Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-325
328 325 országos ülés márczius 8. 1884. jogot tárgyalja, belátja azt, hogy az erkölcstelen és büntetendő cselekmény: hát valami nagy következetlenség, valami nagy szörnyűség történik azzal, ha ma a törvényhozás helyrehozná azt, a mit elmulasztott a büntető törvénykönyv készítésekor, annyival is inkább, mert csak mostanában készült el büntető törvénykönyvünk s nem lehet reményünk, hogy annak revisiója évtizedek előtt napirendre kerüljön. De lehet a szerzői jogról szóló törvényben erről rendelkezni azért is, mert ha megtekintjük, hogy ez miről rendelkezik, hát nem látunk valami nagy különbséget és ha nem is az ugyanazonosságot, de a rokonságot feltalálhatjuk. Mit védelmez a szerzői jogról szóló törvény? Az Írónak papírra leirt gondolatát védelmezi az ellen, hogy valaki ezt az ő kárára és saját előnyére büntetés nélkül fel ne használja. Azt mondja az igazságügyi bizottság jelentésében, hogy ha egy költő tréfás levélben üdvözli névnapja alkalmával barátját, az az 1. §. védelme alá esik. No t. ház, ennem tudom azt, hogy miféle nagy veszély rejlik abban, ha valaki költött dolgot közzétesz, az jogvédelembenrészesül ; ellenben nem részesül jogvédelemben, még pedig akkor sem, midőn ezen valóságnak közzététele épen annak, aki azt irta, erkölcsi vagy anyagi kárára szolgál. Ha vizsgáljuk, hogy melyikben foglaltatik nagyobb erkölcsi rósz, abban-e, ha valaki másnak irodalmi értékkel vagy mással biró de annak erkölcsi kárára nem szolgáló levelét közéteszi, vagy abban foglaltatik-e nagyobb erkölcsi veszély, ha valaki másnak bizalmas levelét, oly levelét, a melyben az iró egyéni körülményeit felfedezte, családja tagjairól nem a közönség elé tartozó részletes tudósítást ad, vagyoni állapotát felfedezte, közéteszi, még pedig akképen, hogy ezen levél közzétételével az a szerencsétlen ember csődbe is juthat. Hát én nagyobb erkölcstelenséget látok az utóbbiban, mint az előbbiben. Már pedig az állami törvényhozásnak nem lehet szem elől téveszteni soha az erkölcsi alapot és a törvényhozásnak minden téren, minden törvényjavaslatban az erkölcsiséget kell védelmeznie és az erkölcstelenséget mindenütt sújtania. Nem akarom annak felsorolásával untatni a t. házat, hogy más törvényhozások miképen vendelkeztek e tárgyban. Elég azt a tényt felhoznom, hogy vannak törvényhozások, a melyek tételes törvényekben rendelkeztek arról, más törvényhozások pedig a birói judicaturában pótolják azt, amit a törvényhozások kifejezetten meg nem tettek. A judicatura mindenütt más leveleinek közlését, hogy hivatkozzam pl. Francziaországra, büntetni szokta. Ezeknek előadása után bátor vagyok egy indítványt benyújtani. (Olvassa) Az iröi és művészi jogról szóló törvényjavaslat 6. §-ának a végére tétessék e pont: „Végre a szerzői jog bitorlásának tekintetik és a jelen törvényben megszavazott büntetéssel sújtandó ki a más által neki küldött bizalmas levelet annak anyagi vagy erkölcsi kárára a küldő beleegyezése nélkül közzéteszi. Ezen szabály alul kivételnek van helye: 1 -szőr, ha megtámadtatás esetében a közzétételt a megtámadott önvédelme szükségessé tette, vagy valaki büntetendő cselekmény elkövetésére hivatott fel; 2-szor, ha a levélküldő elhalálozásától számított 10 év múlva a közzétételt történeti vagy irodalmi érdekek igazolják." Ajánlom indítványomat a t. háznak becses figyelmébe, jóakaratába és tisztelettel kérem, hogy azt a közerkölcsiség érdekében elfogadni méltóztassék. Elnök1 Az indítvány fel fog olvastatni. Rakovszky István jegyző (olvassa az indítványt). Mandel Pál: T. ház! Az előttem felszólalt képviselő ur, felszólalásával és tett indítványával egészen kizökkent a szerzői jogról szóló törvényjavaslat irányából és átlépte a t. indítványozó képviselő ur azon határt, melyet a szerzői jogról szóló törvényjavaslattal, annak szerzői maguk elé tűztek. Azt hiszem helyesen idézem szavait és ezekben culminál előadása, nevezetesen ezt mondja: az egyéni, családi, vagyoni érdekű levelekről a czímzett korlátlanul ugy ne rendelkezhessék, hogy a leveleket közzétehesse. T. ház! a törvényjavaslat maga nem osztályozza az irói műveket egyéni, családi, vagyoni érdek szerint, hanem osztályozza a szerint, a mint irodaimibecsök vanvagynincs, természetesen minden közbeneső fokozat felállítása nélkül és mihelyt mi azon térre mentünk volna,hogy az irói műveket tartalmuk szerint egyéni, családi, vagyoni szempontból is bírálat alá vettük volna, akkor nem ez a javaslat keletkezett volna, hanem egészen más codex, mely lehetett volna rendőri törvény, büntetőtörvény, de sohasem lehetett volna a szerzői jogról szóló törvény. Azt kérdi a képviselő ur, szükséges-e a magán levelek védelmezése? Igenis szükséges és a ház ki is mondotta ezt a javaslat első szakaszának elfogadásával, a mely határozottan rendeli, hogy irói mű többszörözése kizárólag csak a mű szerzőjét illeti. Tehát megvannak védve ez által a magán levelek is, ha azok irói mű jellegével birnak, már pedig csakis ez lehetett a javaslat czélja, A képviselő ur indítványa védelmére különféle érveket hoz fel és elveket állít fel, a melyekkel azonban túl lő a czélon. Mert hiszen, hogy a társadalmi élet érintkezés nélkül nem állhat fenn, az egészen magától érhető dolog és hogy erkölcstelen dolgot az államnak büntetnie kell, az is ter mészetes és ezen kellékek képezik az áílamrend egy-egy alapját; de ezekből csak ugy következik a t. képviselő ur indítványának elfogadása, amint a közmondás tartja: baculus in angulo, ergo i pluit.
