Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-304

{4 305. országos ülés február 6. 1884. azon egy esetben elkövettetett, de az összeütközés nem az, hogy a rendőrség és katonaság között, hanem a regale-bérlőnek hatósági jelvény nélküli megbizott] ai és a katonaság között történt. Az «zred parancsnoksága utján mondhatta, hogy az ötödik ezred tisztikara nem hibás, mert azon dulakodásban nem az ötödik ezrednek egy tisztje, hanem az ott lévő ágyútelep egy tisztje volt némi tekintetben részes. Egyébiránt annyi hiba történt a hatóság részéről, hogy nem a térparancsnoksághoz, hanem az ezredparancsnoksághoz fordult. Különben magam részéről felszólítván a kassai hadparancsnokságot is, onnan is megtörténtek az intézkedések, katonai fegyelmi utón elbántak azokkal, a kik hibáztak; a tisztek tartózkodásra figyelmeztettek és meg lett azon következménye, hogy ugy az alispán, mint a városi hatóság jelentése szerint, semmi további súrlódás nem történt s a dolog befejeztetett a nélkül, hogy kellemetlen nyomokat hagyott volna maga után. Ez a dolog állása és én kérném ezen nyilatkozatomat tudomásul venni. Mezei Ernő: A t. belügyminister nr válaszával szemben hangsúlyoznom kell, hogy igenis az összeütközés a rendőrség és a katonaság közt történt, mint azt a rendőrkapitányság s a közgyűlés felterjesztése kétségtelenné teszik. Sokszor hallottam, hogy a rendőrség nem jár oly helyen, a hol jelen kellene lennie, de ha a rendőrség valahol megjelenik, hogy akkor ne lássák, hát csak azt kell hinnem, hogy a rendőrség az égi gondviselés tulajdonságaival bir, láthatatlan hatalommá lett. Akkor annál inkább sajnálni kellene, hogy a miskolczi rendőrség nem éreztette a katonasággal, hogy van még a katonaságnál is felsőbb hatalom az országban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az első és második összeütközés között a rendőrkapitány felterjesztést tett az ezredparancsnoksághoz; felterjesztésében nem tett semminemű külön vádat a tisztek ellen, hanem megelégedett azzal, hogy általánosságban panaszkodott a tisztek eljárása ellen és kérte az ezredparancsnokságot arra, hogy tegyen valami oly intézkedést, mely a katonaság további beavatkozásáta reájuk nemtartozó regaleügybemegszünteti.Ésmittettazezredparancsnokság? Nem válaszolt egyebet, mint épen annyit, az ismert katonai stílusban, hogy a katonatisztek • magatartása egészen correct volt. Hát feltéve is azt, hogy a rendőrkapitány felterjesztése nem volt helyén, legalább annyi kötelessége lett volna az ezredparancsnokságnak, midőn conflictus történik, hogy valami ideiglenes intézkedést tegyen a rendnek, csendnek és békének megóvása végett; de még ezt is elmulasztotta. Igazi souverain megvetés kifejezésével válaszolt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Z~j.) Kár a dologra sok szót vesztegetni. Meg vagyok győződve, hogy a katonaság és hatóságok közt még sokkal több összeütközés történik, ha épen a hatóságok minden olyan esetben, mikor az összeütközést előre látni lehet, teljes resignatióval ki nem térnének a katonai önkény elől, mert jól tudjuk hogy a katona kardja ellenében igazságnak és jognak semmi érvénye. Az összeütközés csak akkor következik be, ha a hatóság előre nem látott módon ott találja magát, hogy tekintélye meg van sértve. Akkor persze folyamodnak a belügyministerhez, hogy szerezzen nekik elégtételt. De mit lehet az ilyen válaszok után nekik tanácsolni ? Inkább tűrjenek el mindent, semhogy a sértésen felül még megaláztatásban részesüljenek és a belügyminister még azt mondja, hogy ők nem láttak és nem hallottak semmit és hogy a rendőr nem volt rendőr és a katona nem volt katona. A ministerelnök nr válaszát nem veszem tudomásul. (Hkyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Felolvasnám egészen hoszszasan ezen hivatalos actákból vett közleményt, de elég lesz talán megcorrigálnom némely részében azt, a mit a képviselő ur mondott. Elsőben azt, hogy nem volt katona, nem mondottam, hanem mondottam, hogy nem azon ezred tisztjei, hanem az ott levő battériának egy tisztje volt, a ki azon ellenszegülést elkövette. Megmondottam azt is, hogy én a magam részéről is ugy a politikai hatósághoz, mint a katonai hatósághoz irtam. Megmondottam azt is, hogy a katonai hatóság intézkedett, koav ezen beavatkozás megszűnjék; megmondottam azt is, hogy azzal, a ki a hibás volt, elbántak katonai utón: tehát nem áll az, hogy én ne tettem volna meg mindent, hogy a katonaságnak a regale-ügybe való ily beavatkozása meggátoltassák, sőt igenis megtettem és az eljárás a legnagyobb készséggel meg is történt. Ezért kértem válaszom tudomásul vételét. (Tudomásul vesszük!) Elnök: Kérdem a házat, méltóztatik-e tudomásul venni a ministerelnök ur, mint belügyminister válaszát, igen vagy nem'? (Igen ! Nem !) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) A többség tudomásul vette a választ. Következik gr. Bánffy Béla interpellatiója, a közmunka- és közlekedési minister úrhoz. Gr. Bánffy Béla: T. ház! Körülbeim öt éve annak, hogy az erdélyi részek mezőségi vidékén egy érdekeltség vasutat akart létesíteni. Maros-Ludas és Besztercze között. Ha ezen vasút elkészült volna, a vidék, mely jelenleg minden közlekedési eszköz nélkül van és igy gazdasági viszonyai bizonyára nem haladhatnak ugy előre, mint azt már ma a kor követeli. Ennek folytán a tárgyalások itt a ministeriumban meg is kezdődtek és én voltam szerencsés ezelőtt 3—4 évvel Ordódy Pál ministersége idejében egy interpellatiót beadni, melyben e vasút kiépítését kértem és szorgalmaztam. 0 excellentiája azt a választ adta, hogy a