Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

316. országos ülés február 23. 1884. 195 dőn látom, hogy Franeziaország, némileg önszán- j tából, némileg nyomása alatt az Angliában ezen irányban uralkodó nézeteknek, megtagadta tőlünk az élő szarvasmarha bevitelt. De azt hiszem, a mint az igen t. képviselő nr is szives volt el­ismerni, hogy az ürü-bevitel, mely biztosíttatik, mindenesetre tetemes előnyt nyújt. Sőt én azt re­ménylem, hogy a friss hús és az állati termények kivitele által is — ha nem teljesen, mert ez lehe­tetlen — de igen nagy mértékben előre lehet se­gíteni a kereskedelem kifejlődését és ellensúlyozni azon kárt, mely reánk az élő állatok ki nem vihe­téséből származik. Nem szükséges a szerződés elfogadását kü­lönösen ajánlani, mert hiszen az igen t. képviselő nr is elfogadta, tehát annak elfogadása ellen szó eddig nem emeltetett. A mi már a kifejezést illeti, a mely a bizott­ság által kifogásoltatott „császári és királyi kor­mány " mindenekelőtt megkívánom jegyezni, hogy ezen kifejezés az 1880: XXXV, t. ez. végén be­iktatott zárjegyzőkönyvben benfoglaltatik. Tehát nem valami most új onnan feltalált kifejezés. Sehol, a mennyire végire járhattam, a törvény szövegé­ben nincsen, itt is nem a törvény szövegében, ha­nem diplomatiai jegyzékben van. Különben méltóztassék abban nyugodtak lenni, hogy épen, mert a közös külügyminister­nek a kereskedelmi szerződésekre, vámviszonyokra vonatkozó semmi néven nevezendő nyilatkozata nem jogosult és nem birhat érvénynyel, ha a mon­archia két államának kormányai ahhoz előzetesen beleegyezésüket nem adták, ebből az elnevezés­ből hátrány az országra nem származhatik. De mindamellett, hogy ez a nézetem és azt hiszem, hogy ha valahol, épen itt alkotmány vagy törvénysértés, vagy közjogi sérelem, mintát, kép­viselő ur mondta, nem foglaltatik, mert hisz, ha az volna, nem tehető fel, hogy már 1880-ban valaki legalább észre nem vette volna, mindamellett szí­vesen ajánlkozom a magam részéről is arra, hogy oly megállapodás történjék, a mely szerint az ilynemű nyilatkozatok minden félreértést kizáró­lag teljes correctséggel történjenek. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: Szavaim helyreigazítása vé­gett kérek szót. Az igen t. ministerelnök ur fel­szólalásából veszem észre, hogy én — megvallom mindenesetre szándékom ellenére —- oly kifeje­zést használtam, mintha én azt ajánlanám, hogy Magyarország esetleg a prohibitiv rendszer terére lépjen. Ha ezt a szót használtam, mindenesetre tévedésből, nyelvbotlásból történt, mert felszóla­lásom egész szövegéből kitűnik, hogy ilyesmit nem akartam mondani, hanem igenis értettem a protectiót a védelmi rendszer terén. Szalay Imre: T. ház! Eltekintve attól, hogy mint a külön vámterület híve, Magyarország­nak váárviszonyait teljesen rendezve nem látom, j | mindaddig nrig nincsen önálló vámterülete, elisme­rem, hogy a közös vámterület alapján az előttünk fekvő törvényjavaslat és szerződés némi előmene­telt képez s e tekintetben osztom Helfy képviselő ur nézetét Miután itt előhozatott egyrészről a prohibitiv rendszer, másrészről védvám-rendszer, én saját­ságosnak találom, hogy mi védvámos politikát követünk á külfölddel szemben addig, míg Ausztria­Magyarország közt a szabad kereskedés áll fenn. Minden iparállam, a mely kezdő iparát támo­gatni akarja, lendületet akar biztosítani, igyekszik azt védvámok által biztosítani . Valóságos unicum az egész világon, hogy mi védvámos politikát űzünk a külfölddel szemben, Ausztria irányában pedig a magyar ipar egészen a szabad kereskedés lábán áll. De a tárgy, melyben felszólalni akartam külö­nösen nem ez volt, hanem azon passus, mely a franczia pezsgőnek vámjáról szól. Én már az álta­lános vámtarifa tárgyalás alkalmával azon néze­temnek adtam kifejezést, hogy azon magas vámok, melyek a külföldről Magyarországba behozott borokra vettetnek, igen magasak s azokat majd a külföld bizonyos retorsióval fogja viszonozni. Nagyon örülök tehát annak, hogy maga a ministerium belátta, hogy azon magas vám, mely eddig a franczia pezsgőre volt kivetve, káros az országra nézve s azt megváltoztatta, de a felett meg csodálkoznom kell, hogy midőn Franczia­országgal szemben igy gondolkozik, különösen Magyarország borászatát más országokkal szemben nagyon kevés figyelemre méltatta s ezen országok egyike Oroszország. En azt tudom, hogy most a nagyon t. közös kormány azon entent cordial-ban Oroszországgal szemben nincs, mint volt régebben, igy hát megengedem, hogy nagyon nehéz azon vámtételeket, melyek a magyar borok kivitelét gátolják, leszállítani; de mindenesetre sajnos, hogy azon 9 év óta, midőn ezen vámtárgyalás az ország­gyűlésen fenforgott, semminemű mozgalom nem mutatkozott Oroszországban a borvám leszállítá­sára. Én tehát fölkérem a t. kormányt, hogy ha már Francziaországgal szemben figyelemmel volt a nemzet érdekeire, figyelmét terjessze ki Orosz­országra is. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Csak né­hány szót óhajtok a szőnyegen forgó tárgyhoz el­mondani, miután magára a szerződésre nézve nincs mit hozzáadnom ahhoz, a mik részint az előadó ur, részint Helfy t. képviselőtársain által elmondattak. Azon néhány szó pedig vonatkozik azon megjegy­zésre, melyet a közgazdasági bizottság a párisi nagykövet jegyzékére vonatkozólag tett és azon viszont-megjegyzésekre, melyeket a ministerelnök ur ugyanezen tárgyra vonatkozólag az imént tett. (Ralijuk!) Az igaz, hogy ezen kifejezés: „le Gouverne­| ment imperial et royal" előfordult azon zárjegyző-

Next

/
Thumbnails
Contents