Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-313

146 313. országos ülés fibrnár 20. 1884. és mellékfolyóinak völgyében eddig létesített sza­bályozási és árvédelmi müvek hiányos és czélszertít­len fentartása körül mutatkoznak és azon komoly aggodalmak, melyek ennek következtében az egész tiszavölgyét, kiválóan pedig a közép- és alsó Tisza, Körös és Maros vidéki érdekeltségét évtizedek óta a mai napig lázas izgatottságban tartják és az annyira megfeneklett s maradandóvá vált vizveszély elleni védelem nyomasztó terhe, mely az őstermelő vidék lakosságát a baj ok és veszélyek tömkelegébe jutatta, minden eddig végrehajtott kormányi intéz­kedés daczára máig sem szűnvén meg: a Tisza­vidéklakossága. Habár a tiszaszabályozásí magára nézve fokozatos és lassú, de annál biztosabb el­szegényedés, pusztulás és tönkrejuttatás örvényé­nek tartja, még mindig nem szűnik meg a törvény korlátain belül keresni orvoslást és épen ez indok­ból alólirt, mint Tiszavidék egyik képviselője, kö­vetkező interpellátiót intézi a t. közmunka- és közlekedési minister úrhoz; ugyanis: minthogy az 1881: LI. t -ez. 1. §. fe) pontja intézkedésénél fogva a Tisza és mellékfolyói mentén keletkezett szabályozási és árvédelmi, belvízrendezési és víz­hasznosítási építkezések czélszerü tervezését a t. minister urnak 1882. évi február hó 13-án kelt s 123. sz. a. a képviselőházhoz bemutatott előter­jesztésében is felállítani javasolt hydrographiai ívizmütani) hivatal tudtommal mind annak daczára nem létesíttetett, hogy erre nézve külön pótköltség megszavazását indítványozta; minthogy továbbá a Mármarostól Titelig domborzati viszonyai és ter­mékeire nézve, nemkülönben nemzetiségi tekintet­ben egy nagy országrészt képező Tiszavölgynek folyói eddigi szabályozásainak nagy munkája; mint ezt az állandó jellegűvé vált vizveszély szo­morú dapasztalatai, különösen pedig a Kőrös men­téről az árvíz szabályozás körül fennforgó nagy sérelmek orvoslása végett folyó hó 12-én a kor­mánynál tisztelgett nagy deputáezió panaszai is bizonyítják, hiányoznak, sőt elégtelennek és káros­nak mutatkozik, úgyannyira, hogy az ország közön­ségében kételyek merültek fel az iránt, vájjon a szabályozásra alakult társulatok a fennálló rend­szer s vezetés iránt megrendült bizalom mellett elérhetik-e ama nagy czélt, mely a folyók szabá­lyozása által kitűzve volt; ugyanazért kérdezem a közmunka- és közlekedési t. minister úrtól, hogy a mennyiben mind a külföldi szakértőknek, mind a pénzügyi és kérdezett minister urnak 1884. évi június 10-én kelt s 492. sz. a. bemutatott jelentése szerint a Tisza mindkét partján emelt védgátaknak egymástóli távolsága a szabályozás egyik sarkala­tos fogyatkozását képezi s az ez által keletkezett szondátok megszüntetése az árviz szabad lefolyása végett az 1881: LII. t.-cz. 9. §-a folytán megren­delve lett s ezen szorulatok e törvényjavaslat indokolásában kijelölt helyeken sem Csongrád s .Szeged közötti szakaszon, sem az alsó tiszai része­ken a töltésvonaloknak mindeddig elmulasztott hátrább helyezése által megszüntetve nem lettek s a mennyiben a Tiszavölgy folyói áldástalan sza­bályozásának tapasztalt ilynemű hiányai és bajai jövőre azon törvényhozási intézkedéssel is szapo­rodtak, mely szerint a Kőrös folyónak jelenleg folyamatban levő szabályozása következtében meg­rendelt átmetszései, az eddigi átmetszések kibőví­tései és kotrásaira 1883. és 1884. évre előirány­zott 1.300,000 frtra menő munkálat által előidézett rohamos lefolyás, majd az eddigi áradások alkal­mával a folyó völgyül étéiben maradt töméntelen árvíznek jelenlegi összeszorítása miatt előállt árviz az alsó, különösen pedig Csongrád és Szeged kö­zötti vidéknek végveszedelmére összetorlódik s ez által árvizemelkedés által előidézett vízi harezun­kat nagyobb mérvben fokozza és az alsó vidéket végpusztulással fenyegeti, szándékozik-e a tisztelt minister ur ily aggasztó jelenségek mellett a viz­mütani hivatalt felállítani, továbbá a belátbatlan következményű katasztrófáknak hacsak időleges megelőzése s ez által az érdekelt vidék megnyug­tatása végett a Csongrád és Szeged közötti sza­kaszon, ugy az alsó vidéken szintén meglevő szondátokat a töltések hátrább helyezésével meg­szüntetni ? Minthogy továbbá a t. mivisterium javasla­tára az 1880: XX. t.-cz. 1. §-a a) pontja és az 1881. LII. t.-cz. 5. §-a szerint a Tisza és mellék­folyói szabályozására utalványozott 25, majd később 2, és az 1882. évi budgetben egy millió ötszázezer forint, majd végül a kiutalványozás nélkül elköltött kerekszámban 2 millió 5 száz­ezer forint felhasználásán túl az ármentesítŐ tár­sulatok által már az előtt befektetett milliók a költekezés maximális határát meghaladtak s már azon felfogás és azt támogató azon sajnos tapasz­talattal állunk szemben, hogy az ártérbe eső bir­tokok ára naponként tetemesen csökken s néme­lyek épen ez okon a tönkrejutás szélére jutottak és minthogy „ezen birtokok nem feneketlen hor­dók, melyek annyiszor megcsapolhatok, ahányszor tetszik" : kérdezem a t. minister úrtól, hogy e mil­lióknak befektetése által a kellő védelem előállit­tatott-e és e milliókkal haszon arányban áll e a szerintem és sok szakértő véleménye szerint csak látszólag mentesített területek jövedelmezősége ? És minthogy az 1880: LII. t.-cz. 6. § ának zár­pontja szerint kilátásba lett helyezve, hogy az árvédelmi munkálatok költségeik nyújtott kölcsön visszaéléséhez bizonyos arányban az állam is hozzá fog járulni. Kérdezem, hajlandó-e a t. minister ur a már vérig zaklatott Tiszavölgy érdekeltségét a hozzá­járulási hányad meghatározása és az ártéri birto­kosságnak az 1881: XLII. t.-cz. rendelkezésében gyökerező beszámítási jogának épségben tartása

Next

/
Thumbnails
Contents