Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

198 316. országos ülés február 23. 1884. hiba kijavítását kéri. A 2. pontban az »átvétele* szó után pont helyett pontosvessző teendő és az utána következő szó kis betűvel Írandó. A 3. pontban „tárgyaknak" helyett, teendő „tárgyalásoknak". Azt hiszem, hogy ezen sajtóhibák egyszerűen kijavítandók lesznek. Literáty képviselő ur, a második pontot függőben kivánja hagyatni addig, míg a 6. §-näl tett indítványára nézve határozat hozatik. Azt hiszen kijelenthetem, hogy ezt a ház elfogadja. Mandel képviselő ur az első pontra nézve azt a módosítványt teszi, hogy ezen szavak: „vagy különös irodalmi czélra" hagyassanak ki. Thaly képviselő ur visszavonta módosítványát. A kérdés az lesz: méltóztatik-e a t. ház az utolsó előtti sorban előforduló ezen szavakat „vagy különös irodalmi czélra" fentartani, a bizottság szövegezése szerint igen vagy nem? [Nem!) azt hiszem kijelenthetem, hogy az nem tartatik fenn és így Mandel Pál képviselő ur módosítása elfogadtatik. A második bekezdésre nézve Literáty képviselő ur azon indítványt adta be, hogy az függőben tartassék, míg a 6. §-ra nézve a bizottság jelentése beérkezik. Méltóztatik-e ezt elfogadni? (Elfogadjuk!) E szerint az indítvány elfogadtatik. A 3. számmal jelölt bekezdésre nézve Fenyvessy Ferencz képviselő ur azon módosítást adta be, hogy a „többszörözése" szó helyett, tétessék ezen szó „közlése". Méltóztatik-e a t. ház az eredeti szöveget fentartani? (Nem!) Ennélfogva Fenyvessy képviselő ur módosítványa elfogadtatik. A 4. számmal jelzett bekezdésre nézve Mandel Pál képviselő ur adott be egy módosítást, a mely szerint annak végére zárj élbe felveendő volna „6. §. 6A Azt hiszem ezt elméltóztatik fogadni. Következik a 10. §. Zsilinszky Mihály elnök (olvassa a 10. %.-t. a 2. számé czímet, mely ele észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 11. §. t). Nikolics Sándor: T. ház! Ezen szakasz szerint a szerzői jog védelme ennek haláláig és halála után 30 évig terjed. Én ezen 30 évet keveslem és helyébe 50 évet szeretnék tenni. Minden ember óhajtja, hogy szerzeménye és vagyona örököseire, illetőleg gyermekeire szálljon, annálinkább az iró, kinek sokszor egész vagyona, elmetermékeiben fekszik. Ezen kívánsága azonban teljesülni nem fog egész mértékben, ha csakis 30 év határoztatik a védelemre, mert ha pl. az iró halálakor gyermekei 5 és 10 évesek, akkor 35-—ÍO éves korukban már nem egyedül lesznek jogosultak arra, hogy apjuk szerzeményeit többszörözzék és forgalomba tegyék, hanem mások, kik idegenek, kiknek tulajdonkép semmi jogosultságuk sem volna. Ez ellen fel lehetne azon körülményt hozni, hogy meglehet, az örökösök nem fogják közzé- \ tenni, többszörös kiadásokban nyilvánosságra hozni, valamely nagyon olvasott és kedvelt iró müveit és ezáltal meg lesz fosztva az olvasó közönség hosszú ideig attól, hogy azon műveket új kiadásban megkaphassa. Azt tartom azonban, hogy ezen ellenvetés nem igen bir nagy nyomatékkal, mert ha azon iró művei valóban nagyon kedveltek és olvasottak lesznek, örökösei, ha nemesebb ezélból nem is, de az anyagi ezél tekintetéből, azokból minden esetre több kiadást fognak eszközölni. Én tehát t. ház, az örökösökre és különösen az írók gyermekeire nézve ezen 30 évet nagyon rövidnek és jogaikra nézve nagyon sérelmesnek tartom. Ezért kérem a t. házat a hazai irók árvái nevében, méltóztassék az irói jog védelmére 50 évet határozni. (Helyeslés.) Mandel Pál: T. ház! Két érdek volt az, melyre e szakasz megállapításánál figyelemmel kellett lenni és pedig két ellentétes érdek. Az egyike ezen érdekeknek a szerzőé, mely érdek kívánatossá teszi, hogy a szerző által szerkesztett mű minél továbbra kihasznositható legyen; a másik érdek azonban a közönség, vagyis a közművelődés általános érdeke, mely szemben a szerző érdekével viszont kívánatossá teszi, hogy a mű minél könynyebben s minél előbb a szabad használat tárgyává tétessék; különösen pedig, hogy annak ára is ne a szerzőtől tétessék függővé és igy a mű olcsóság által is könnyebben legyen terjeszthető és a közművelődés érdekében kihasznosítható. Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a szerzők árváit kell azon helyzetbe tenni, hogy örökségüket minél tovább élvezhessék. Azonban különbséget kell tennünk a szerzői jog, mint itmnateriálís vagyonjog és a tulajdon, vagy más az anyagi vagyonjog körébe tartozó magánjogok közt. Elhiszem, hogy az anyagi vagyonjog tárgyát képező dolgok tulajdonát és általában az anyagi vagyonjog köréhe eső minden jogokat szükséges az örökös számára nemcsak minél továbbra, hanem örökre is biztosítani; de itt a közérdek az örökösök igényeivel egyáltalán semmi ellentétbe nem jő. Máskép áll ez azonban, a mint kifej tettem a szerző jogánál. Ennél igenis a közérdek korlátokat szab a szerzőnek magánjogai gyakorlatánál. A két ellentétes érdeket tartván szem előtt a bizottság, illetőleg a javaslat eredeti készítői, a határt ugy vélték kiszabni, hogy 30 évet adtak a szerző örököseinek a szerzői jog megvédésére. A szerző e szerint tehát meg van védve művére nézve egész életére és meg van védve még az örökösök érdeke is a szerző halála után 30 évig. Ha már most tekintetbe vesszük először is a nyomtatási ipar haladott voltát, hogy t. i. mennyire meg van ma, már könnyítve a műveknek nyomtatás utján való terjesztése; ha továbbá tekintetbe veszszük a sajtó rendkívüli fejlettségét, a mi részint hirdetések,