam, hogy a magyar kormány máshonnan vett rendeletet hajt végre, más esetben van reá, lesz reá okom. Hanem állítottam azt, a minek hivatalos okirata itt van a kezemben: Thaisz kir. főkapitány által dr. Kenedi Géza úrhoz 64. elnöki szám alatt intézett hivatalos értesítése, a mely Koszlovics József és Olhauser Jánosra vonatkozó lag, a kik itt munkában állottak és egy tekintélyes munkaadó czégnél munkát kaptak, a kiutasítás okául azt hozza fel, mert a fővárosi rendőrségnek más hatóság, illetőleg a bécsi rendőrség megkeresését teljesítenie kell. Ez az, t. ház, a mit én részemről sem magyar lakosra nézve, sem idegenre nézve szabályul el nem fogadhatok. Mert ha bármivel vádoltatik valaki hazánk polgárai közt, ami törvényeink uralma alatt, nem bécsi vagy bármely külföldi rendőrség megkeresésére, hanem tessék az itteni hatóságnál a rendes, törvényes eljárást megkezdeni, azon megkeresés alaf>ján a vádat emelni, vizsgálatot megtartani, de pusztán azért, mert idegen ország rendőrsége valakit dynamitkészítőnek vagy anarchistának, vagy nem tudom minek nevez, pusztán ezért Magyarországon valakit ex-les állapotba helyezni, nem szabad. És t. ház, magukra az anarchistákra vagy socialistákra áttérve: nem tudom azt, olvasom a hírlapokban, hogy Európa némely országában, Oroszországban, Angliában és Francziaorsz ágban különböző nevek alatt, de egyaránt veszélyes természetű mozgalom indult meg a munkásosztály némely rétegeiben. Értesülök a hírlapokból arról hogy itt magukat nihilistáknak, amott íreknek, másutt lenieknek nevezik, mind az állami rendet, mind a társadalmat veszélyeztető irtóztató fegyvert akarnak a munkásosztályok némely rétegei használni. Használják a physikának és a vegytannak segélyével és az előrehaladt tudomány furfangos eszközeinek segélyével készült robbanó szereket, nemcsak mint az orgyilkosság eszközeit, hanem mint évszázadok és évezredek monumentumai megsemmisítésének eszközeit akarják ők használni. Ezen eszközöket és azokat, a kik ezen eszközöket ily czélból használják, én épen ugy elutasítom magamtól, ép ugy megvetem, mint bárki azok közül, a kik Európa kormányainak tagjai között állanak. De azért, mert Szt.-Pétervárott nihilisták dühöngenek, azért, mert Londonban a vasúti indóházban robbantó eszközökkel gyilkolnak, mert Lionban anarchista-gyűlést tartanak, azért még Budapesten a munkásosztálynak neki esni és azt üldözni nem kell. (Zajos felkiáltások jóbbfélöl: Ezt senki sem teszi!) Ebből a tényből és abból az alaptalan aggodalomból Magyarország munkásait üldözőbe venni és a mitől még mentve vagyunk, t. i. az anarchista erőszakos bajoktól, ezt is ide átültetni és ezen eljárás által csak az erőszakoskodást provocálni, ezt helyes politikának nem tartom. Azt mondja a ministerelnök ur, meg kell menteni a mi munkásainkat, a kik még túlságaikban sem oly erőszakosak, mint némely külföldi munkások, meg kell menteni a külföldi mételytől. Ezt is helyes lem. De azt is kérdeztem interpellatiómban, hogy a kik ide menekülnek, a kik itt menedéket, hajlékot és munkát akarnak keresni és a kik el vannak határozva, mint a hírlapi közleményekből látom, hogy épen Magyarország ellen semmi merényletben részt venni nem akarnak, vájjon ezen eljárás által nem hajtatnak-e oda, hogy Magyarország ellen is merényletet tenni vállalkozzanak. A dolog ugy áll: nem kell az ördögöt a falra festeni, míg nincs jelen, nem kell a munkásosztályt bántani, mig csak tanácskoznak, az elveknek elméleti fejtegetésénél maradnak. Azt sem mondom, hogy megkell várni, mig felforgatják az államot. De Európa államainak bármely kormánya nem kisértette meg ezen erőszakos rendszabályt akár Angliában, akár Bécsben, akár Poroszországban vagy Francziaországban addig, mig pusztán az elmélet terén maradt az ügy. (Félkiáltások jóbbfélöl: Látni is az eredményt!) Oly kérdés ez, melyet én részemről, mint nagyon komolyan megfontolandót ajánlok a kormány figyelmébe. Egyáltalában engem semmi ellenzéki viszketeg nem vezetett e kérdésben, de bánt azon aggodalom, a mely eltölt igen sok embert, midőn Európa társadalmának jövőjébe akar tekinteni, hogy vájjon ezen eljárás nem sokkal korábban idézi-e fel azon bajt, a melyet megelőzni, kikerülni akarunk, mintsem előidéztetnék az a maga természetes lefolyása által. Én a t. ministerelnök ur feleletének azon részét, melyben a tolonczügy rendezésére vonatkozólag, mielőbb rendszabály kibocsátását helyezi kilátásba, tudomásul veszem, de a mit általában a munkásosztály és socialistákra vonatkozólag mondott, melyekből azt következtetem, hogy elég concret bizonyíték nélkül az eljárás formaságainak megtartása nélkül a verdict egyik-másik munkásra kimondatott, ha ezen eljárás ezentúl követtetnék, ezt a feleletét tudomásul nem veszem. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! A képviselő ur válaszára annyival inkább vagyok kénytelen reflectálni, mért egyfelől oly dolgot állított rólam, a mit sohasem mondtam és másfelől, mert egy új interpellatiót szőtt be jelen válaszába. Mindenekelőtt határozottan hivatkozom mindenkire, a ki e házban van, szóltam-e én csak egyetlenegy megbélyegző, rosszaló szót is hazai munkásaink ellen? (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Nem épen azt mondtaíi-e, hogy itt még a legtúlzóbbak is bizonyos határok között maradnak, és