Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-303

303. orsrégos fllés febcnár 5. 1884. 371 az ország kormányának minden tette és nyilatkozata is, akkor meg nem engedhetjük, hogy bárki, különben a szándékot nem tulajdonítom az elnöki széknek, de meg nem engedhetjük még az elnöki széknek sem, hogy velünk szemben álló politikai ellenfeleink szavainak kritika alá vételében bennünket korlátozzon. (Nagy zaj és nyugtalanság. Felkiáltások: Eláll! Eláll!) Elnök: Én egyáltalában nem tartok attól, hogy egy vagy más képviselő ur az én nyilatkozataimat talán kritika tárgyává teszi, de miután a szabályok ezt nem engedik, sőt határozottan tiltják, azért kérem a képviselő urat, hogy az én nyilatkozataimat ugy tessék venni, mint a melyek a szabályok védelme alatt állnak. (Helyeslés jobbfélóí.) Egyébiránt a képviselő ur egy nagy tévedésben van. A képviselő ur azt látszik állítani, mintha én tegnap csupán Dárday képviselő ur nyilatkozatára reflectáltam volna. Nem azért tettem egyedül megjegyzésemet, sőt egyenesen megmondtam, hogy egy meglehet, szellemes idézet is történt, melyet, ha a képviselő ur meghallgat, maga is át fogja látni, hogy nem fogja semmiféle keresztény egész közönbösen vehetni, mert igy szól: „Még az oly mérsékelt gondolkodó, mint Benjámin Constant, azon művében, melyet a vallások eredetéről irt, azt mondja, hogy a kereszténység vegyüléke a zsidóság barbár stupiditásának a vandálok és góthok barbár stupiditásával". Ez már engedelmet kérek, oly dolog, melyért én e helyről kénytelen vagyok az illetőt figyelmeztetni. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Az ilyesek nem alkalmi sak arra, hogy itt a tanácskozás nyugodtságát előmozdítsák. (Helyeslés.) Eötvös Károly: T. ház! Két különböző dolog van itt. A mire nézve az elnök ur most nyilatkozott, az nem szorul arra, hogy én is kimondjam hogy helyes, de arra sem, hogy a t. többség kimondja hogy helyes, mert a házszabályokon alapuló tekintélyénél fogva jogosulva Yan kimondani ; de az egészen más dolog és a miről én beszéltem, az megint egészen más dolog és midőn itt egy képviselő ur (közbeszólt, hogy miért nem vonjuk kritika alá a kálvinista papok nyilatkozatait, erre az az egyszerű feleletem, hogy ha majd a kálvinista papok és a zsidó rabbik is ott lesznek a főrendiházban és azok is fognak és azok .... (Hosszantartózaj. Felkiáltások jobbról: Eláll! Eláll! Más hangok: Halljuk! Nagy mozgás.) Csernatony Lajos: Ki kiáltja azt, hogv eláll? Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. A mit most tapasztalunk, mutatja, hogy igazam volt, midőn figyelmeztettem a házat, hogy vallási kérdésekben naoyon óvatosan méltóztassék eljárni. (Élénk helyeslés.) Meglátszik a ház hangulatán, hogy a figyelmeztetés helyes volt. (Helyeslés.) Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, én ugyan a mai nap beteges tüneményei közt nagyon természetesnek tartom azt, hogy ha valaki a főrendiház reformjának kérdéséhez szorosan odatartozó kérdésről pl. a különböző felekezetek főpapjainak comitiorum jus-airól akar szólni, hogy akkor olyféle nyilatkozatok hallatszanak, hogy álljunk el: az a mai nap beteges érzületéhez egészen odatartozik; hanem miután erről 1873-ban maga Deák Ferencz beszélt azon helyről, (A jobboldalra mutat) csakhogy akkor nem Csernatony Lajos képviselő ur ült mellette (Élénk derültség balfelöl. Felkiáltások jobbfelöl: Hisz ép ökiáltotta, hogy-, hulljuk! Ez érte a hála!) És miután e dologról, hogy esetleg kérdés alá jöhet a különböző vallásfelekezetek főpapjainak is a főrendiházi jogosultsággal való felruházása, maga a ministerelnök ur csak nem rég nyilatkozott ép a főrendiházban, nem tudom, micsoda rendkívüli és rettentő dolog, hogy nekem szájamba jöhetett e kérdés. Egyébiránt erről nem akartam én nyilatkozni; én csak meg akartam mondani Grruber János t. képviselő urnak azt, hogy igenis volt e nemzet történetében idő, a mikor az országgyűléseken katholikus és protestáns rendek nevezete alatt különböző pártok állottak egymással szemben. Nem volt az sem alkotmányos dolog; azon kor beteges lelki áramlatának következménye volt az. És a kor, midőn a nemzet deputátusai magukat katholikus és protestánsoknak nevezték, e nemzet történetének legszomorúbb ideje, mert akkor a felekezetek nem az egymással való kibékülés, nem a nemzet belnyugalmának visszaállítására, hanem egymás egyházi, világi.sőt mennybeli javainak elragadására törekedtek. Nem az egyházak, ismétlem — hanem azok képviselői Ne idézzük mi fel azt a kort s egyáltalában nem tartom szerencsés dolognak, hogy a t. képviselő ur — s megvagyok győződve, hogy példáját nem fogják követni semmi oldalról — valamely felekezet nevében jellegezte magát, mint itteni képviselő. Szőnyegen volna t ház, mint előbb volt szerencsém említni, a főrendiházi üzenet a vegyes házassági törvényjavaslat tárgyában; az itt folyó tárgyalásban az idő nagy részét nem maga a főrendiházi nuntium s nem is szorosan az abban foglalt ügy, hanem az antisemitismus által felvetett kérdések veszik igénybe. Ép azért kérem én a t. ház türelmét, hogy mig foglalkozni fogok a nimtiummal és nuntiumban érintett kérdésekkel is, engedje meg nekem a t. ház, hogy néhány szót intézhessek a t. kormányhoz is azon politikára nézve, melyet az antisemitismussal szemben kezdettől követett és néhány szót intézhessek Istóczy Győző képviselő úrhoz és barátaihoz is, a kik e házban újabb idő óta a diadal bizonyos fenségérzetével tekintenek le egyesekre, pártokra el47*