Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

322 országos ülés m arcaius 5. 1884. 277 ártott, hanem roppant pénzügyi eredményeket is biztosított az államnak. És ez a mód a tiszta terményadő rendszer, mely a józan pénzügyi és közgazdasági politika követelményeinek egyedül képes megfelelni. A szeszadó t. ház, tudvalevőleg a legtöbb helyen tulaj donkép fogyasztási, adó volt kezdetben és csak később, hogy kényelmesen legyen beszedhető, alakittatott át a gyártás megadóztatásává. El kell ismerni, hogy a szeszfogyasztási adó a szesztermelőnél csakugyan a legbiztosabban szedhető be; äe itt figyelembe kell venni azon fontos körülményt is, hogy nincs egy iparág sem, melyre az adó és különösen az adókezelés oly közvetlen befolyással birna, mint a szesziparra, mert ennél a műszaki berendezés és a termelési eljárás mindig az adórendszernek megfelelőleg szokott alakulni. Önként következik ebből, hogy a mily óvatosnak kell lenni az adórendszer megváltoztatásánál, ép oly határozottsággal kell eljárni akkor, ha valamely adórendszer helyesnek bizonyult be. Mert az oly adóreform, mely a jó irányt felismeri ugyan, de nincs bátorsága azt követni, határozatlansága által rendkívül sokat árthat. (Élénk helyeslés balfelöl.) A tapasztalás és a tudomány pedig t. ház, kétségtelenül bizonyítják, hogy a szeszadó a közgazdaság károsodása nélkül csak ott mutat valóban nagy fejlődési képességet, a hol azt a tiszta terményadó alakjában szedik be, vagyis a hol annál a fogyasztási adójelleget képesek egészen, vagy legalább megközelítőleg fentartani. Erről azon húsz év alatt, a meddig néhány év kivételével, folyton az átalányozási rendszer szerint folyt be nálunk az adó, elég alkalom volt alaposan meggyőződni. A szeszadó jövedelmének statiorarius volta, sőt a mint említettem, hanyatlása, a beczefrézésre szolgáló edények űrméretének átalányozását világosan károsnak tüntetvén fel, végre a kormány is elhatározta magát arra, hogy ezen rendszerrel felhagyjon. A javaslat indokolása annak káros hatását elég bőven kifejti, azért én csak mintegy az okoskodás kedveért terjeszkedem ki arra. Közgazdaságilag káros volt ezen rendszer t. ház, mivel a szeszgyárak egészségtelen fejlődését idézte elő, a mennyiben az ötvenes évek alatt létezett számtalan gazdasági szeszgyár fennmaradását lehetetlenné tette és helyette nagyipari szeszgyárak létesülését mozdította elő. Ennek oka abban rejlik, hogy az átalányozás a nagyobb vállalatoknak akisebbekkel szemben rendkívül kedvez, mert amazok a részökre biztosított spatiumot, a dolog természete szerint sokkal képesebbek felhasználni, mint a kisebbek. Már pedig akárhogy forgassuk a kérdést, azt bajos eltagadni, hogy a szeszgyártás mégis csak inkább a mezőgazdaság, mint a városi ipar körébe tartozik, melynek e részben természetes feladatát inkább a szeszfinomítás és ez által a kivitelre dolgozás képezi. Az átalányozási rendszer ezen természetes fejlődést nálunk lehetetlenné tette, hanem e helyett előmozdította oly óriási szeszgyárak keletkezését, melyek azután az erjesztés gyorsítása által igyekeztek adótételükön lehetőleg könnyíteni. Nem vonom én kétségbe, hogy a nagyipari szeszgyárak is, de csak közvetve hassznosak a mezőgazdaságra nézve, de az kétségtelen, hogy a gyors erjesztés által leginkább ezek idézték elő azon nagy anyagpazarlást, melynek értékét szakértők az egész monarchiára nézve évenkint 8 — 9 millióra teszik. Nagyon káros volt továbbá közgazdaságilag a szeszadó törvények örökös módosítása, a mi a rendszer helytelenségéből folyt, mert ennek megfelelőleg a gyárak berendezésének is módosulnia kellett. Hogy ez mily gyakran történt, ezt mutatja már csak a törvénymódosítások számának felsorolása is. Az ötvenes évek elején hozatott be nálunk az í835-ben keletkezett osztrák szeszadó-törvény, mely aztán 1856. és 1859-ben módosíttatott. Erre 1862-ben a terményadó hozatott be, mely azonban csak 1866-ig volt érvényben. Ekkor honosult meg az átalányozási rendszer, melyen 1868-ban és a métermértékek behozatala alkalmával 1876-ban változtattak. Az újabb kiegyezés alkalmával hozatott az 1878 ik évi szeszadótörvény, melynek inie most leglényegesebb intézkedéseit javasolja a kormány megváltoztatni. Hogy az állandóság ezen hiányának mily káros hatása lehetett, bizonyítja az is, hogy a szesztermelők egyesületének egyik gyűlésén a törvény tervezett módosítása folytán szükségessé válandó beruházások költségét a hazai szesztermelés viszonyait alaposan ismerő férfiak körülbelül másfél millió forintra becsülik. Ehhez járult aztán a pénzügyi kár is, vagy helyesebben az adó jövedelmének fejlődéséből joggal várhatott haszon elmaradása. Nagyon természetes tehát, hogy végre a kormánynak is be kellett látni ezen állapotok tarthatlanságát és hozzá kellett az adóreform munkájához fogni. És a szerzett tapasztalatok után az is természetes, hogy a reformot csak is a terményadónak combinatióba vételével lehetett javasolnia. És itt van azután a pont, melytől fogva az én felfogásom lényegesen eltér a kormány javaslatának felfogásától. {Halljuk! Halljuk!) Az én meggyőződésem, e részben, melyet kiváló és nem érdekelt szaktekintélyek véleményének meghallgatása és a tények megfigyelése utján szereztem, az, hogy mióta a szeszmérőgép tökéletesittetett, minden oly intézkedés, mely a tiszta terményadó rendszerét, a hol az csak alkalmazható, állandóan bármiben is vitiálja, igen nagy hiba. Nagy hibának tartom ezt, mert csak is a tiszta terményadónál kerülhetők el a czefreürméret és az ennek átalányo-