Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-290

»2 290. ítr*Káeo* ülés január 18- 1884. tesznek, ugy hogy Szt.-István koronája területén 1883-ban a forgalomban levő gőzmozdonyú vasutak egész hossza kitesz 8,391 kilométert. Ugy látom t. ház, hogy a vasúti hálózat hátralevő kiépítése most sincs letéve a napirendről •A közlekedési ministeriumban. Épülő félben van és ez évközben kívántatik a forgalomnak átadatni, a budapest-szőnyi vasutrész, továbbá terveztetik a szerencsétlen mnnkás-stryi vasút, melyhez bizonyosan sok szó fog férni annak idejében, ellenben a szabadka-báttaszéki és a határvidéki vasutak mind oly természetűek, a melyek ellen aligha fog emeltetni kifogás, valamint a kasaa-oderbergi vasútnak Csácza állomásától a határszéllel és a galicziai transversalis vasúttal való összeköttetése ellen, mely iránt a javaslat épen ma osztatott ki, alig fog kifogás tétetni. Tervben van ezenfelül sok vicinális vasút. A vicinális vasutakkal szemben a magyar kormánynak könnyű dolga van, mert a mennyiben ő mint érdekelt fél elő nem fordul, ezen vasutak kiépítése a kincstárnak semmi terheltetésébe nem kerül; itt el lehet mondani, hogy ezekkel szemben már az olyan kormány is teljesíti kötelességét, a mely nem positiv segédeszközökkel nyúl ezen vasutak kiépítéséhez, hanem egyszerűen megfelel feladatának már akkor is, ha azoknak kiépítését és fejlődését nem akadályozza. Már t. ház, én végtelenül szeretném., nagy örömömre szolgálna, ha elmondhatnám a közlekedési ministeriumról hogy e tekintetben a jó kormánytól megkívántató e minimumnak minden tekintetben eleget tett. Fájdalommal vagyok azonban kénytelen registrálni oly esetet, a mely azt mutatja, hogy a közlekedési ministerium bizonyos tekintetben e minimalis követelmény alól is kivonja magát, hiszem, hogy csak kivételképen, remélni akarom, hogy csak egy időre s a mint meg fog győződni, hogy vonakodása ez irányban indokolatlan, ezzel a passiva resistentiával fel fog hagyni. T. képviselőház! Mikor megköttetett a szerződés, mely az osztrák államvaspályát abból a Magyarország iránti ellenséges viszonyból kiemelte, az osztrák államvaspálya - társulat több oly vicinális vonal kiépítését kötötte ki magának, vagy, ha jobban tetszik — több oly szárnyvonal kiépítésére köteleztetett, a melyeket részint az állam, részint az osztrák államvaspálya érdekében állónak tekintettek. Ezek között fel volt sorolva egy szárnyvasut, Félegyházától Csongrádon keresztül a Tisza partjáig a böldi rétbe. Nagyon biztos forrásból tudom, hogy a közlekedési ministerium akkori vezetése az osztrák államvaspályatársulatnak egyedül azért nem akarta ajánlatba hozni azt, hogy ezen vasútvonalat a Tisza áthidalásával egész Szentesig építse ki, mert félt attól, hogy az osztrák állaravaspálya vissza fog riadni | azon áldozatoktól, melyekbe n Tiszának e helyen való áthidalása kerülne. Ez jelentékeny költséggel járt volna, tán többe került volna, mint az egész vonal és nehogy az osztrák állam vaspálya igazgatósága vissza utasítsa ezen vonalat, az akkori államtitkár nem mert oly propositióval járulni a vasút igazgatósága elé, hogy ezen vasúti áthidalás is befoglaltassék a szerződésbe. Mikor azután a közlekedési ministeriumban változás történt 8 a közlekedési ministeriumnak addigi államtitkára az osztrák államvaspályák magyar igazgatóságának lett főnöke, ő maga tette meg azon ajánlatát, a melyet államtitkár korában nem mert megtenni azért, mert félt attól, hogy az osztrák állam vaspálya-társaság ezt visszautasítandja. Egy a kormányhoz benyújtott kérvényben ajánlkozott az osztrák államvaspálya részéről a félegyháza-esongrádi vasutat a Tisza áthidalásával egész Szentesig kiépíteni. T. képviselőház! Hogy e szárnyvonal annak a vidéknek, mely a Maros, Tisza és Kőrös közé esik, mennyire érdekében állott, bizonyítja az, hogy több ízben jött fel azon vidékről, nevezetesen Szentes városából küldöttség; külön kérvényt adtak be a kormányhoz, kérve, hogy az osztrák államvaspálya kérvényét tekintetbe vegye s kedvezőleg intézze el. T. képviselőház! Annak a vidéknek ott szorgalmas, dolgos, takarékos, józan népe van; azon elhanyagoltatása daczára, melyben részesül, az a nép mégis boldogulni tud és exístál. Nemcsak az egész idő alatt, mióta ott magyar lakosság van, soha az államhoz semmi megterheltetéssel járó kéréssel nem fordult, sőt oly teljesítvényeket tett, a melyek páratlanoknak mondhatók az országban. Szentes azon városai közé tartozott az alföldnek, melyek még az urbériség eltörlése előtt maguk váltották meg magukat. A 48-iki törvényhozás ezt vette tekintetbe és ők fizetik a járulékot s a visszatérítés iránti igényeikkel soha az országgyűlés elé nem jáultak. Ujabb időben is, midőn még azt sem birta e vidék kivívni, hogy a kormány távirati összeköttetést adjon néki, felállította a távirdát a maga költségén és ez az államnak több ezer forintot jövedelmez. Tudjuk t. ház, hogy a vizvédekezési régibb és újabb költségek oly megterheltetéssel sújtották e vidék népét, hogy a védekezés járuléka az állami egyenes adónak majdnem alterum tantumát teszi. Ezen újabb költségek aligha lesznek a nép által tovább is elviselhetők, ha mostani helyzetében tovább is meghagyjuk. Az volna e nép némi I felsegélése, ha áruit biztosan elárusíthatná. De I t. ház, Szentes épen geográfiai helyzeténél fogva | az év bizonyos szakában minden irányban valój sággal el van zárva a világtól. A Tisza befagy, kőútja nincs, a sár akkorára szokott dagadni, hogy