Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-314

: 154 314. országos filé; t. ház, hogy csak röviden reflectálják némelyekre, a mik ezen törvényjavaslatra vonatkozólag elmondattak. (Bálijuk!) Magát a törvényjavaslatot általánosságban a t. háznak minden tagja, a ki e kérdésben felszólalt, elfogadván, e részben nem szükséges nyilatkoznom, valamint nem szükséges nyilatkoznom az iránt sem, a mik a részletre vonatkozóag felhozattak és előre jeleztettek, mert azt hiszem bőséges alkalmam lesz ezekre észrevételeimet megtenni akkor, midőn erre vonatkozólag a módosítványok a részletes tárgyalás során elő fognak terjesztetni. Bátor vagyok azonban megjegyezni, miszerint némely megjegyzések, melyek a felszólalók részéről tétettek, talán nem egészen jogosultak, így pl. én nem tartom sem a kormányt, sem az igazságügyi bizottságot vádolhatónak azért, hogy a törvényjavaslat alkotásánál alapul leginkább a német törvényt vette; mert azt kétségbe vonom, hogy ezen törvényjavaslat akár egyszerű, akár rósz, merő fordítása lenne a német törvénynek és ezt egyes részekre való hivatkozással ki is tudnám mutatni. De hiszen bátor vagyok arra utalni, hogy e törvényjavaslatnak első tervezete tulaj donképen irói körökből — ha jól vagyok értesülve — épen a magyar tudományos akadémiától eredt és a magyar tudományos akadémia a hazai irói viszonyokra inkább vélte alkalmazhatónak a szomszédos német törvényhozást, mint azon törvényhozásokat, melyeket t. barátom Thaly Kálmán emlegetett s melyek tőlünk távol állanak, oly nemzeteknek speciális jogait, kikkel mi még fordítási összeköttetésben sem állunk s kikkel az irodalmi viszonosság is csak nagyon csekély mérvben forog fenn. És ha előttem szóló t. barátom, Hoitsy Pál azt mondotta, hogy ha már lenne irói tulajdont védő törvény.akkor épen ezen törvényjavaslat alkotója lenne plágiumért büntethető, erre csak annyit kivánok megjegyezni, hogy ő is ugyanazon hibába esett, melyet ezen törvényjavaslatnak felró, mert azon élez — ha jól tudom — nem az ő sajátja, hanem az irói és művészi körben lefolyt tárgyalás alkalmával egy jogásztársunk mondotta; (Derültség jobbfelől. Közbeszólás a szélső baloldalon: DelíAdatni!) de ép ugy nem ismerem el Dell'Adami barátomnál, mint nem ismerem el Hoitsy barátomnál annak jogosultságát. Kifogásolta t. barátom a törvényjavaslat egyes intézkedéseit, de én legfelebb arról győződtem meg, hogy nem jól értette azon paragraphusokat, melyek a jogi tévedésre és a kártérítésnek a gazdagodásra vonatkozó redukálásáravonatkoznak. Már engedelmet kérek, ezen törvényből azt, a mit Hoitsy t. barátom mondott, senki ki nem olvashatja, senki nem olvashatja azt ki, hogy elég legyen a könyvárusnak vagy kiadónak azt mondani, hogy ő ' február 21. 1884. jogi tévedésben volt és ez által minden büntetéstől megmenekszik, mert ezen szakasz — a mint a részletes tárgyalásnál majd lesz szerencsém kimutatni — ilyet egyáltalában nem tartalmaz, hogy elég egyszerűen elmondani, hogy jogi tévedésben volt, hanem igenis a biró előtt a létező jogi tévedést határozottan he kell bizonyítani és csak akkor fogna a szöveg szerint azon következmény beállani, hogy a büntetés alól az illető megmenekül; de a kártérítési kötelezettség korlátozva fenmarad, valamint fenmarad azon további következmény, hogy az illető példányok, valamint a készülékek elkoboztatnak. Ennyit kívántam megjegyezni és midőn kijelentem, hogy Thaly Kálmán t. képviselő urnak az irályi módosításokra vonatkozó általános vádjaira csak akkor fogok nyilatkozni, mikor azok concrét alakban fognak előterjesztetni, ismételve ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra. (Helyeslés) Elnök: Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e. a szerzői jogról szóló törvényjavaslat az igazságügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, minthogy egy oldalról sem támadtatott meg, kijelenthetem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a t. ház elfogadta. Következik a részletes tárgyalás és pedig először a czím. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Eötvös Károly :VT. ház! A törvényjavaslat czimét jogi fogalmaink, jogviszonyaink, jogi életünk terminológiájához képest nem tartom helyesnek. A „szerzői jog* az egy speciális fogalom a mi jogi életünkben és jogi történetünkben és ennek latin neve a mi latinnyelvű jogforrásainkban egészen mást jelent. Például szerzemény, szerzés házastársaknál, a közszerzői jog, mindez egészen más dolog, mint a mit itt a szerzői jog alatt érteni akarunk. A közforgalomnak sem egészen felel meg. Az újabb időben ugyan szokás mondani nálunk, hogy ezt és ezt a könyvet ez és ez „szerezte." Azonban igy kifejezve a magyar nyelv szellemét tekintve, egyszerű ostobaság, mert midőn azon fogalmat akarjuk kifejezni, hogy valamely művet egy iró irt, művész festett vagy faragott, ha azt ugy akarjuk kifejezni, hogy azt a művet az illető szerezte, az egyáltalában nem igaz, mert ez a magyar nyelv helyes alkalmazása mellett nem jelent egyebet, minthogy azt a könyvet az illető megvette, törvényes utón elsajátította. A mi irodalmi történetünkben e kifejezés: „szerző" és az annak megfelelő azon másik kifejezés: „szerzői jog", nem szerepel csak néhány év óta, mióta a germanismus és nem tudom miféle nyelvjárás rosszul magyarra fordítva divatba