Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-327

360 327. országos ülés HIWCSÍBS 13. 1884. azon határok közt, melyeket a társulat jól felfogott érdeke megenged; ki kell emelnem, hogy a válasz tások ellen 15 nap alatt felebbezéssel lehet élni és a helytelen választások a közlekedési minister által megsemmisíthetők lesznek. Fontos t. ház a qnalificatió kérdése, a mely a törvényjavaslatban szintén felvétetett, de ezen qualificatió akként szabályoztatott, hogy az olyan szakaszméruökök, a kik mérnöki oklevéllel ugyan nem bírnak, de földmérői oklevéllel birnak és két évi gyakorlatot tudnak kimutatni, rzok alkalmazhatók legyenek. Fontosak t. ház, a törvényjavaslat intézkedései az ártér fejlesztés és osztályozásra nézve. Méltóztatnak tudni, hogy a társulatok financiális alapját az ártérfejlesztés és osztályozás helyes volta képezi. Olyan terhek, melyek helytelen ártérfejlesztés mellett elviselhetőkneknem látszanak elviselhetők lesznek az által, hogy ha az ártérfejlesztés és osztályozás a maga rendje szerint megejtetik. A törvényjavaslatban, ugy a mint a közlekedésügyi bizottság azt szövegezte, gondoskodva van arról, hogy az ártérfejlesztés és osztályozás a viszonyokhoz képest megújítható legyen; gondoskodva van arról, hogy a competentiák s az eljárás módozata helyesebben állapittassék meg, mint a hogy az eddig megállapítva volt; gondoskodva van arról, hogy mindenki, a ki valamely árterületbe tartozik, oda törvényszerűen bevonható s a hozzájárulási költségek fizetésére kötelezhető legyen. De méltóztassék megengedni, hogy az ártérfejlesztésről szólván, egy fontos kérdésre hívjam fel a t. ház figyelmét. (Halljuk!) S ez a fensíki területek kérdése. Az úgynevezett fensíki területek, t, ház, a szabályozás előtt vizveszélynek kitéve nem voltak és tagadhatatlan, hogy azok a szabályozás után lettek vizveszélynek kitéve. Tényleg azonban a vizszinnek ki levén téve, tényleg és valósággal a töltések által védelmeztetnek. Az 1881 : LII. t.-cz. már a Kőrös, Tisza, Maros közti területre nézve intézkedik és meghatározza, hogy az 1881-iki viz-szinnek kitett területek a hozzájárulási költséghez járulni kötelezhetők legyenek. De ott is, a hol az 1881: LII. t.-cz. alkalmazását nem találta, tényleg és valósággal ezen területek mindenütt be lettek vonva. Már most a helyzettel szemben, mely úgy áll, hogy ezen területek tényleg és valósággal mindenütt levonhatók, a törvényjavaslatban intézkedni kellett, méltányossági szempontból, az iránt, hogy ezen területek bizonyos védelemben is részesüljenek. Intézkedés történt az iránt, hogy először különböző viz szinek legyenek megállapítandók és ezen viz-színek, megállapítása a közlekedési ministernek tartatott fenn, akié részben a legtöbb adattal rendelkezik s a ki állásánál és helyzeténél fogva a partikuláris érdekeken kivül áll. Intézkedés történt az iránt is, a közlekedésügyi bizottság előterjesztése szerint, hogy a különböző vizszínek közti hozzájárulási arányokat szintén a közlekedésügyi minister állapítsa meg s hogy ezek új osztályozás esetén se eshessenek változás alá. Ezen intézkedés, t. ház, főleg azon szempontból tortént, hogy a fensíki területek szemben az alsókkal, melyek őket majorizálhatnák, őket egyenlő terheltetéssel sújthatnák, védelmezve és oltalmazva legyenek. De a fensíki területek védelme és oltalma abban is nyilvánul, hogy mig az alsó területekre nézve a maximális megterheltetés, a katasztrális érték 60°A-ában lön megállapítva, addig a fensíki területeknél annak Vs-da, vagyis 20°/<>-nyi vétetett fel alapul és a maximalis megterheltetés határául. Kötelességem t. ház, kiemelni még, a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint oly társulatok, melyek nem birnak természetes vagy czélszerű határokkal, a kormány által egyesíthetők legyenek. Ily társulatok fentartása annyi regieköltséggel jár, miszerint ezen regieköltség az illetők aránytalan megterhéltetését idézi elő. De más oldala is van a dolognak. Vannak társulatok, melyeket azelőtt természetes magaslatok választottak el, melyek azonban a vizszín emelkedése folytán létezni megszűntek. Ezen társulatok oly viszonyban vannak most, hogy ha az egyik elárasztatik vizzel, a másik területe is el van borítva. Ha tehát létfentartási kérdéseikben ezen társulatok annyira egymásra vannak utalva, helyes és szükséges, hogy vezetésük is egységes legyen. De gondoskodás történt arról, hogy a társulatok ezen egyesítése pénzügyileg egyik társulat múlt terhét ne hárítsa a másikra. Ezért ki lett mondva, hogy az egyesítés daczára is minden társulat a maga régi terheit külön viseli és ki lett mondva az egyesítés alapfeltételéül az is, hogy külön vi selik azon költségeket is, a melyek a töltésnek biztonságot nyújtó egyenlő méretekben leendő kiépítésére szükségesek. A törvényjavaslatból kiemelendő a 3. szakasz, mely a kötelező mentesítést rendeli el, vagyis a mely megadja a kormánynak azt a jogot, hogy ott is, a hol az illetők maguk mentesíteni nem akarnak, nem akarnak azért, mert ezt a maguk érdekére nézve nem tartják hasznosnak és czélszeríínek, hogy ott is a kormánynak joga legyen a mentesítést a közérdek szempontjából kötélezőleg elrendelni. Tovább menve a törvényjavaslat 21. és 22. §-aiban oly intézkedések foglaltatnak, melyek szerint a kormánynak joga van, bármely tétel felvételét a társulati költségvetésbe megkövetelni, esetleg ha megtagadtatnék, kivettetni. A 22. §-ban biztosíttatott a kormánynak azon jog, hogy a szükségesnek rendelt munkákat közigazgatásilag és kényszer - utón ezután is végrehajtassa és hogy a