Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-323
300 323 országos ü!és márczins 6. 1881. vaslat ellen nincs kifogásom. Nekünk is ez volt a czéhmk, csakhogy mi ezt egyszerűen úgyszólván administrativ utón, azonban egyszersmind a törvényhozásnak való bejelentés mellett kívántuk elérni, hogy a t. ház ne legyen kénytelen ezen nehézkes munkával foglalkozni. Minthogy azonban azon szerencsés gondolata támadt t. képviselőtársamnak, hogy ez ne oly módon eszközöltessék, hogy a mostani tárgyalást feltartóztassa, hanem a harmadik felolvasás alkalmával, ily értelemben hozzájárulok a törvényjavaslathoz, azonban ugy, hogy a tárgyalás most folytattassék. (Helyeslés.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: T. ház! Nekem nincs kifogásom a határozati javaslat elfogadása ellen. Ugyanazt tartalmazza, a mit a pénzügyi bizottság akart, azon különbséggel, hogy a pénzügyi bizottság javaslata szerint ez később történt volna, igy pedig a harmadik felolvasást megelőzőleg fog a szöveg összeállittatni és a törvényhozásnak bemutattatni. Egyre kell csak figyelmeztetnem a t. házat és ez az, hogy megtörténhetik, hogy nem lesz lehetséges a törvényjavaslat egyes szakaszainak elintézése után mindjárt a reá következő napon a harmadszori felolvasást eszközölni. De hiszen nem ellenkezik a parlamenti praxissal, hogy egy, bár nemsokára reá, de valamely későbbi napon történjék meg a harmadszori felolvasás. (Helyeslés.) Elnökl Méltóztatik a t. ház elfogadni Lázár képviselő ur javaslatát. (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. A bizottság utasittatik a törvényjavaslatnak a határozat értelmében való szerkesztésére. Rakovszky István jegyző {olvassa az i. §-t). Veszter Imre: T. képviselőház! A szeszadóról szóló 1878-ki törvény 2. § a szerint: „azoknak, kik a szeszes folyadékokkal sem kicsinyben, sem nagyban nem kereskednek, megengedtetik, hogy öntermesztette anyagokból önmaguk és velők egy kenyéren levő háznépük vagy cselédeik részére évenkint (az évet szeptember 1-től augusztus végéig számítva), legfeljebb 50 fokú (a százfokú szeszmérő szerint) pálinkát 1 hektolitert meg nem haladó mennyiségben adómentesen főzhessenek." A törvény ezen szakasza a most tárgyalás alatt levő új törvényjavaslat által nem érintetvén, ez is egyike azon szakaszoknak, a melyek továbbra is hatályban maradnak. Az említett szakasznak egészen világos és kétségbevonfcatlan rendelkezése azonban épugy mint azon intentió, mely a törvényhozást vezérelte, midőn ezen szakaszt megalkotta, egészen illuzoriussá van téve egy pénzügyministeri rendelet által, mely 1878. évi augusztus 8-án 43,241. szám alatt kelt és mindjárt első szakaszában, illetve 1. §-ának 2-dik pontjában azt mondja, hogy senkinek sem szabad az adómentes pálinkafőzést az általa birt vagy használt épületen vagy földterületen kivül gyakorolni. Minthogy nem mindenkinek van pálinkaháza a maga területén és kazánja, ezen ministeri rendeletnek tulajdonkép az az értelme, hogy az adómentes pálinkafőzés, mely pedig a törvényben ezen korlátozás nélkül van megengedve, a ministeri rendelet szerint csak annak van megengedve, a kinek pálinkaháza és kazánja van. Tehát világos, hogy itt a törvény kétségbevonhatlan értelme és hatálya egy ministeri rendelet által ki lett forgatva. Mielőtt ezen ministeri rendelet életbe lépett volna, tekintettel arra, hogy egy-egy szőlőhegyben —• mert hiszen az említett szakasz leginkább a szőlőgazdáknak szól — rendszerint csak 2—3—4 embernek van pálinkaháza és kazánja, az volt a gyakorlat, hogy mindenki, a kinek törkölyje vagy szilvája volt, oda vitte a főzőhez és ez csekély díj lefizetése mellett kifőzte és néhány liter pálinkát csinált. Ez pedig n mcsak gyakorlaton alapult, hanem az általam hivatkozott ministeri rendeletet megelőzőleg egy másik rendelet is adatott ki, melyben világosan ki volt mondva az, hogy a főzőeszköz kikölcsönzése, úgyszintén idegen főzőeszköz használata szabad, ha az üst nem iparos tulajdona. Az általam említett ministeri rendelettel, tehát nemcsak a törvény, hanem az azt helyesen magyarázó első ministeri rendelet is hatályon kivül helyeztetett. E szerint ugy áll a dolog, hogy az adómentes pálinkafőzést ma csak az gyakorolhatja, a kinek magának pálinkaháza és üstje van. Ez pedig mint említettem, határozottan ellenkezik az általam hivatkozott törvény világos betűivel, a mennyiben ott semmi egyéb korlátozásróLnines szó, minthogy az anyag öntermesztett legyen, hogy 50 foknál erösebb pálinkát ne főzzön és azzal sem kicsinyben, sem nagyban ne kereskedjék. Azon korlátozás, hogy saját üstje legyen, a törvényben nem foglaltatik. De helytelen is volna, ha benfoglaltatnék, mert miről én szólók, egy csekélység, néhány liternyi pálinka és azért, hogy valaki néhány liternyi pálinkára saját termesztményéből házi szükségleteire szert tehessen, hogy pálinkaházat építsen és kazánt vegyen, a törvény nem kívánhatta, nem is kívánta. (Helyeslés túlfelől.) De tovább megyek, a törvénynek ilyeténkép félremagyarázása folytán ma nemcsak ugy áll a dolog, hogy tulaj donkép csak az főzhet adómentes pálinkát, a kinek pálinkaháza és kazánja vau, hauem még ezek is, a kik e tekintetben nem korlátozvák, meg vannak szorítva azáltal, hogy ugyancsak az 1878. évi augusztus hó 8-án kelt pénzügyministeri rendelet folytán, illetőleg egy körrendelet folytán, melyet ezen ministeri rendelet alapján a pénzügyi igazgatóság bocsátott ki, a pénzügyőrök megakadályozhatják, hogy az adómentes pálinkafőzés d. u. hat óra után is folytattassék, holott ezen rendelet előtt ezen adómentes pálinkafőzés éjjel-nappal gyakoroltathatott, és ez
