Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

315. országos filéc február S3- 1SS4. |gg és forgalomba helyezése". Maga a szöveg meg j nem támadtatván, az első pont elragadtatik. A kérdés cs az, hogy beillesztendő-e a Mandel Pál képviselő ur által javaslatba hozott [két szó. (Elfogadjuk!) Azt hiszem kijelenthetem, hogy elragadtatik. A második pontra vonatkozólag Mandel képviselő nr ugyanazon két szót kéri beillesztetni, Hoitsy képviselő ur pedig az egész pontot kihagyatni kéri. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni az eredeti szöveget? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a Mandel Pál képviselő ur által javaslatba hozott beillesztést? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. A 3., 4. és 5. pontok nem lévén megtámadva, azt hiszem kijelenthetem, hogy azok elfogadtatnak. A 6-ik ponthoz Eötvös képviselő ur adott be módosítványt, melyet az előadó ur az igazságügyi bizottsághoz kért utasíttatni. Hasonlókép Literáty képviselő ur is módosítványt nyújtott be és azt az igazságügyi bizottsághoz kérte utasíttatni. Pauier Tivadar igazságügyminister: Megfontolás és jelentéstétel végett. Eötvös Károly: A mi azonban nem azt teszi, hogy elutasítsa in prineipio. Elnök: Azt hiszem kijelenthetem, hogy a két módosítvány az igazságügyi bizottsághoz utasittatik. Következik a 7. §. Mandel Pál: Kérem a 7. és 8. §. együttes tárgyalását. Elnök: Minthogy ily kérelemnek máskor is elég tétetett, azt hiszem, a t. ház beleegyezik, hogy a 7. 8. §§-ok együttesen tárgyaltassanak. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 7. és 8. §-okat.) Nikolics Sándor: T. ház! A 7-ik és azzal együtt a 17-ik szakaszok a fordítók és a szerzők jogairól szólnak, t. i. a szerzők jogairól a fordítók irányában és a fordítók jogairól a szerzők és más fordítók irányában. Megállapíttatik, hogy mely időben szabad fordítást eszközölni és ha fordítás már létezik, hogy öt év múlva szabad másik fordítást eszközölni ugyanazon műből, ha a mű szerzője ezt megengedi. De nem állapítja meg a törvény azt, hogy mennyi ideig van joga a fordítónak saját fordítását utánnyomatván több példányban kinyomatni. Mert itt esak az van, hogy a fordító joga öt évig fennáll. Ez helyes oly müvekre nézve, midőn a fordító más szavakkal, más irálylyal fordít valamely művet, mert hogy ha például az első fordítás gyarló volt, az olvasó közönség megkívánhatja, hogy jobb fordítást kapjon. De hogy ha egy fordító nagy gonddal és fáradtsággal egy művet lefordított, hogy 5 év múlva már más ember azt utána nyomathassa, azt igazságosnak nem tartom. Erre nézve pedig világos intézkedés nincs I ) sem ezen, sem az azt követő szakaszban. A 7-ik szakaszban ugyan általánosságban benne van, hogy a fordító joga egyenlő a szerzőével, de nagyon homályosan van kifejezve, tehát óhajtom, hogy ez világosabban fejeztessék ki és az mondassák, hogy azon fordító joga, ki valamely művet második vagy harmadik kiadásban akar közzé tenni, több ideig tart, mint öt évig. Hogy mennyi ideig tartson, az kérdés tárgya lehet, hogy tartson e annyi ideig mint a szerzőé az eredeti műre, vagy tovább? Ennélfogva óhajtom, hogy ezen szakasz az igazságügyi bizottsághoz visszautasítassék, mely figyelembe véve ezen körülményt más formulázást ajánljon a háznak. (Helyeslés.) Csanády Sándor: T. ház! Én a 7. §. 1. bekezdését illetőleg egy módosítványt adok be. Ugyanis az említett szakasz 2. pontjában ez áll: ,.Ha a mű, mely egy időben több nyelven jelent meg". Miután meggyőződésem szerint ezen szó „egy időben* nem szokásos magyar kifejezés, ehelyett az „egyszerre'

1 szót kívánom tétetni. Van szerencsém ezen módosítványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. [Helyeslés.) Mandel Pál: T. képviselőház! Nikolics t. képviselő urnak minden esetre igaza van abban, hogy a művek fordításuk tekintetében kétfélekép vedelnieztethetnek és kell hogy vedelnieztessenek. Az egyik iránya a védelemnek vonatkozik a műnek az eredeti nyelvből más nyelvre való átültetésére, azaz a műnek lefordítására. A másik védelem irányul a már elkészült mű fordításának megvédésére az egyszerű utánnyomás ellen. ' Az első szempontból megvédetik a mű a lefordítás ellen a 7-ik §. határozatai szerint és a későbbi szakaszokban meghatározott időre. Itt tehát arról van szó, hogyan védessenek a művek a lefordítás ellen általában. Más intézkedés az, hogy mikép védessenek meg a már elkészült fordítások az utánnyomás, közzététel és többszörözés ellen. Megvallom, hogy az első tekintetben hiányos a javaslat intézkedése, de a második tekintetben az intézkedés a 8. §-ban megvan. A 8. §. t. i. a következőket tartalmazza: „A fordítások a jogo sulatlan többszörözés, közzététel és forgalomba helyezés ellen az eredeti művekkel egyenlően védetnek *, tehát a már elkészített fordítások megvédetnek a fordító életén át és még azon túl iiO évig, eltekintve a netalán a törvényben létező kivételektől. Az elkészült fordításra nézve a törvényben tehát óvó intézkedés van. Hiányos csakugyan az intézkedés az első tekintetében, nevezetesen arra nézve, hogy t. i. mennyi időn át vedelmeztetik meg a mű a lefordítás ellen ? Erről azonban az alábbi fejezetben, mely a védelmi időt szabályozza és pedig a 17. §-ban lehet szó csak s ott lesz helyén a kérdéshez hozzászólni, a mint ma1 gamnak is szándékomba van ezen 17-ik §. szaba-