Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-305
£S 305. országos^ttlés február 7. 1884. lyet nyerünk ez: a pénzügyek rendezésére a nemzet által hozott óriási áldozatok az ő kezében hatálytalanoknak bizonyultak; az alkotásoknak terén elmondhatjuk a kormányról azt a latin mondást: „quid turpius est, quam grandis natu senex, qui nil aliud habét, quo se diu vixisse probare possit praeter aetatem", azaz: van-e, én azt mondom, szomorúbb valami, mint egy magas kort elért öreg ember, a ki egyébbel nem tudja bebizonyítani azt, hogy sokáig élt, mint éveinek felsorolásával. [Élénk helyeslés balfelől.) A befolyást, melyet a t. kormánynak működése közéletünk állapotára gyakorolt, jellemzi a politikai erkölcsök hanyatlása folytán Magyarország politikai súlyának oly mérvű gyengülése, hogy állapotok fejlődhettek, a minőket Horvátországban láttunk ; a befolyást, melyet a kormány 9 évi működése társadalmunkra gyakorolt, jellemzik a társadalmi decompositio azon előjelei, a melyek ma még csekélyeknek látszanak, a melyek csak távoli veszélyt jeleznek, de igenis oly veszedelmet, a melynek ha előbb nem sikerül útját állanunk, fejünkre nő. (Helyeslésbalfelöl. Ugy van!) A t. ház ezek után talán nem csodálkozik azon,] hogy a jelenlegi kormány irányában határtalan bizalommal nem viseltetem. (Mozgás jobbfelöl.) De én fel akarom vetni azt a kérdést is: hogy várható-e a jelenlegi kormánytól ezen bajoknak orvoslása ? Én azt hiszem, hogy a t. kormánynak működése egész eddigi szellemét, egész egyéniségét meg kellene tagadnia, hogy ily javulás tőle várható legyen. (Helyeslés. Ugy van! balfelől.) A pénzügyi egyensúly helyreállítását, a pénzügyek orvoslását várjuk ettől a kormánytól? Hiszen ezen kormánynak a 78-ban kötött gazdasági kiegyezés jó lévén, az várható tőle, hogy ezen az alapon fog maradni és hogy 4 év múlva a kínálkozó újabb alkalmat sem fogja felhasználni arra, hogy pénzügyi forrásainkat azokból a békókból felszabadítsa, melyekbe ma lekötvék. Talán ezentúl várunk alkotásokat a kormánytól ? Hiszen az ő hatalmi hasisának egyik oszlopa: minden elvi kérdésnek a megkerülése, a mely őt támogatóinak akár ezen, akár azon részével összeütközésbe hozhatja. Vagy talán a politikai függetlenség helyreállítása, a politikai jellemeknek megerősítése várható a kormány további működésétől? Hiszen t. ház, a legújabb események mutatták, hogy milyen agyaglábú kolossus az, a melylyel mi szemben állunk. A főrendiház többsége leszavazta a kormánynak egyik javaslatát, még pedig egy oly javaslatát, a melyre a külföldi sajtó reclamjának segítségével reá iparkodott akasztani azt a köpenyecskét, hogy a liberális haladásnak egyik ténye. Simonyi Iván (az előadói szél előtt): A asidó sajtónak a segítségével! (Mozgás és derültség.) Hegedüs Sándor: Menj a helyedre, különben azt hiszik, hogy én kiabálok! Simonyi Iván: Hiszen tudja mindenki, hogy Hegedüs ilyesmit nem kiabál! (Nagy zaj és derültség.) Gróf Apponyi Albert: Én, t. ház, nem tartom a parlamenti tanácskozásokat comédiának. (Helyeslés balfelöl.) Simonyi Iván: Azért kiáltottam bele! Gróf Apponyi Albert: Mint mondám, hivatkoztam a legújabb eseményekre, hogy a főrendiház egy ily természetű törvényjavaslatot visszautasított: és mit tapasztalunk ekkor? Ha azokat hallgatja meg a t. ministerelnök ur, kik neki objectiv és önálló véleményt mondanak, ha azokat hallgatja meg, kik nemjátszák ővele szemben azt a szerepet, melyet a „Próféta" operában az őrjárat játszik, mely midőn közeledik a nép, élteti a prófétát, kit midőn az őrjárat távozik, átokkal és szitkokkal tetéz, akkor meggyőződhetik arról, hogy az ország túlnyomó többsége a főrendiház ezen tettét örömmel üdvözölte. Már most t. ház, ez örömben kétségtelenül volt része azeknak, kik e törvényjavaslatot vallási elveiknél fogva érdemileg is ellenzik. De ezen jelenség túlnyomó nagy részének egy oka volt: az, hogy az ország annyira megunta a szolgaiságot, melybe a közélet sülyedt, hogy a független elhatározásnak első fényénél a kormánynyal szemben nem is kérdezte, ki által és miben történt az, (Elénk helyeslés balfelöl) és kitörő örömmel üdvözölte. Nem a közvélemény támasza ezen kormánynak, hanem a függetlenségnek megszűnése az. Vagy talán a t. kormánytól várhatjuk azon gazdasági reformokat, melyek szükségesek az antisemitismus és más társadalmi kórjelenségek megszüntetésére ? Hiszen ez nem lehetséges máskép, mint ugy, hogy bizonyos hatalmas érdekkörökkel itt-ott collisio támadj on, már pedig azzal, a mi bármely irányban hatalmas, a kormány a collisiót gondosan kerüli. Vagy adminisfcratiónk visszaéléseinek egészségessé és erkölcsössé tételét várhatjuk a kormánytól? Hisz a t. belügyminister ur már kilencz éve működik, hogy ne akarta volna, azt nem tételeztem fel róla, ha pedig kilencz évig nem tudott rajta segíteni, hogyan remélhetjük, hogy egyszerre a tizedik évben megszállja őket a szentlélek. (Derültség balfelöl.) Hiszen épen ellenkezőt látunk, hiszen mindazon bajok, melyekből a nemzet kisegittetni akar, egy egy talpkövét képezi a kormány hatalmának és fenmaradásának. Hiszen, ha nem volna szünetelés az elvek és eszmék cultusában, ezen kormány nem állhatna helyén hetekig sem, (Élénk helyeslés balfelől) ha volna függetlenség, ezen kormány a felét sem élte volna túl azoknak, a miket a nemzetre ráerőszakolt. (Élénk helyeslés balfelől.) Hiszen ha nem volna hivatalos pressió,
