Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-290

gg 290. országos ülés január IS. 18S. A mosonyi Duna-ág előnye az, hogy szabá- j lyozása könnyű és olcsó, Lanfranconi egy és fél millióra számítja, másodszor szerencsés fekvésénél fogva biztos. Megemlítem, hogy most is a termé­szet oda hajtja a Dunát és már Földes képviselő ur említette, hogy a szeinethi munkálatnál az tör­ténik, hogy a viz a mosonyi ágba tolul. Még egy kérdést vagyok bátor figyelmébe ajánlani a minister urnak, ez pedig az, hogy ezen ágnak szabályozása nemcsak országos haszonnal bir, hanem a vállalkozóra jövedelmező is lehetne az által, hogy ötször olcsóbban lehet itt a terheket szállítani és ez a vállalkozónak nagy előnyt biztosít. Én tehát bátor vagyok azon kérdést intézni a t. minister úrhoz, vájjon hajlandó-e e tekintetben a szükséges informatiókat megszerezni és pedig bármennyire tisztelem a hivatalos informatiókat, mégis legyen szabad arra kérnem a minister urat, valamint a mögötte ülő államtitkár urat, hogy ne csak hivatalos informatiót szerezzenek e tekintet­ben, hanem legyenek szívesek azon országos tekintélyű urakat, a kik foglalkoznak e dologgal, mint Lutzenbacher senior, Lanfrancoui és Türr István véleményét is kihallgatni és, a mennyiben ők már e tekintetben bővebb inforinatäóval bírná­nak, legyenek szívesek ezen pn<cticus, hasznos és a körülmények közt jövedelmező vállalatot elő­mozdítani. Elnök: T. ház! Szólásra többé senki sincs feljegyezve, tehát a vitát bezárom. Szavazás előtt szólási jog illeti meg a bizottság előadóját és a minister urat. B. Kemény Gábor, közmunka- és közle­kedési minister: T. képviselőház! Mostanig nem volt módomban szólani a szőnyegen levő vitához. Szólott a közlekedési ministerium költség­vetéséhez általánosságban gondolom 11 képviselő ur. Meg fognak nekem engedni, ha azt a meg­jegyzést koczkáztatom, hogy tulaj donkép egyetlen egynek, Madarász í. képviselő urnak felszólalásán kivül, a többi mind részlet! kérdéshez, kisebb vagy nagyobb fontosságú, de részleti kérdéshez szólott. Madarász képviselő ur felszólalása határozottan általános jellegű. Legyen szabad a többieket is, lehető legrövidebben recapitulálni. (Halljuk!) Madarász képviselő ur után Thaly t. képviselő ur szólott a Duna mindkét szabályozásáról és a Tisza-szabályozásról; utána Sárközy t. képviselő ur a kortobágy-berettyói vizszabályozásról, Krisz­tinkovich képviselő ur főleg a vasúti cartellekről, Tors Kálmán képviselő ur egy igen csinos, kike­rekített beszédben általános szemlét tartott a vas­utak felett és beszédjének pointje a félegyháza­csongrádi, illetőleg félegyháza-szentesi össze­köttetés létesítésében volt; Domahidy képviselő ur az állami és megyei utak helyesebb beosztásával foglalkozott; Turgonyi képviselő ur pedig, a mint \ határozottan ki is fejezte, főleg Mezőtúr érdekében volt mondva; Földes képviselő ur újra a Duna felső részének szabályozásával foglalkozott; Éles Henrik képviselő ur a Zagyva vizének rendezé­séről, Hermán képviselő ur szintén a szentesi egy­beköttetésről, Simonyi képviselő ur most ismét a Duna-szabályozásról és annak egy speciális kér­déséről beszéltek. Nekem t. képviselőház mindegy, akár itt, akár az egyes részleteknél hozatnak fel a meg­jegyzések, kötelességem azokra felelni; sőt bizo­nyos tekintetben szívesen teszem, mert talán fel­világosítást adhatok egyik-másik dolog részletéről és jelezhetem a czélzatokat, melyek engem vezet­nek. Ha tehát megengedi a t. ház, igen röviden végig megyek az egyes felszólalók megjegyzésein. (Halljuk!) Madarász t. képviselő ur az állam közigaz gatási nyelvének érvényre emelése mellett szólt. Én tökéletesen magamévá teszem t. képviselő­társamnak azon tételét, hogy a kormánynak fel­adata, az állam igazgatási nyelvét a maga hatás­körében érvényre emelni. Követem is ezen elvet; hanem méltóztassék megengedni, hogy azon sok hibáztatást illetőleg, a melyeknek hivatali elődeim, részben talán magam is, ki voltak téve, egy meg­jegyzést tehessek. (Halljuk!) Madarász t. képviselő­társam és magam is, kik már a régibb emberek közé tartozunk, igen jól tudjuk, hogy nagyon sokat forgattuk Verbőcsyt, de mentül kevesebbet a logarithmusokat 1848 előtt; nagyon keveset foglalkoztunk a mechanikával és physikával, de annál többet a graramenekkel. Ennek a követke­zése aztán az lett, hogy 1848-ban műszakilag képzett msgyar ember vajmi kevés volt, de 1848 és 1867 közt sem sok fejlődhetett; és mikor 1867-ben ott találtuk magunkat, hogy a technikai munka minden nemére embereket kellett venni, hivatali elődeim nem cselekedhettek máskép, mint­hogy onnan vették az erőket, a hol találták. Fő­dolog maga az elérendő czél; egy gyakorlati államférfiunak nem szabad oly intézkedéseket ten­nie, melyek az elérendő czélt lehetetlenné tennék vagy koczkázíatnák, hanem a közszolgálat érde­keinek kell első sorban megfelelni. Ha nem volt elég gépészmérnökünk, vasúti mérnökünk, folyam­mérnökünk, bizony alkalmaztak nem egy olyat, a ki nem volt magyar. Egyébiránt egész határozottsággal merem állítani, hogy e tekintetben évről-évre tetemesen javultak a viszonyok. Jelenleg már alig van rá eset, hogy új hivatal betöltésénél még csak folya­modjék is olyan, a ki nem magyar ember. De azt is tekintetbe kell venni, hogy a magyar állam­vasút, ugy a mint jelenleg fennáll, bizonyos conglomeratum. Beleolvadt a tiszai vasút, a keleti vasút, átvétetett a gépgyár stb. s mind­ezeknél voltak oly hivatalnokok nagyon sokan, a

Next

/
Thumbnails
Contents