Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-289

389. orsaAgoü ülés jaiiaár 17. 1884, 77 nincs ez iránt; a mit e részben tudok, azok csak innen-onnan szerzett értesülések, a melyekhez, a dolog után érdeklődve, jutottam. Már pedig ez oly nagyfontosságú kérdés, hogy terjesen méltó lenne a nemzet képviseletének megismernie azon állapotokat is, melyek a vaskapu szabályozása körül uralkodnak s remélem, hogy a t. minister ur erre nézve is lesz szives nyilatkozni. Egyéb észrevételeimet, ha netán szükségesnek fogom látni, a részletes tárgyalásra tartom fenn. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sárközy Aurél: T. ház! Én is általánosságban szándékozom a közmunka- és közlekedési ministerium budgetjéhez hozzászólani, a nélkül, hogy akár a kiadási, akár a bevételi tételekre nézve részletes észrevételeket tennék. Nekem volt szerencsém a közmunka- és közlekedési ministeri tárcza tárgyalása alkalmával az 1882-iki budgetvita folyamán az akkori közmunka- és közlekedési minister ur figyelmét felhívni a hortobágy-berettyói belvizeket szabályozó társulatnak valóban — hogy gyengéd kifejezéssel éljek — vérlázító ügyeire. {Derültség.) Nem akartam botrányos szót használni. Ezen társulat már alakulásában a törvénytelenség jellegét hordozza magán. Kifejeztem akkor egy hosszabb beszédben, hogy miért. A nagyméltóságú ministeriumhoz a társulat ellenzői, a kik akaratuk ellenére vonattak be a társulatba, folytonos kérelmekkel, folyamodványokkal járultak, hogy feltüntessék azon anomáliákat, melyek e társulat létesítése által c vidéken bekövetkeznek, 4, sőt 5 társulatba is tartozik az ottani érdekeltség igen nagy része és azon 4— 5 társulat különböző érdekekből ugyanazon birtokokat folytonosan igénybe veszi. Ennek következése az, hogy a társulat ellenzői most már per utján akarják magokat az ő beleegyezésük nélkül alakult társulatból kikebeleztetni. Kezemnél van a társulati elnöknek legutóbbi jelentése a közgyűléshez, mely szerint az elnök azt mondja, hogy előreláthatólag 1.400,000 frtba fog kerülni egyedül csak a földmunkálat és minden 1 frt értéknövekedésre már ez idő szerint 52'5 kr. esik. A hidak, őrházak és kisajátítási költségekre nézve pedig azt javasolja, hogy azon költségek majd kivetés utján szereztessenek be. Midőn tehát ezen egyetlenegy társulat már csak a földmunkálatnál 52"5 kr. összeggel van terhelve minden 1 frt értéknövekedésnél, kérdem, nem fizetik-e oda az érdekeltek az összes vagyonukat a szabályozásra, ha 4—5 társulatban hasonlóan vannak megterhelve ? Nem akarok hosszas lenni, csak amennyiben ugy látom, hogy a társulatháborítlanul folytatja a működést és a t. közlekedési minister ur hallgatólag beleegyezik a társulat működésébe és nem hallja meg a folytonos panaszokat és a miseriákat, melyeket azon vidék hangoztat; ezt, mint azon vidék képviselője, hallgatással nem mellőzhetem. Ez ideig már 500,000 frt kölcsönt vett fel a társulat az országos banktól és a társulati elnök most még 900,000 frt felvételét hozza javaslatba. Mint említettem, a társulat ellenzői pert fognak indítani a társulatbóli kikebíezés iránt. Kérdem már most, ki fogja ezen kölcsönöket megfizetni, ha, mint előre látható, ezek a pert megnyerik? Előbb-utóbb roppant teher fog ebből is az országra hárulni, mert azt nem hiszem, hogy a kormány összetett kezekkel nézze azt, hogy a társulat miként licitáltatja el az érdekeltek ingatlanait. Most tehát nem akarok hosszabb vitát folytatni ez ügyben, csak bátorkodom felhívni a t. közlekedési minister ur figyelmét ezen viszonyokra és kérni, hogy a beadott panaszokat és aggályokat figyelemre méltatni szíveskedjék és ezen vidék nagy részét a tönkrejutástól megóvni méltóztassék. Az 1881. LII. t.-cz. 7. §-a megadja a módot arra nézve és alkalmat is nyújt a t. közlekedési minister urnak az intézkedésre. Ezen paragraphus világosan azt mondja, hogy a Kőrös és a Berettyó mentén nem természetes vagy nem czélszertí határok szerint alakult vízszabályozási és ármentesítö társulatokat új beosztás szerint újra szervezze. Ezt vagyok bátor a t. minister ur becses figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Krisztinkovich Ede: T. ház! A közlekedési és közmunka-ministeriumnak előttünk fekvő költségvetése bizonyos coneeptiókat és intentiókat árul el s méltóztassanak megengedni, hogy ha nem a számcsoportosításokat, hanem a minist eriumnak conceptióit és intentióit veszem bírálat alá, vájjon megfelelnek-e ezek a magyarországi agriculturalis, kereskedelmi és ipari viszonyoknak? Az első, a mit a közlekedési minister úr kezdeményez, az, hogy beladministratióját megváltoztatja a ministeriumnak. Ez oly valami, a mi a feleiősség elvéből folyik, ezt kénye-kedve szerint rendezheti és ehhez nem is kívánok szólni. Legfölebb azt, hogy itt is, mint a többi ministeri tárczáknál, meglátszik a hatalmi túlterjeszkedés, vagyis a hatályosítás kedvéért a személyi ügyek emelése. A mi a másikat illeti, a gépgyárt és a diósgyőri gyárt, ehhez nem szólok, mert ez oly valami, a mi egy államhoz egyáltalán nem illik és az e téren való kezdeményezés sem hasznára nem válik, sem becsületét nem emeli, ha a kisiparral versenyre lép és elhanyagolja azt, a mi kötelessége volna, hogy inkább gyámolítaná a magánipart. Hanem szólok oly kérdéshez, mely felöleli Magyarország agriculturalis és kereskedelmi viszonyait. Itt látjuk ugyan a közlekedési minister ur conceptiójában, hogy a vasutakat roppantul dédelgeti, hogy a vasúti gyakornokokig rovatos kimutatást készít. E helyett inkább azt szerettem volna, hogy ha az 1882. novemberben itt tárgyalt osztrák államvasuti szerződés alapján