Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

190 315. országos ülés február 22. 18S4. kódom indítványozni az utolsó pontra nézve, t. i. óhajtanám, hogy annak végén idéztessék a 6. §. Igaz, hogy a 6. §. épen azon pontja, melyre czélzok, t. i. „a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédeknek az illető szónok beleegyezése nélkül történt gyűjteményes kiadása" függőben hagyatott a t. ház által, de akár hogy szóljon majd azon pont, múlhatatlanul szükséges, hogy miután itt rokon tárgyról és pedig ellentétes intézkedés történik, mint azon előző szakaszban, legalább maga a szakasz idéztessék, figyelmeztetésül az olvasónak, hogy tévedésbe ne ejtessék ezen szakasz által. (Helyeslés.) Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa amódositványt). Teleszky István előadó: T. ház! Részemről a Mandel képviselő ur által az első ponthoz beterjesztett azon módosítványt, hogy e szavak: „vagy különös irodalmi ezélra" kihagyassanak, elfogadom, mert az iró egyéni jogát még az úgynevezett anthologiák és más hasonló gyűjteményes müvekkel szemben is lehetőleg megvédni kívánom. Igaz, hogy e tekintetben bajos a határvonal megvonása, de azt hiszem, hogy ha egyes adatok oly módon használtatnak fel, hogy azok önálló alkotás jellegével birnak, azt meg fogja védni a törvény a nélkül is; az egyházi, iskolai és oktatási használatra szóló anthologiákat megvédi a szakasz különben is, tehát a kihagyás mellett elegendő indokok forognak fenn, mert ha ezen szavak ki nem hagyatnának, félreértések keletkeznének és visszaélések követtethetnének el. Hozzájárulok ahhoz is, hogy a 2. pont, vagyis a harmadik bekezdés tekintettel arra, hogy a 6. §-hoz Literáty Ödön képviselő ur által előterjesztett és az igazságügyi bizottsághoz már visszautasított indítványnyal összefüggésben áll, egyelőre függőben hagyassék. Végre czélszerűnek találom azt is, hogy a 4. pont végén a 6. §-ra hivatkozás történjék. Nikolics Sándor: T. ház! Nem osztozom az előttem szólott t. képviselő urnak azon nézetében, hogye szavak „vagykülönös irodalmi ezélra" kihagyassanak, inert lehetnek oly művek, melyek nem egyházi és iskolai oktatásra szánvák, hanem a művelt közönség tájékozására. Ha ily törvény r pont kihagyásával létezett volna, akkor Greguss munkája „a balladáról" sem jelenhetett volna meg, inert abban Arany balladái szószerint megvannak. Én tehát az emiitett szavakat meghagyandóknak vélem. Thaly Kálmán: Én ép az ellenkező nézetben vagyok. Jó, hogy előhozta a képviselő ur Arany balladáit, melyek tudvalevőleg a magyar költészet gyöngyeit képezik és sokan még azt is vitatják, hogy ezek Aranynak leghervadhatlanabb virága, szebbek még eposainál is. Ezek ellen ismételt attentatumok történtek. Nemcsak az emiitett | kiadás jelent meg, melyben Greguss magyarázza a balladákat a család engedelmével és közzétette a balladák teljes szövegét, nem ugyan egymás után, hanem a magyarázat szerint, tehát oktatási ezélra. Ily ezélra való közzététel, noha akkor sem mondható, hogy az irónak, művei kelendősége szempontjából használt, de a közművelődés terjesztésére, kivált az ifjúság oktatására nézve nagyon fontos. És én azt hiszem, hogyha az oktatás és iskolai czél benmarad, az ily módon való kiadás úgyis megtörténhetik. Azért én pártolom Mandel Pál képviselő urnak indítványát, hogy e mondat kihagyassék, mert az visszaélésekre vezet. Ilyen — és most jövök a második példára — Arany balladáinak összesen egybefoglalt Mehnerféle kiadása, minden magyarázat nélkül, néha elrontott szavakkal és nem oktatási -ezélra kiadva. Az ilyen kiadó-speculansok így kibújhatnának a felelősség alól és a törvényjavaslat egyik czélját eltévesztené. Nevezetesen az ilyen műveknek minden indokolás nélkül teljes szöveggel való kiadása, irodalmi czél ürügye alatt, nagyon megszaporodnék. Sőt, hogy az ilyen Mehner-féle Arany ballada kiadásokat meggátoljam, a mellett, hogy elfogadom Mandel Pál képviselő ur indítványát, még egy betoldást is bátorkodom indítványozni ezen szavak közé: „a czél által indokolható korlátolt terjedelemben". Nagyon jól tudom, majdnem lehetetlen szó szerint a Terjedelmet meghatározni törvényben, hogy hány ivet és meddig szabad bevenni :és:méddig nem. Ezt a biró bölcs belátására kell bizni, a szakértők tekintetbe vételével. Én tehát korántsem akarom a törvényt megszorítani, vagy concret határvonalat húzni, hanem az Arany balladáival előfordult visszaélést tekintetbe véve, a következő szövegezést ajánlom: „a czél által indokolható korlátok és pedig az illető írónak e műfajban együttes műveit semmi esetre sem tartalmazható terjedelemben". Ez, azt gondolom, abirótis tájékozni fogná valamennyire és az irónak igényeit is megvédené. Ajánlom azt elfogadás végett. ('Helyeslés.) Rakovszvky István jegyző (olvassa a módosítványt). Pauler Tivadar igazságügyminister: T ház! Én tökéletesen osztozom a ezélra nézve Thaly Kálmán t képviselő urnak nézetében, de én azt hiszem, hogy nemcsak nem szükséges, de talán még ártalmas is a módosítvány. Mert mihelyt azt mondjuk ki, hogy az egészet nem szabad kinyomatni, akkor mintegy felhatalmazzuk az illetőket, hogy a műnek igen nagy részét kinyomathatják. Itt világosan kimondatik, hogy: „a már megjelent mű egyes helyeinek, vagy kisebb részeinek szószerinti idézése, vagy a már többszörözött és közzé tett kisebb dolgozatoknak a czél által indokolható, korlátolt terjedelemben felvétele, olyan nagyobb munkában, a mely tartalma szerint "önálló tudomá-