Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-299
282 299. országos ülés január 29 1S84, részt adósság törlesztésére, másrészt beruházásokra szükséges. Ezt elérni lesz a jövendő feladata, de az első lépés, melyet ez irányban tennünk kellett, elvan érve. (Tetszés a jobboldalon). Azt mondta Krisztinkovieh t. képviselő ur, hogy azon eredmények daczára, melyek azon bizottság által constatáltattak, a melynek ő is tagja és a mely eredményekre a pénzügyminister utalt, mégis mennyire hanyatlottak a pénzügyi viszonyok s azt mondja, mennyivel magasabb a költségvetés ma, mint volt 1868-ban s felhozza azt, hogy mig 1868 ban az összes állami kiadás 129 millió volt, most a 300 milliót meghaladja. Egy körülményt azonban elfelejtett a t. képviselő ur, azt, hogy 1868-ban nettó budgetünk volt, most pedig bruttó budget van. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) E közt pedig nagy a különbség. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ha azon 5 évi zárszámadási eredményhez oda csatoljuk a vagyonmérleget, látni fogjuk, mennyire romlott a mérleg. Hogy a vagyoni mérleg fel állításának ugy, a mint az felállittatui szokott, van-e gyakorlati eredménye, arra bátor leszek egy pár szóval reflectálni. (Bálijuk!) Már maga a t. képviselőház is intézkedett erre vonatkozólag, mikor a zárszámadási bizottság jelentése alapján ezen vagyoni mérlegről nyilatkozott. De kérdem a t képviselőháztól, vájjon az által, hogy a 153 milliós adósságot beváltottuk és helyébe nagyobb névértéket adtunk, mely a vagyonmérlegben névértéke sxerint szerepel, vagy azért, hogy a 6%-os rente helyébe névszerint nagyobb összegű 4%-os rentet adunk, lehet-e, daczára annak, hogy kisebb kamatot fizetünk, még is azt mondani, hogy romlott a pénzügyi helyzet? Én szívesen fentartom a mostani helyzetet s nem volnék hajlandó ajánlani, hogy cseréljük azt vissza az előbbire. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur és rosszalja, hogy most korlátlan felhatalmazás adatik a költségvetésben a kormánynak, hogy a szükséges hiányt fedezze bármily drága adóssággal, a mint ő magát kifejezte: coute que coute. Én nem látom t. ház, az eredményből, hogy ez oly nagyon hátrányos volna az államra nézve. Volt idő, mikor a törvényhozás megállapította a kibocsátandó államadósság árfolyamát és méltóztassék visszatekinteni az elmúlt 9 esztendőre, méltóztassék a törvénykönyvet megnézni, hogy akkor a törvényben megállapított árfolyamok milyenek voltak a most elért árfolyamokhoz képest. Méltóztassék megnézni a 6%-os rente árfolyamát az összes müvelet lebonyolítása után. Oly kötvénynek, melyért 6 arany forintot fizet az állam, papírban számítva 83'76 volt az árfolyama, s ez is átlagosan csak az .által éretett el, hogy az utóbbi esztendőkben sokkal kedvezőbbek voltak az árfolyamok, mint az előtt. Most a 4%-os 90-en áll, tehát 2 százalékkal aranyban kisebb kamatú kötvény ma majdnem 7 forinttal magasabban áll, mint azelőtt. Ez, azt hiszem, nem bizonyít a pénzügyi helyzet romlása mellett, sem pedig a mellett, hogy helytelen eljárás volna, ha korlátlan szabad kéz adatik a pénzügyministernek az államadósság árfolyamának megállapítására, mert 9 évvel ezelőtt ki volt mondva a kölcsön árfolyama, melynek megfelelő kamatja 7 S A volt, most pedig a kamat 5 l A-re megy, tehát most 27^-del kedvezőbb ; daczára annak, hogy nincs kimondva a kölcsön árfolyama. Már pedig annak megítélésére, hogy hogyan áll Magyarország hitele, azt hiszem, a legbiztosabb támpontot az állam papírjainak,, kötvényeinek árfolyama nyújtja. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindezek alapján én részemről a pénzügyi helyzet romlását, a mint az itt előadatott, nem tudom feltalálni sőt hiszem és remélem, hogy ha azon utat, a melyet a pénzügyek rendezésében eddig követtünk, továbbra is követjük, el fog éretni a kivánt eredmény. E szempontból kérem a t. házat, méltóztassék a pénzügyi tárcza költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Kovács Albert t. képviselő ur visszatért a költségvetési vitának azon stádiumára, mikor a deficit összeállításával foglalkozott igen nagy előszeretettel a ház minden pártja. Most azonban, azt hiszem, ez már kissé meghaladott álláspont. Nem azért, mintha a számítások eltérése felett megegyezés jött volna létre, de egyszerűen azért, mert a kiszámításokban való eltérés már annyiszor és annyira constatálva van és ugyanazon tételek annyiszor fordultak már elő, hogy úgy szólván régi dolgokat kellene mindig ismételni, ha a felhozott vádakra az ember reflectálni kívánna. Mert a 40 vagy 43 miliós deficitnek azon összetétele, melylyel a t. képviselő ur előállott, öt, hat és hét év óta mindig ugyanazon vitakérdés körül forog. A törlesztési kölcsön, az államjószágok eladásából befolyó jövedelem ide vagy amoda tétele, a beruházások ezen vagy amazon neme hasznos e, a rendes vagy az átmeneteli kiadásba tartozik-e valami tétel, ezek azon kérdések. Visszaélnék a t. ház türelmével, ha ugyanazon fejtegetésekbe bocsátkoznám, melyeket a t. ház annyiszor meghallgatott és azt hiszem, hogy a vitás kérdés nem is volna eldönthető. Megmaradhatunk mindnyájan a magunk álláspontján és annál inkább kötelességem ez nekem, minthogy a t. ház a pénzügyi bizottság indítványára évek során át a költségvetés azon beosztását, az ösz| szeáilítás azon módját, melyet most is ajánlunk
