Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-313

130 313. orsaágos iiléi február 20. 1884. Elnök; T. ház! Szólásra senki sines feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát berekesztem. Szavazás előtt szó illeti a bizottság előadój át és a kormány kép viselő ját. Tibád Antal előadó : T. ház S Mindenekelőtt a közvetlenül előttem szólott képviselő nr észrevételeire kell, hogy néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk.') A t. képviselő ur azt állítja, hogy az eredeti ministeri javaslatba csak oly átkebelezési pontok lettek átvéve, melyekre nézve az összes tényezők megegyezése létrejött és hogy a közigazgatási bizottság oly pontot is vett fel, a hol ezen közmegegyezés nem jött létre és midőn ezt jelentésében eonstatálta, utána tette, hogy tehát javaslatba hozza a közigazgatási bizottság esien község átkebelezését. Bocsánatot kérek, ezen nyilatkozat után kikeli jelentenem, hogy a t. képviselő ur sem az eredeti ministeri javaslatot és indokolást, sem pedig a bizottság jelentését és indokolását nem olvasta el figyelmesen; mert ha ezt tette volna, okvetlenül meggyőződést kellett volna szerezni arról, hogy igenis az eredeti ministeri javaslatban foglalt pontok közül is létezik nem egy, melyekre nézve az összes három factor, t. i. két megye és az illető község megegyezése létre nem jött és a belügyministerium ezen községeknek egyik törvényhatóságból a másikba áthelyezését mégis javasolja. A mi a t. képviselő ur hivatkozását illeti, nem hiszem, hogy a t. képviselő ur a j elentésből azt ki tudná mutatni, mert a közigazgatási bizottság által a javaslatba beiktatni ajánlott új pontokra nézve szintén fel vannak sorolva az indokok, s meg van jegyezve, hogy melyik törvényhatóság melyik község mikép nyilatkozott és nem az van mondva, hogy miután nem értenek egyet, átkebeleztetik, hanem daczára, hogy nem értenek egyet, átkebeleztetik. E két dolog között, ugy hiszem, különbség van. A mi az indokolást illeti, a köíigazgatäsi bizottság röviden, a mint az lehetséges volt, jelentésében három pontra nézve igazolta álláspontját; szükség esetén azokat hajlandó leszek bővebben kifejteni, de azt hiszem, megengedi t. képviselőtársam, hogy ennek nem az általános, hanem a részletes tárgyalásnál van helye. A mi Mocsáry t. képviselő ur beszédét illeti, megvallom őszintén, igen nagy érdekkel hallgattam végig azon processust, melyet ő itt előterjesztett, hogy némely átkebelezési kérdések hogyan keletkeznek. Ez tanulságos lehet oly esetekre nézve, a hol az átkebelezések csakugyan ugy indíttattak meg, de bátor vagyok vele szemben megjegyezni, hogy a közigazgatási bizottság szintén ismerte azon eljárást, mely a vidéken követtetni szokott, mert annak tagjai közt is sokan vannak, kik a vidéki életet közvetlen szemléletből és tapasztalásból ismerik. De a közigazgatási bizottság saját véleményének megállapításánál erre tekintettel nem volt; hanem egyedül azon szempontból indult ki, a mit már az általános tárgyalás előtt megjegyeztem, hogy vájjon a közigazgatási vagy községi érdek követeli-e az áthelyezést. Azt mondja t. képviselőtársam és ez az egyedüli lényeges argumentum, a mit beszédében felhozott, hogy nem barátja az ily foltozásnak. Megengedem, hogy ez, mint elv helyes lehet, megengedem, hogy ezen területi rendezés kérdését sokkal czélszerűbb, jobb lett volna radicalis alapon vinni keresztül, de ez már túlhaladott álláspont. 1876-ban — és nem hiszem, hogy t. képviselőtársam ellenére azon radicalis álláspont nem nyert érvényesülést, hanem a területi rendezés igenis a történeti reminiscentiák figyelemben tartásával vitetett keresztül és ennek következménye az, hogy egyes hibák a területi rendezésnél okvetlenül kell, hogy fenmaradtak. Ezen hibák e csekély részének kiigazítására szolgál e törvényjavaslat, azért azt ismételtem ajánlom a t. háznak elfogadásra. Prónay József belügyministeri államtitkár: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a miket az előadó ur felemlített, csupán azt kívánom a kormány nevében megjegyezni, hogy a kormány azon az utón haladt ezen törvényjavaslat beadásánál is, melyet már 1881-ben az indokolásban elmondott azon törvényjavaslat tárgyalásánál, mely akkor törvényerőre emelkedett. Ezen főindokok az illető területeknek és községekneK topographiai fekvése, a közérdek és az illető község lakosainak kényelme és az igazságszolgáltatási és közigazgatási orgánumokhoz könnyebben való hozzáférhetés. De fordultak és fordulnak elő ép ily inclávák miatt igen nagy súrlódások egyes hatóságok és községek közt. A tárgyalásoknak, melyek a ministerium részéről megindittattak, kutforrását az képezte, hogy vagy maga a község, vagy az illető törvényhatóságok kívánták egyik vagy másik község területének átkebelezését. A tárgyalások megindittattak, meghallgattatott a község, meghallgattatott az illető két törvényhatóság és a belügyministerium megállapodását csakis a tárgyalások folyamán hozta létre. Hogy vájjon ezen törvényjavaslat, mely az 1881. év óta az első és azóta a kormány e részben csak is kilencz ily esetet hozott a törvényhozás elé, vájjon azon elveknek megfelel-e, melyek már a törvényhozás által vannak szentesítve, arról a részletes tárgyalásnál meg fog győződni a t. ház és azért kérem, méltóztassék a részletes tárgyalásba bocsátkozni és a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Kérem azon