Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

315 országos ttléi fjbraár 22. 1884. 181 sék oly formán módosítani ezen §-t, hogy abból a 2. pont egyszerűen maradjon ki. Elnök: Még egyszer fel fognak olvastatni a módosítványok. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa as Eötvös Károly és Hoitsy Pál módosítványait). Mandel Pál: T. ház! A módositványokról, talán a Hoitsy képviselő úrét kivéve, nem lesz szükséges érdemileg nyilatkoznom, miután a t. ház azokra nézve különösen a Literáty képviselőtár­sam módosítványára nézve is, oly nézetben lát­szik lenni, hogy a bizottsághoz utasítja, Azonban a mi a Hoitsy t. képviselő ur módo­sítványát illeti, az, ha jól értettem, abban áll, mi­szerint engedtessék meg, oktatás, vagy mulattatás ezéljából tartott előadások vagy felolvasásoknak többszörösítése. Hoitsy Pál: Igen; az az értelme! Mandel Pál: Ha ez az értelme a t. kép­viselő módosításának, én kérem a t. házat, hogy azt ne méltóztassék elfogadni. Mindenesetre különbségetj keli tenni nyil­vános gyűlésekben vitatkozás közben elmondott beszédek és az ily gyülekezetekben oktatás, vagy mulattatás végett tartott előadások közt. Az első kathegoriába eső vitatkozó beszédek közzé tétele megvan engedve; azonban az ezen pontban szem­ügyre vett nyilvános felolvasások oly előkészüle­teket kivannak, oly tudományos apparátus igénybe vételét teszik szükségessé, hogy az ily felolva­sásokat minden esetre szükséges a törvény által rendelt védelemben részesíteni. Tudj'uk, egyes tudósok igen nagy horderejű, fontos tartalmú dolgokról ily felolvasások utján terjesztik buvárlataikat és tudományos nézeteiket és ezzel hasznot is hajtanak a közmívelődésnek. Ha az illető tudós mint szerző, a maga szerze­ményét ily felolvasás által és a felolvasás utjáni közzététel által akarja a maga részére kihasz­nálni, nincs ok rá, hogy a törvény őt abban aka­dályozza. Ennélfogva kérem a t. házat, ne mél­tóztassék a módosítványt elfogadni. Azonban magam leszek bátor a 6. §-hoz né­mely módosítványt tenni. Tudniillik vonatkozom legelőször az 5. §-ra, melyben a bitorlás fogalma, van meghatározva és elemezve, mint az irói mű­nek többszörösítése, közzététele és forgalomba helyezése. Nem szükséges, hogy a cselekvények cumulálódjanak egy ugyanazon személyben, mert nézetem szerint minden egyes cselekvényny el külön el lehet követni bitorlást. Ennélfogva a 6. §. 1. pontjában, a hol a kéziratok közzétételé­ről van szó, félreértésre szolgáltathat okot, hogy ott csakis a kéziratok többszörösítése jelöltetik bitorlásnak, holott kétség kivül a törvény czélja az, hogy netalán tilos utón többszörözött mű for­galomba sem hozathassék. Ennélfogoa nemcsak a többszörözés, hanem a közzététel és forgalomba helyezés tilalma is felveendő volna e pontban. Bátorkodom tehát azon módosítványt terjesz­teni a t. ház elé, hogy az 1. pontban, a hol a többszörözésről van szó, hozzátétessék „közzé­tétel és forgalomba helyezés." Ugyanazan ok, a mely szükségessé teszi az 1. pontban, szükségessé teszi a 2. pontban is, hogy „közzététel és forgalomba helyezés" sza^ vak közbeszúrassanak. Bátorkodom tehát ily értelmű módosítványomat a t. háznak elfogadásra ajánlani. {Helyeslés). Elnök: Fel fog olvastatni. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Az 1. pont igy szövegeztessék: A még meg nem jelent kéziratnak a szerző beleegyezése nélkül történt többszörözése, közzététele és forgalomba helye­zése. A többszörözést, közzétételt és forgalomba helyezést a késirat vagy a másolat jogosult birto­kosa is csakis a szerző beleegyezésével eszközöl­heti. A 2. pontban a „többszörözése" szó után köz­beszúrandó „közzététele és forgalomba helyezése*. Herman Ottó: T. ház! Mindenekelőtt ki akarom jelenteni, hogy én Literáty t. képviselő ur indítványához nem járulhatok. En nem kutatom az okot, a mely őt arra birta, hogy csupán csak a magyar távirati ü'odát vegye oltalma alá. Literáty Ödön: Csak példakép hoztam fel. Herman Ottó: Hanem azt constatálom, hogy ezzel elárulta, hogy a sajtónak bizonyos viszonyaiba beavatva nincs, mert épen oly módon, a mint a táviratok kezeltetnek, a melyek átmen­nek egyik lapból a másikba a táviratok, áll még egy másik intézmény, a mely a híreket közvetíti, a mely szintén ilyen költségesen berendezett vál­lalat. Tehát ki lehet mondani, hogy ha már a táv­iratra vonatkozó nézet elfogadtatik, vagy tárgya­lás alá vétetik, akkor előáll azon kérdés, hogy mindaz, a mi a hírlapokban megjelenik és más hirlap által fölvétetik, kell, hogy védelemben ré­szesüljön, az újdonságok, vagy más ilyen közle­mények. Sőt én azt állítom, hogy sokszor egy újdonság irodalmi becscsel bir. De ha odáig aka­runk menni, akkor a sajtónak kárt okozunk, mert akkor megszűnik a solidaritás, az a publicitás, a mely abban áll, hogy ne csak egy lapban jelenjen meg, hanem, hogy más lapok utján is terjesztessék a közönség között. Tehát a tételnek abban, kell állani, hogy ä ki a távirat számára oltalmat akar, annak kell ezt akarni a sajtó összes terméke, min­den hirlap számára külön-külön és akkor a sajtó­szabadság, a mi a sajtót világhatalommá teszi, megszűnik létezni. Én tehát ehhez nem járulhatok, de hozzá nem járulhatok a Hoitsy Pál képviselőtársam módosításához sem, mert én kénytelen vagyok constatálni azt, hogy itt a sajtó előtérbe van helyezve az irodalom min-

Next

/
Thumbnails
Contents