Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-314

314. országos ülés február 21. 1884. 161 zetének emeléséről" szóló törvényjavaslatokat vál­tozatlanul elfogadták. Madarász József: Elég rosszul tették! (Derültség.) B. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője : Az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatokat van szerencsém átnyújtani. Rakovszky István jegyző (olvassa a jegysőkö nyvi kivonatokat). Elnök: T. ház! A nevezett törvényjavasla­tok a főrendiház által is változatlanul elfogadtat­ván, most, mint a két ház együttes határozatai, legfelsőbb szentesítés czéljából szokott módon ő Felségéhez felterjesztetni határoztatnak. Most folytatjuk a félbeszakadt tárgyalást. Körösi Sándor: T. ház! Thaly Kálmán előttem szólt t. képviselőtársam ritkán volt abban a helyzetben, legalább az én tudtommal, hogy álta­lánosságban is elfogadott volna valamely a mos­tani kormány által benyújtott törvényjavaslatot; most abban a helyzetben van, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadja és igy én is abban a helyzetben vagyok, hogy szokásom elle­nére az ő nézetéhez járulhatok, a mennyiben a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadta. Csupán csak azon indokolására vagyok kénytelen megjegyzést tenni, mintha a törvény­iavaslat a költségvetés tárgyalása alkalmával tör­tént felszólalása folytán nyújtatott volna be a kor­mány által. Ebben téved a t. képviselő ur, mert már akkor a törvényjavaslat nem csak be volt nyújtva, hanem az igazságügyi bizottságban régen le is tárgyaltatott; az tehát nem az ő initiálása folytán, hanem a kormány kezdeményezéséből nyújtatott be. Ennek megjegyzése után azt hiszem, nem lesz talán érdektelen, vagy nem lesz felette nagy időrablás, ha én is hozzá szólok oly törvényjavas­lathoz, mely tárgyánál fogva Magyarországon, azt mondhatjuk, hogy első és új. Tehát megér­demli a bővebb felvilágosítást, hozzászólást és bővebb ismertetést. Oly törvényjavaslat képezi a napirend tárgyát, melynek forrását hiába keressük a régi világ két kitűnő népénél: a görögöknél és rómaiaknál. A régi népek tudósai és irói nem tu­lajdonítottak pénzértéket szellemi műveiknek, mert azok többszörösítése csakis egyedül leírás útján történhetvén, igen sok fáradságba és költségbe került. Csak a könyvnyomtatásnak 1436-ban tör­tént feltalálása után lettek könnyen többszörősít­hetők a szellemi müvek és csak a papírnak 1440-ben történt feltalálása után lett nem csak a többszörösítés könnyebbé téve, hanem egyszers­mint a szellemi művek könnyebben hozathattak forgalomba. Ezen találmányok hasznosítása után vált könnyebbé a szellemi művek többszörösítése és azoknak forgalomba hozatala olcsóbbá. Az ekképen vagyoni értéket nyert szellemi művek KÉPVH. NAPLÓ 1881—84 XV. KÖTET. | azonban nem részesittettek a polgári magánjog védelmében és oly res nullius-nak tekintettek, a melyeket mindenki saját tetszése szerint, saját czéljaira felhasználhatott. A polgáriasult népeknél kifejlett erős jog­érzet csakhamar felismerte, hogy az osztó igaz­sággal nem egyeztethető az meg, hogy a szellemi munkás az ő munkájának anyagi gyümölcsét ne élvezhesse, mindenki azt kártalanítás nélkül ki­zsákmányolhassa és felhasználhassa. így keletkez­tek törvények Európában, melyek a szellemi mun­kások termékeit, azokhoz való szerzői jogait tör­vény által védelmezték. Svédországban 1812-ben, Angliában 1842-ben és 1862-ben, Oroszországban 1846-ban és 1857-ben, Ausztriában 1846-ban, Spa­nyolországban 1847-ben, Portugalliában 1851-ben, Francziaorszägban 1866-ban, Németországban 1870-ben, Olaszországban 1865 és 1875-ben, Nor­végiában í876-ban hozattak törvények, melyek a szellemi termékeket jogvédelemben részesítik. Ha­zánk törvényhozása az ismert gátló körülmények­nél fogva, nem volt abban a helyzetben, hogy ily tárgyú törvényt hozhatott volna. Csak most van alkalma erre és most nyújt a törvényhozás alkalmat, hogy a magyar állam polgárai e tekintetben is a pol­gáriasult és művelt nemzetekhez sorakozhassanak. Mint minden törvényjavaslatnál: ugy ezen törvényjavaslatnál is azon kérdés merül fel először: „szükséges-e a szellemi tevékenységet törvénynyel megvédeni hazánkban?" Felmerül másodszor az a kérdés: „vájjon a napirenden lévő törvényjavas­latban foglalt elvek és intézkedések olyanok-e, a melyek a szellemi termékenység megvédését si­kerrel eszközölhetik?" Azt hiszem, alig lesz valaki, a ki e törvény meghozatalának szükséges voltát tagadná. Nem élünk többé azon időben, mikor Francziaorszägban Saint-Pierre, mikor a közigazgatási hatóságnál panaszt tett, hogy „Etude sur la nature" czímű művét utánnyomták, a közigazgatási hatóságtól azon választ nyerte, hogy ha valakinek művét utánnyomják, az nem megkárosítás, de a leg­nagyobb megtiszteltetés, mert az által be van bizonyítva, hogy műve jó és haszonvehető. Nem lehet tagadni, t. ház, hogy az újabb időben is vannak tudósok, kik azt állítják, hogy a társadalomnak kizárólagos joga van, még pedig kártalanítás nélkül a szellemi termékekhez. Proudhon nevezetesen azt állítja, hogy a szellemi munkásoknak nem haszonért, nem pénzért, hanem az emberiség közjaváért kell dolgozniuk. | Nem tagadom ezen állítás emelkedett és nemes voltát, legalább nem szeretném, ha a szerzők eztf megtagadnák; mert ezzel elfelednék azt, hogy a régi népek a szellemi munkásokat gyakran fél­istenek rangjára emelték. De másrészről meg kell gondolnunk azt, hogy a szellemi munkás is ember és kenyérrel él. A legtöbb esetben a gondviselés 21

Next

/
Thumbnails
Contents