Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-325

334 325. országos ülés márcíáui 8. 1884. ségek és vármegyék a sajtó ily elfajulása következtében visszavonásba hozatnak, a kedélyek felizgattatnak és az a eonfusió és corruptió, a mely az országban tényleg legalább részben e befolyásnak köszönhető. S midőn itt e kormány tartja majdnem 10 esztendeje a butáimat markában, a mely rendszeresen arra törekszik és abban jár el, hogy itt e házban valóságos vita ne fejlődjék, a midőn ő magának úgynevezett szakszerű előadókat nevelt és oda teszi az előadói székre azokat, a kik azt mondják: „semmi eszmeharcz, semmi úgynevezett phrasis!", mert minden phrasis, ami a kormány malmára nem hajtja a vizet, „hanem a tiszta szakszerűség", és bureaut helyez a parlamentbe, a nemzet tanácskozó termébe, a helyett, hogy az eszmék összeütközésén alapulna és alkalmat adna, hogy a valóságos közszellem fejlődjön. Mondom, ez a kormány, a mely kiölte, hogy az eszmék itt találkozzanak, őrajta a felelősség a cor ruptióért, a szellemek megöléseért és az összes elfajulásért, a mely azután természetesen a hatalomra kapott és mindent megmételyező sajtóban nagyobbá válik. {Helyeslés szélső bálfélöl.) Még egyszer kijelentem t. ház, hogy én az igazságügyi bizottság által proponált, a távirati irodák megvédését czélzó javaslatát részemről el nem fogadhatom s azt egyszerűen mellőztetni kérem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek ozéljáhól van szerencsém egy indítványt nyújtani. Penyvessy Ferencz jegyző (olvassa).• „ Az igazságügyi bizottság által a 6. §-hoz ajánlott, a távirati irodákat védő javaslata mellőztessék." (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Jókai MÓr:T. ház! (Halljuk!) Megvallom, hogy Hermán Ottó t. képviselőtársain és barátom beszéde után kezdem nem érteni, hogy miről van szó, mit tárgyalunk: vájjon az irói jogról szóló törvényjavaslatot-e, vagy pedig a darvinisinus theoriáit, vagy a sajtótörvényeknek reformját, vagy pedig a parlament reformját. (Tetszés jobbfelöl.) Tartom magamat azonban a t. előadó ur által előterjesztett javaslathoz. Hermán t. képviselőtársam abból a szempontból indult ki — ha jól értettem — hogy az ajánlott javaslat a táviratokat 24, sőt 48 óráig akarja megvédelmezni, hogy az alatt azokat senki se reproducálja. De hisz erről egy szó sincs a javaslatban. Az egyenesen hivatkozik a 9. §-ra, mely azt mondja, hogy a táviratok ép ugy, mint minden hírlapi közlemény, a mint megjelent, egyik hírlapból a másikba azonnal, abban az órában átvehető. Kincs tehát semmi 24 órai védelem számukra fentartva, hanem igenis megvannak a táviratok védelmezve az által, hogy per sundám-bundám egyszerre egy másik lap ugyanazokat a táviratokat, melyeket az egyik megfizetett, a másik el ne vehesse. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagyon jól ismerem én útját és módját annak, hogyan történik meg a kéz alatt való kihúzás magából a nyomdából mielőtt megjelentek volna a táviratok az egyik hírlapban. Ez ellen szól a védelem. Nagyon csodálom, hogy t. barátom ebben jogtalanságot talál. Ennek jogalapja az, hogy Magyarországon a kis macskán kivül semmit ellopni nem szabad. (Tetszés jobbfelöl.) A távirat annak tulajdona, aki azért megfizetett; attól ellopni, elsikkasztani büntetés alá esik ép ugy, mint ha valaki másnak a kalapját elvette volna. (Ugy van! jobbfelöl.) Részemről ajánlom az indítvány elfogadását. (Helyeslés jobbftlöl) Literáty Ödön: T. ház! Miután én voltam bátor ezen indítványt annak idejében, mikor a törvényjavaslat tárgy altatott, előterjeszteni, v i. ház kegyes engedelmével bátorságot veszek magamnak, hogy a Hermán Ottó t. képviselőtársam által elmondottak egynémelyikére rövidenreflectálhássak. (Halljuk!) Ugy látszik, t. ház, hogy Hermán Ottó t. képviselő ur ezektől a táviratoktól borzasztóan irtózik. Hogy mi legyen indoka, nem keresem. Beszél nyomásról, pressióról. No már ez valóban csakugyan olyan phrázis, mint a mikor azt állította, hogy az ellenérvekkel szemben szokták hangoztatni, hogy phrázis; ez merő phrázis.Mint Jókai Mór t. képviselőtársam kifejtette, ennek az indítványnak megvan a gyakorlati értéke. A táviratoknak respectálása keli hogy meglegyen; mert ellenkező esetben, egy nagy tőkével dolgozó vállalat hiába fogja pazarolni munkáját, fáradtságát, capitalisát, ha mi nem gondoskodunk arról, hogy ezen fáradtság kellő oltalomban részesittessék; kellő oltalomban, mondom, nem többen, mint a mennyire szükség van. Hermán Ottó képviselő ur kiemeli azt a következetlenséget, a mely a levelek iránt tett indítványnyal szemben nyilvánult. Itt nincsen következetlenség. Midőn ugyanazon rátiója van valamely törvénynek, kell hogy ugyanazon dispositiók is tétessenek abban, midőn különböző ratiók vannak abban, kell hogy különbözők legyenek a dispositiók is. A levelekre vonatkozólag nagy tévedésben van a t. képviselő ur, hogy azokat kapcsolatba hozza az ily vállalatok kiadványainak védelmével. A levelek lehetnek talán esetleg kriminalis jelentőségűek, lehetnek a sajtótörvénybe tartozó kérdések, de ezen vállalatok kiadványai nem oly természetűek mint amazok. Ott elköveti a visszaélést az, a ki jogos tulajdonosa a levélnek; mert akihez a levél intéztetik, az jogos tulajdonosa annak és azt a rendelkezési jog megilleti. Itt kik követik el a visszaélést? Nem a kiadványok tulajdonosai,ha-