Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-289

70 2S9- országom ülés január 17. 1884. netében lapozgatni s azt fogják találni, hogy a mint iícen helyesen jegyezte meg a képviselő ur, a megelőzés nem lehetséges, a felfedezés megtörté­nik gyakran, de legtöbb esetben még az sem tör­ténik meg egyetlen ilyen nagy városban sem. Sőt többet mondok, Franeziaországban, különösen Parisban, mikor a rendőrség legjobban volt kifej­lesztve és szervezve: képesek voltak-e megakadá­lyozni magukat az attentatumokat az uralkodó személye ellen? Igen könnyű kritikát mondani a rendőrségre. Az a közerkölcstelenség sok esetben importáltatik, még pedig épen olyan körökből, a honnan legke­vésbé várnánk, a honnan azt várnók, hogy nem a terézvárosbeli bizonyos spellunkákat látogassák, (Derültség) a hol a corruptio terjed, hanem inkább igyekeznek az erkölcsök javítására. Uraim, hogy ha a fővárosi rendőrséget ilyen értelemben megtámadják, legyenek méltányosak és ne követeljenek tőle többet, mint egyáltalában egy fővárosban lehet. A fővárosi rendőrség újabb időben halad. Sok kivánni valót hagy minden esetre; vannak bizonyos jelenségek, az utczákon este látható tömörülése bizonyos nőknek, a kiknek ottléte csakugyan szégyenére válik a fővárosnak; elismerem, vannak ilyen hiányok és történtek is ez iránt intézkedések, de ugy látszik, ott egy oly passiv ellentállás létezik, a melyet megtörni a ren­dőrségnek egyáltalában nem sikerül. A mi a t. képviselő nr azon megjegyzését illeti, hogy a kávéházakban a légyottak történnek, én óhajtanám, hogy méltóztassék azt a fáradságot venni magának és megtekinteni, hogy minő elemek azok, a kik ott tivornyáznak. Én azt gondolom, hogy nem egészen ismeretlen egyénekkel fog találkozni. (Nagy derültség.) Sőt többet mondok: a rendőrségnek szabályai vannak, hogy bizonyos órán túl nem szabad a nyilvános helyeken zenét tartani, a helyiségeket be kell zárni; és kik azok, a kik ezen szabályt nem engedik megtartani ? Gyakran, nem mindig, de igen gyakran nem oly egyéneket találunk ott, a kiket aközönséges bűntettekkel gyanúsítottak közt kell keresnünk. Méltóztassék tehát megengedni, ha ilyen körülmények közt a rendőrség állása és működése meg van nehezítve. Ha a közönség indig­nálódása igazolt is, vannak bizonyos viszonyok, melyek közt, a nélkül, hogy a főváros iránt, maga a rendőrség iránt igazságtalanok ne legyünk, nem lehet egyszerűen pálczát törni a fővárosi rendőr­ség fölött. Én szívesen beleegyezem abba, a mit a t. képviselő ur mond, hogy utasittassék a kormány elégséges rendőrség állítására. De méltóztassék visszaemlékezni, hogy a múlt évben, vagy 2 év előtt alkottunk egy törvényt, melyben meg van állapítva e czélra fordítható maximumként 9 száz ezer forint. A főváros már most tettleg legalább 50%-ot fizet ezen alaphoz, mely a rendőrség fize­tésére van rendelve. Hát méltóztassanak olyan tör­vényt alkotni, hogy ez az összeg magasabbra emeltessék s akkor lehet kellő számú rendőrséget is állítani és létesíteni azt az állapotot, melyet a t. képviselő ur szem előtt tart. De akkor se méltóz­tassék illusióban élni arra nézve, hogy megszűn­tették önök már minden koczkáztatását a személy­es vagyonbiztonságnak és arra nézve sem, hogy az a rendőrség, bármily erélyes legyen, ne fogna találkozni oly elemekkel, a melyek még erélye­sebbek, mint maga a rendőrség. (Helyeslés jobhfelől, Derültség.) Törs Kálmán: T. ház! Én csak az előttem szólott t. képviselő urnak egy megjegyzésére volnék bátor rövid észrevételt tenni, (Halljuk!) arra t. i., hogy a közbiztonságot a vidéken sokkal könnyebb föntartani, mint nagy városokban, nevezetesen azért mivel a vidéken minden ember ismeri egymást, tudja mit csinál a másik, a nagy városokban pedig ezen eset nem fordul elő. Hát ha nincs meg ez az eset a fővárosban, annak talán egy részben mi is vagyunk az oka. Londonban legalább az utczai rendőrség ugy van beosztva, hogy bizonyos utezasarkokon esztendőnkint keresztül ugyanazok a rendőrök állanak, ugy, hogy egy olyan régi rendőr már egyszerű ránézésből megtudja mondani, vájjon az arra járó ember azon utczába tartozik-e vagy nem. Itt Budapesten is tapasztaljuk ezt, hogy azok a veressapkás hordárok, kik az utczasarkán állanak, rendesen megtudják mondani az előttük elhaladók nevét és körülményeikről is tudnak felvilágosítást adni, holott nincs módjukban oly informatiót sze­rezni róluk, mint a rendőröknek s épen a rendőr az, kihez utasításért a legkevesebb sikerrel fordul­hat az ember. Tehát ez a személyek ismeretlen­ségére alapított indok, azt hiszem, nem épen olyan alapos, hogy arra sokat lehessen építeni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki nincs fel­jegyezve; azt hiszem tehát, hogy a főváros rend­őrség átalánya czímén 678,204 frt megszavaztatik ^ Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Út­levelek kiállításával járó költségek 4,197 frt. Elnök 1 Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa).- Előre nem látható költségek 6,000 írt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Kar­hatalmi költségek 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa) : Or­szággyűlési képviselők választása és a választók névjegyzékének kiigazítása alkalmával felmerülő költségekre 8,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Kató-

Next

/
Thumbnails
Contents