Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-312

116 312. országos ülés február 18 1884. jászberényinek meg kell szűnnie. A terület ugyanis nem sokára meg fog apadni. Jász-Árok-Szállásban, a legtekintélyesebb községek egyikében nagy mozgalom indult meg s a város egyhangúlag kimondta, hogy Hevesmegyéhez kivan esatoltatni és kérvénynyel járul ez iránt a megyéhez és a belügyministeriumhoz. Csak idő kérdése, hogy ezen átcsatolás mikor fog megtörténni. Ugyanily helyzetben van Dózsa községe, melynek birtokai legnagyobb részt Hevesben vannak és ezen törvényhatósággal kell érintkeznie. Ezen Dózsa község is rövidebb vagy hoszszabb idő alatt át fog esatoltatni Heveshez. Már pedig, ha ezen két nagy és tekintélyes község leszámittatik, a megye igen nagy területet veszt. Másik körülmény az, hogy igazságosabb is lesz a felosztás, Ott van a vasút, mely összeköti az illető helyeket és mindenki kényelmesebben fog eljutni a törvényszékhez. Annál fogva az én nézetem az, hogy először is a 2. pont, mint felesleges módosítás, hagyassák ki, ha pedig az meg nem történnék, akkor szavazatommal odajárulok, hogy Karczag városában hagyassék meg a törvényszék. (Helyeslőt a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Soha oly gyakran nem jutott eszembe az a latin közmondás: „Queni deus perdere vult, eum dementat", mint az utóbbi időben figyelemmel kisérvén a kormány működését. Valóságos fatumszerűség az, hogy a kormány egy idő óta keresve keresi az alkalmat, hogy magának a képviselőháznak, az egyes képviselőknek is kellemetlenségeket okoz. Kérdem a t. képviselőháztól, milyen múlhatatlan szükség forgott fenn arra nézve, hogy most az utolsó ülésszakban ily nagy, fontos törvényjavaslatok tárgyalása küszöbén, ilyen a helyi érdekeket és a helyi szenvedélyeket felzaklató törvényjavaslattal álljon elő. (Igaz! Ugy van! á szélső baloldalon.) Egész más az t. ház, ha akár Karczaghoz, akár Jászberényhez, vagy az ország bármely városához fordulunk és azt mondjuk: ime mi országosan akarjuk rendezni Magyarország jnstitiáj át, ezen rendezés megköveteli tőled ezen áldozatot, akkor nincs az a hazafias város, mely ezt megtagadja. De egyszerűen azt mondani, hogy máról holnapra Szolnok már nem várhat többé, okvetlenül szükséges most oda törvényszéket felállítani, habár beismerem, hogy ily sürgős szükség fenforoghat — én nem irigylem, nagyon kívánom Szolnoknak — de abból még nem következik logice az, hogy más két várostól elvegyék a törvényszéket; akár az egyiktől, akár a másiktól, most nem teszek semmiféle különbséget. Birtokolt jogot, pláne testülettől elvenni csak akkor lehet, ha be van bizonyítva az, hogy az ország érdeke követeli 5 de az egyik helyi érdek kedvéért a másikat csorbítani, nem helyes törvényhozási eljárás. (Igás! Ugy van! a szélső balon.) Én tehát a leghelyesebbnek találnám, ha a t. képviselőház jóvá tenné a kormány hibáját az által, hogy elfogadná Sárközy Aurél t. barátom indítványát, hogy ezen kérdés hagyassék most függőben, illetőleg a második szakasz hagyassék ki. De a mennyiben ehhez a képviselőház nem járulna, akkor bármenynyire különösnek és súlyosnak látszik, mély meggyőződésem szerint a leghelyesebb megoldás az, melyet LázárÁdám t.barátom az őindítványában helyesel és a mely abban áll, hogy ha a kormány csakugyan meg van győződve arról, hogy Szolnok városa és területe már nem várhat annyi ideig, a meddig az általános rendezés be fog következni, ám hatalmazzuk fel a kormányt arra, hogy Szolnokon azonnal állítson fel törvényszéket, de ne praeoccupáljuk a jövőt az által, hogy már is egy vagy két törvényszéket megszüntettünk. Maradjon meg a másik kettő a status quo-ban és önállóan intéztessék el, hogy Szolnokon állíttassák fel törvényszék. Igen jól tudom, hogy ez nem jár némi pénzáldozat nélkül, de nem olynagygyal, mint a hogy némelyek állítják, mert hisz, ha e területen három törvényszék van, a t. igazságügyminister ur gazdálkodhatik a birák számával s a dolgot elintézheti ugy, hogy tetemes pénzösszeg meg legyen kiméivé a személyzetnél. A mi egyébiránt a pénzáldozatot, illeti, erre nézve én a t. pénzügyminister urat teszem felelőssé; gondoskodjék róla ő; hisz ugy is nyilt titok, hogy e törvényjavaslatnak ez idő szerinti tárgyalását a t. pénzügyminister ur forcirozta leginkább. (Mozgás jobbfelöl.) Ha tehát ő kívánta s meg van győződve, hogy Szolnok nem várhat, gondoskodjék róla, hogy legyen rá pénz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pártolom Lázár Ádám t. képviselőtársam indítványát. Elnök: Szólásra senki sem levén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a minister urat, a bizottság előadóját és Sárközy Aurél t. képviselő urat. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! (Halljuk!) Az általános vitában kifejtettek az általános szempontok, én azért csak is ezen szakasznak tartalmára szorítkozom. A midőn én ezen szakaszt pártolom, engem csupán országos érdek vezet. Én nem tekintem a helyi érdekeket, hanem általánosabb szempontból kell kiindulnom. Senki sem fogja tagadni, hogy országos érdek, hogy a törvényszékek azon helyeken helyeztessenek el, a melyek a megyei hatóságra nézve minden tekintetben legalkalmasabbak, akár fekvésük, akár a közlekedési eszközök, akár más okoknál fogva és hogy lehetőleg oly helyen légyen a törvényszék, a hol egyszersmind a megyének székhelye van. Mindkét indok Szolnok mellett szól. Szolnok egy felvirágzásnak indult város, összeköttetésben vasúttal a megyének több