Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-327
3 7-2 327. országos űl(» núrczius 13. 1884. hogy bizonyos hangulatot keltsen fel azon egyének vagy azon osztály ellenében, kiket interpellatiómban femlítettem, sőt tovább megyek, hogy indokolja az állami rendőrségnek bizonyos egyénekkel szemben követett eljárását, itt bizonyos hírlapokból egyes szemelvényeket olvasott fel, állított elénk, a melyekben bizony erős dolgok vannak, habár nem annyira oly erős dolgok, mint talán első pillanatra látszanak. (Mozgás és eUenmondások jobbfelöl és a középen.) Bocsánatot kérek, de én azt hiszem, hogy concrét esetekre vonatkozó concrét hatósági eljárások indokát hirlapi, sőt több rendbeli hazai és külföldi hírlapokból vett tetszés szerinti szemelvényekre alapított hangulattal indokolni nem lehet. (Felkiáltások a szélső "baloldalon: ügy van! Mozgás a jobboldalon.) Ha mi ezt a példát követni akarnók í's ha a Budapesten megjelenő, már sokszor felemlített pikáns hírlapok és folyóiratok szemelvényeiből akarnók közállapotaink képét összeállítani, akkor Magyarország nem volna egyéb, mint bordélyház. (Mozgás jobbfelöl és a középen.) Ha némely tóvárosi és vidéki hírlapból, a melyek hivatalos publicus férfiak eljárását, személyét, jellemét, intentióját tárgyazzák és gyanúsítják, ha ezen hírlapokból vett tetszés szerinti szemelvényekből akarnók Magyarország közéletét megismerni, akkor Magyarország közférfiai nem volnának egyebek, mint sikkasztok, rablók, gazemberek. (Mozgás és zaj jobbfelől és a középen.) Csanády Sándor: Ugy van! (Élénk derültség.) Eötvös Károly: Ez pedig absurdum, mert valamely osztály szak- vagy társadalmi irányából és szakközlönyéből tetszés szerinti szemelvényeket vonni ki és azokat odaállítani a közönség elé és azt állítani, hogy most már az egész osztály olyan, hogy Magyarország munkásosztályának a czélja a dynamit és az orgyilkosság. (Felkiáltások jobbfelöl : Épen nz ellenkezőjét mondta!) Ezt interpellátiómra adott helyes feleletnek s a hatóságok eljárása megfelelő indokolásának egész tisztelettel jelentem ki — el nem fogadhatom. (Mozgás.) Hogy azok a hírlapok mit hirdetnek, mire törekszenek s a munkás osztálynak kebeléből támadt azon pártnak, mely anarchistának neveztetik, mi a végezélja, az1 én t. ministerelnök ur, nem tudom. Azon hírlapokat nem ismerem. Ezen osztály egyik tagjával sem érintkeztem, sem távolról, sem közelről soha; azon hírlapokat nem olvastam. Mintán interpellátiómat megtettem, értesített a cselédem, hogy hárman meglátogattak és köszönetet akartak mondani; (Mozgás) de ezeket sem láttam. Itt egészen másról van szó. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy bizonyos Koditek a bécsi rendőrség által anarchistának declaráltatott s hogy azokkal, kik itt a dynamitkészítőkkel kapcsolatban vannak, érintkezett. Hozzátette, hogy bizonyos Tenzer János körülbelől szintén olyan ember, mint a másik és ezeket a hazai rendőrség kiutasította, hozzátévén, de hát ezekből mi haszna is lett volna a fővárosnak ? Bocsánatot kérek a ministerelnök úrtól, ha az emberek itt megtörésénél jog czímül azt akarjuk tekinteni, hogy mily hasznára vannak az országnak és mi kárára vannak az országnak, mert a kettő együtt jár: akkor azt gondolom, t. ministerelnök ur, hogy nekünk aligha van annyi rendőrségünk, mely elég volna, mert az itteni emberek nagy részét, igen sokat kellene kitolonczoltatni az országból. (Élénk mozgás jobbfelől és a középen.) Én, t. ház, a tárgyat komolynak tartom; előttem nem is annyira azon néhány egyén sorsa forgott fenn; noha az igazságot minden egyes ember helyzetében általában keresni, becsülni és kiszolgáltatni kell, mint általánosságban a tolonczügy. A mely tételeket felállítottam interpellátiómban, azok főképen a körül sorakoztak, hogy miután a kitolonczozásnál a szabad elhatározás joga, a munka és megtelepülési jog korlátoztatik és a legbecsesebb egyéni és politikai jogok sértetnek: ennélfogva a tolonczügy kezelése történjék a jogok iránti kímélettel és pedig ugy, hogy a legritkább esetek kivételével csakis bírósági jogerejű ítélet és rendszeres eljárás következtében alkalmaztassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt mondottam én, midőn kértem a ministerelnök urat, hogy adjon felvilágosítást arra nézve, minő törvények és rendeletek alapján kezeltetik Magyarországon a tolonczügy. A t. ministerelnök ur nem tudott mással előállani, minthogy elmondott három elvet, mely, hogy helyes-e vagy nem helyes, nem az a kérdés, hanem hogy azok miként alkalmaztatnak, az a kérdés. És hozzátette, hogy azon törvények és rendeletek alapján történt, melyeket 1867 óta folyton követtetnek. T. ministerelnök ur! Én megmondom, mit a t. ministerelnök ur elhallgatott, miután ugy látszik hivatalos informatiója arról nem volt, hogy Magyarországon nemcsak a fővárosi államrendőrséget, hanem a vidékbeli helyi rendőrséget is a tolonczügy gyakorlati tényleges kezelésében egyedül azon tolonczügyi rendelet vezérli, melyet még a régen megboldogult Bach-rendszer ezelőtt 34 évvel itt meghonosított és a mely keletkezett Ausztriában a legsötétebb önkényuralom napjaiban, mely meghonosittatott Magyarországon nemcsak a csavargó koldusok és külföldiekkel szemben, hanem meghonosittatott nagyrészben azért is, hogy az itthoni, se nem koldus, sem nem csavargó, hanem sokszor bujdosó honfitársaink ellenében alkalmaztassék és némi jogczímet a rendőrségnek biztosítson. Ez a tolonczügyi rendelet pedig annyira ellenére ran minden okos, minden józan és minden tisztességes modern felfogásnak az általános jogi viszonyokról, hogy azt maga az osztrák kormány, maga az osztrák rendőrség már ezelőtt tíz