Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-289
00 28fi. orszftgos tilcs január 17. 1884. dán községeknél nagyobbmérvíí ily villongások fordultak elő, a melyekről ugy tudom, tudomása van a ministerelnök urnak, mert a nyár folyamán, ha jól vagyok értesülve, ép az ő meghagyásából határigazítás történt ez ügyben Sopron megye és Ausztria közt, vagy legalább ki volt tűzve. Hogy minő eredménynyel, azt nem tudom. Csak constatálni akarom, hogy a Morva és Lajtha mentén vannak határsértések, továbbá Zala, Somogy és Baranya megye képviselői szintén fogják tudni, hogy a Dráva, mely tudvalevőleg szabályozatlan és rohamos voltánál fogva ágyát igen gyakran változtatja, szintén oly szigeteket képez, vagy annyira jő néha Magyarország 'felé, hogy hazánk szoros területéhez tartozó részek is olykor néhány év múlva a horvát partra esnek. Ezen részeket azután a horvátok minduntalan occupálni törekszenek. Szóval constatálni vagyunk kénytelenek, hogy drága hazánk területét elkezdve Háromszéktől végig a Dráva, Lajtha és Morva vonalán, egyaránt csipkedi oláh, horvát, osztrák, morva és minden nemzet. Nagyon helyén levőnek találom azt, hogy a parlamentben ez ügy felhőzessék és remélem, a t. belügyminister úrtól megnyugtató nyilatkozatokat fogunk hallani, hogy mennyire haladtak a tett intézkedések eddig és minő kilátásokat nyújtanak különösen Erdély felől, a hol nagyobb mérvű foglalási törekvések vannak és minduntalan felújulnak. Minthogy már szólattam a nyugoti részekről, kénytelen vagyok — sajnálom, hogy keveseket tisztelhetek az illető képviselők közül — különösen a soproni képviselő urak figyelmét felhívni egy ügyre, a melyet, ha itt felemlítenének, csak Sopronmegye egykori hires, nagynevű fiának példáját követnék és megyéjük hálájára számíthatnának. Nevezetesen, nem oly rég volt; vannak még e házban személyes ismerősei Felsőbüki Nagy Pálnak, ki a pozsonyi országgyűlésen szóba hozta és éveken át zajos és heves Adták tárgyát képezték a soproninegyei nagymérvű határfoglalások Ausztria részéről, melyek soha törvényileg nem sanctionáltattak, ma is csak erőszakosan elfoglalva tartatik az országnak kilencz községe Ausztria által a Lajthánál. Bárki nézze meg a térképet Sopromnegyénél, Hof-, Au-, Seharfeneggnél, látja a két nagy elkanyarodást, holott a Lajta képezné a határt. Az egyik helyütt hat, a másik helyütt három község foglaltatott el az absolut időben. Nem akarom a t. ház idejét hosszasabban igénybe venni annak elmondásával, hogy miként történt ez, a legfőbb ítélőszék egyik birája és az akadémiának munkás tagja, Nagy Imre felkutatta és kétségtelen bizonyítékokkal ellátva megírta, hogy miként történtek ezen elfoglalások és minő jogtalanul birja Ausztria ma is azt a kilencz községet. Felsőbükki Nagy Pál volt az utolsó, a ki az országgyűlésen felszólalt Sopron megyétől kapott instructiók következtében ez ügyben, mely máig sincs törvényileg elintézve. Ausztria csak birlalja ezen területeket, a melyek az absolut időben mint foglalványok gróf Nádasdy lefejeztetése után kamarai utón Ausztriához kapcsoltattak, holott nyilván Magyarországhoz tartoznak. Azon községek még most is emlékeznek arra, hogy a győri püspök fenhatósága még igen hosszú ideig megmaradt náluk, mikor már régen Ausztriához kapcsoltattak és ott igazgattattak. Nem tudom, jelenleg fennáll-e még a győri püspöknek fenhatósága, de azt állíthatom, hogy igenis fennállott azon községekben és azok nagyon jól tudják, hogy az absolut időben kamarai utón, törvényellenesen, erőszakkal szakittattak el az anyatesttől, Magyarországtól. Én azt gondolom, hogy Sopron megye érdekében igen jó szolgálatot fog tenni Sopron megye azon képviselője, a ki Felsőbükki Nagy Pál nyomdokaiba lépve, ezen kérdést tanulmányozza és a parlamentben indítványt fog tenni. Megjegyzem még, hogy erre nézve igen alkalmas az idő most, még pedig azért, mert épen most van Ausztriának követelése hazánk egy másik részének hat községére nézve. Midőn t. i. a károly vári generálisságot a török ellen s végvidéken felállították, Krajna területétől hat községet, az úgynevezett Sichelburgi vagy a horvátok szerint ssumberáki területet elvették és e kerület most a határőrvidéknek feloszlatása után mint horvát községek igazgattatnak, holott pedig törvényileg és jog szerint Krajnához tartoznak. Hát ha az az idő bekövetkezik — és a mint tudom, hogy a krajnai tartománygyülés már tett lépéseket arra nézve — hogy T ezen zsumberáki kerületet visszakapj a Krajna. szintoby jogosnak tartom azt, hogy Magyarország is követelje vissza a Sopronmegyétől az absolut időben erőszakkal elvett és tőle törvény által soha el nem választott ama községeket. Ha ők akarnak, akarunk mi is; és én részemről, ha visszakapjuk e sopronmegyei községeket, kész vagyok beleegyezni abba, hogy a sichelburgi vagy zsumberáki kerületet visszanyerje Krajna, tekintet nélkül horvát testvéreink véleményére, a mitől ugy r an nem félek. Ezen utóbbi kérdésre nézve megengedem, a t. belügyminister ur most alig nyilatkozhatik. Tudom ugy T an, hogy a krajnai tartománygyülés megkereste az osztrák ministeriumot e zsumberáki kerület iránt. Nem tudom, hogy T an áll jelenleg ezen ügy, de azt hiszem, a t. belügyminister ur a többi kérdésre nézve okvetlenül tájékozva van, nevezetesen a vulkán szorosi, a háromszéki, a Lajta és Morva vidéki kisebb határsértések iránt, azért azt gondolom, hogy nemcsak engem, hanem azt hiszem, igen sokakat megnyugtatna a t. belügyminister ur, s a határszéli lakosságot is meg fogná nyugtatni ha ez iránt nyilatkozni méltóztatnék. (Helyeslés.)
