Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-324

320 32 * országos ülés márcíius 7. 1884. kivül egyéb tekintetben változtatást nem tett. Ez nem mutat egyébre, mint oknélküli időpazarlásra. Ily körülmények közt a legegyszerűbb eljárás az lett volna, hogy a bécsi kormány által lekül­dött törvényjavaslat, itt a magyar kormány, mint annak expediturája által terjesztessék be a háznak a végett, (Elnök csenget) hogy egyszerűen minden alkotmányos tárgyalás nélkül. Elnök: (ismételten csenget) Kérem a t. kép­viselő urat, ne méltóztassék a magyar kormány­ról ugy nyilatkozni, mintha az expeditura volna, ez általában nem emeli Magyarország állását. {Helyeslés a jobboldalon.) Lázár Ádám: Hogy egyszerűen tudomás végett bejelentessék és minden hosszadalmas, némi érdekességet előidéző tárgyalás nélkül terjesztes­sék fel szentesítés végett. Ez lett volna a leg­egyszerűbb, ha nem éltem a kellő kifejezéssel, végrehajtási eljárás. Hogy ezen felfogás a jelen törvényjavaslatra szószerint talál, azt bizonyítja a tegnapi eset, a 6. §. tárgyalása, a mely a székelyföldi kis üstök érdekében annyira érdekes és minden tekintetben alapos vitát idézett elő és miért? Mert a székely­föld túlnyomó népességének vitális érdekei meg­védéséről volt szó. Ez irányban Ugron Gábort, képviselőtársam leadott módosítványában, illetőleg az azt kisérő Ítészedben, valamint ezen párt részéről többen tü­zetesen kifejtették azon érdekeket, a melyek ezen kedvezménynek újból ezen törvény keretébe be­iktatását indokolják; kifejtették azt, hogy ebből az államnak semmi különös hátránya nem kelet­kezik, kifejtették azt, hogy az osztrák területen hasonló viszony nem forogván fenn, igen termé­szetes, hogy ott ily sajátságos intézkedésről gon­doskodni nem is volt szükséges. Mindazonáltal a székelyföldnek ezen vitális érdekeit védő módo­sítvány a ház többsége által elvettetett és elfogad­tatott egyúttal a pénzügyminister ur azon nyilat­kozata, hogy ő kész és hajlandó a végrehajtás rendén kiadandó utasítás folytán a törvény kere­tén belül a lehető kedvezményről gondoskodni. Igen jól tudjuk, miként szokott a pénzügy­minister ur ez iránt intézkedni. A pénzügyminister ur alárendelt finánczközegei feltétlenül és minden beható ismerete nélkül a helyi viszonyoknak, a melylyel a pénzügyminister ur sem dicsekedhetik, bejelentenek mindent, egyfelől a szolgálati köte­lesség teljesítéséből, másfelől a jó szolgálatok fe­jében nyerendő kitüntetések, jutalmazások remé­nyében és ezeknek alapján intézkedik a minister ur, hogy egy vagy más irányban kedvezményt adjon." Hogy a módosítvány elvettetett, az különösen a kormánypárti székelyföldi képviselőknek részint nemmel szavazása, részint nem szavazása folytán történt, különösen az oly véresszájú képviselők visszavonulása folytán, mint Bochkor Károly és Dobránszky Péter képviselő urak, a kik bár előbb a módosítás mellett beszéltek, de elég vitézek és bátrak voltak a szavazás elől kimenekülni. Hogy ezzel mily jó szolgálatot tettek azon kerületeknek, a melyeknek képviselői, azt majd a legközelebbi választás alkalmával fogják igyekeznimegköszönni a választók. Áttérve magára a tárgyalás alatt levő 11. §-ra, előre bocsátom, hogy miután semmi kilátás nincs arra, hogy bármely czélszerű módosítás is keresz­tül vitessék; mert e törvényjavaslattal, ugy látszik, ha nem is kabinet-kérdés, de mindenesetre leköte­leztetés kérdése van összekötve, mert az osztrák érdekekkel ellenkező érdekek össze nemférhetők­nek nyilváníttattak, annál kevésbé olyanok, melyek Magyarország sajátlagos közgazdasági viszonyai következtében kívánatosak lennének. E szakaszban a felügyelő és üzletvezető sze­mélyzet bejelentéséről van szó. Hogy mily fontos szerepet játszanak az üzletvezetők s illetőleg a nagyobb gyáraknál a művezetők, bizonyítja a pénzügyminister ur azon indokolása, a melyben hangsúlyozza, hogy az eddigi átalány-rendszer sze­rint, részint a nem eléggé szakképzett műszaki vezetők, részint a kellő szerkezetű gépek hiánya miatt nagyon sok g ibona és illetőleg tüzelő-anyag pazaroltatik el, ugy hogy már ennek magának meglehetős befolyása van arra, hogy a törvényho­zásban más rendszer inauguráltassék. Az kétségtelen, t. ház, hogy a szeszipar fel­virágzásának legnevezetesebb akadályát képezi az eddigi tapasztalás szerint az, hogy értelmes, szak­értő művezetők nem igen vannak, minek legköze­lebbi következménye az szokott lenni, hogy az értelmetlen kezelés mellett, több millióra menő gabona és tüzelőanyag elpazaroltatik, melyet azon­ban részint a szeszipar felvirágzása érdekében, részint a nemzeti vagyonnak megmentése érdeké­ben lehetőleg biztosítani kell. És miképen lehet biztosítani ? A kérdés igen egyszerű, ha tekintetbe vesszük az ipar és ke­reskedelmi kamaráknak többször tett felszólalá­sait a földmívelés ipar és kereskedelmi ministe­riumhoz benyújtott jelentéseiben, hogy t. i. valamint a malom-iparnál megfelelő tanfolyam rendeztetett be, ugy itt is a kellő szakoktatással kapcsolatos kísérleti állomás felállításáról lehetne szó. Ez ter­mészetesen áldozatot kivan, de ez az áldozat azon előnyök által, melyeket ilyen czélszerűen beren­dezett állomás felállítása nyujtana.kárpótolva lenne, másfelől az elpazarlott anyag megmentetnék. Ezen irányban történt kezdeményezés, mint ér­tesülök, az országos szesztermeíők egyesülete ré­széről, valamint egyes szeszgyárosok is tettek lépéseket műszaki emberek képeztetése végett, mint pl. Kolozsvárott a Zsigmond testvérek állí­tottak fel vegytani laboratóriumot és vegyészt al-

Next

/
Thumbnails
Contents