Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-315

&15. országos ülés febraár 22. 1884 £79 azonban nem igy áll. És épen ezen indoknál fogva bátor vagyok a t. háznak javasolni, hogy e hatodik szakasz — melynek többi pontja ellen észrevételem nincs s azok ellen nem emelek szót — kiegészítés végett utasíttassák vissza az igazságügyi bizottsághoz, hogy a hirlapirói vállalatok kiadványainak oltalma végett egy újabb 7-ik pont vétessék fel a szakaszba. {Helyeslés.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Én részemről nem ellenzem, hogy Literáty Ödön képviselő ur indítványa elfogadtatván, az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák megfontolás végett, de minden elvi utasítás nélkül és nem ugy, mintha csak szövegezni kellene a módosítványt, a mi egyébiránt talán a képviselő urnak sem volt szándéka ; mert ha jól fogtam fel, ő neki is az volt intentiója, hogy menjen az igazságügyi bizottsághoz, hogy az megfontolja: mennyiben és hogyan kell ez iránt intézkedni. Literáty Ödön: Szavaim magyarázása végett bátor vagyok kijelenteni, hogy magam is akként indítványoztam, hogy az igazságügyi bizottságtegyen javaslatot ez iránt. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa). A hatodik szakasz utasittassék vissza az igazságügyi bizottsághoz a végett, hogy "a hírlapi vállalatok, mint például a magyar távirati iroda kiadványai nak megvédése végett megfelelő intézkedést hozzon javaslatba. Eötvös Károlyi Ezen szakasz 6. pontjában mondva van, hogy a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédeknek az illető szónokok beleegyezése nélkül való gyűjteményes kiadása, a szerzői jog bitorlásának tekintetik. Nem tartom e pontot egészen világosnak. Nem vagyok abban a véleményben, hogy a gyakorlati élet ezerféle változatai közt, majd a bírósági tárgyaláson ezen pontnak, ha ily alakban marad, azon magyarázatot adják, melyet talán az igazságügyi bizottság annak adni akart. A kérdés ugy áll, hogy a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédeknek nem gyűjteménye, hanem külön közlése mindenkinek szabadságában áll. A sajtószabadságnak elengedhetetlen követelménye az, hogy akár törvényszéki tárgyalásnál a vádló és védő, akár törvényhozási tanácskozásoknál a képviselő vagy minister, akár törvényhatósági tárgyalásoknál a bizottsági tag, ha valamely kérdéshez hozzászól, beszédet tart, véleményt nyilvánít: azt a beszédet mindenki jogosítva legyen — kell, hogy legyen — gépies módon, nyomda, sajtó utján kiadni, többszörösíteni, annyiszor a mennyiszer. Ez a sajtó szabadság elengedhetlen követelménye. Sőt tovább megyek. Daczára annak, hogy positiv törvényeink nem rendelkeznek világosan, e tekintetben nincs eltérő felfogás közöttünk, hogy a nyilvános tárgyalásoknál tartott összes beszédeknek kiadása is kétségtelen joga mindenkinek, mert a sajtószabadságnak ez is elengedhetetlen követelménye. Ha én például az 1848-iki törvényhozáson tartott beszédeket kiadni akarom, nekem ez a fennálló törvények szerint terjesen jogomban áll, sőt ha a ma itt tartott beszédek összes gyűjteményét kiadni akarom, ez nekem a dolog természeténél és a sajtószabadságnál fogva szintén jogomban áll. Azonban már az a kérdés, hogy egyes szónokok által nyilvános tárgyalásokon és tanácskozásokon tartott őszes beszédeknek gyűjteményes kiadása azon egyes szónok engedélye nélkül megengedhető-e, nem a szerzői jog bitorlását képezi-e, kérdés tárgya lehet. Én bizton tudom, hogy a törvényhozó testület egykori tagja Deák Ferencz azon véleményben volt, hogy a mely beszédeket ő mint országgyűlési képviselő tartott, vagy a mely jelentéseket ő mint országgyűlési követ vármegyéjének vagy választó kerületének tett, melyeket ő mint ilyen ex oíFo hivatalosan teljesített, akár beszéd, akár jelentés, ez néki mint közmandatariusnak nyilvános actusát képezvén, azért részint az ország, részint vármegyéje által kellő honoráriumban részesittetvén, ezt közzétenni, többszörösíteni akár külön, akár gyűjteményes munkában mindenkinek jogában van, ezt a sajtószabadság hozza magával. 0 ezen véleményben volt és midőn egy alkalommal egyik kiváló író elment hozzá és kérte tőle, hogy országgyűlési és vármegyei beszédeit és követi jelentéseit engedje át gyűjteményes kiadás végett a magyar irói segélyegyletnek; Deák Ferencz azt felelte, hogy ezt neki sem megengedni, sem megtagadni jogában nem áll, mert azon beszédeket és követi jelentéseket, mint követ, illetőleg országgyűlési képviselő, hivatalos minőségben tartotta, minélfogva azokat kiadni, többszörösíteni, akár egyes, akár gyűjteményes munkában mindenkinek jogában áll. Az volt az ő nézete. Én kijelentem, hogy mind jogi, mind magasabb erkölcsi tekinteteknél fogva e nézet sok tekintetben alaposnak látszik. Mindenesetre pedig nemes felfogására mutat ez a sajtószabadságnak és azon kötelességnek, a melyet mindenikünk, mint közfunctionárius, mint törvényhozó teljesít. Más részről azonban elismerem azt, hogy a kornak mai felfogása nálunk is — ámbár nálunk keveset foglalkoznak ezen kérdéssel — és a külföld is eltér ettől s azon véleményben van, hogy a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott összes beszédeknek gyűjteményes kiadása jogában van mindenkinek és hogy egyes szónokok összes beszédeinek gyűjteményes kiadása az egyes szónok beleegyezésétől teendő függővé. Megjegyzem, hogy például nem igen lenne kellemes minden politikusra és államférfira, nézve, 93»