Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-286

" 286. országos ülés január 14. 1884. jam előre lefoglalt bevétel, melyet nekünk mulhatlanul fel kell vennünk, tehát a szabad rendelkezésre csupán 124 millió marad meg. Ezen leverő körülmény szolgáltatott okot a pénzügyi bizottság azon kijelentésére, miszerint kritikája az ismert és elkerülhetlen tételekkel szemben a törlő irónt ritkán alkalmazhatja. A tisztelt pénzügyi bizottság ezen érdemét elvitatni nem akarom. Nem is sikerülne, midőn oly tételekkel találkozunk, hogy a pozsonyi közkórház mosókonyhájára 8262 frt elfogadtatik. Hanam bocsánatot kérek, meg fogja nekem engedni a t. bizottság, hogy ha mi ott, a hol hazánk létérdekeiről van szó, ezen gyorsaságot nem fogadjuk el; meg fogja engedni a t. bizottság azt, hogy mi ezen költségvetési törvény ellen, melynek ezélja a t. kormányt a bizalommal ismét egy évre megajándékozni, mondom, ha mi ezen törvényjavaslat ellen síkra szállunk, ha mi a bizalom terén t. önöket nem követhetjük, nem azért, mert ezen költségvetés a nemzet pénzügyi kibontakozásának reményét ismét 20—30 millió deficittel dermeszti meg és pedig ugyanakkor, midőn a múlt év politikaiszélcsendje a megterhelést elő nem idézhette, következéskép a költségvetés tételeit fel nem szöktethette. Vagy talán a t. pénzügyminister urnak kecsegtetései és genialis elszámolásából merítsünk bizalmat, melyekből kettőt ezennel lesz szerencsém bemutatni. Midőn a pénzügyminister ur előterjesztette exposéját és az általános jövedelmi pótadó emeléséről szóló törvényjavaslat elfogadását ajánlotta, tette ezt azon nagyreményű biztatással, hogy ezen törvényjavaslat megszavazása által az állam költségvetés rendes kezelésében az egyensúlyt helyre állítjuk. S mit látunk ? Azt, hogy a pénzügyi bizottság kimutatása szerint a rendes költségvetés rendes kezelésében a folyó évre 2 millió 600 ezer frt hiány van. Ugyanezen alkalommal, midőn a t. pénzügyminister ur a deficitnek reális fogalmát adta, elmondván, miként nem az a deficit, melyet ő előterjesztett, hanem azon összeg, melyeta nemzet saját jövedelméből fedezni nem képes, ugyanekkor azon kijelentést tette, hogy 1883-ra ily természetű deficitünk volt 53 millió, a folyó évre lesz 39 millió, tehát 15 millióval kevesebb, mint 1883-ban. És ezen következtetés bemutatásánál oda concludál, hogy 1883-ban 11 és fél millió, 1884-ben 27 millió azon összeg, melyet az állam a kibocsátandó értékpapírokból vesz be. Én, t. ház, nem csodálom, ha az ilyen capacitatio közbizalmat nem gerjeszt. Az önámítás elkerülésének ösztöne parancsolja, hogy a költségvetés banális massájába belemarkoljunk, hogy a kiadások hasznos vagy nem hasznos voltára rámutassunk, mert azon állam, mely rendes költségeit az állampolgárok rendkívüli megterkeltetése nélkül fedezni nem tudja, senki által sem tartatik életképesnek és minden esetre az állami tönk szélére tereltetett, habár ez felőle nincs is hivatalosan constatálva. Nem lehet szándékom a költségvetés tételeinek részletes bírálása, mert ez napok fárasztó munkája volna, azért azzal a t. ház becses türelmének kikérése mellett általánosságban foglalkozom. Minden állam költségvetésénél a kiadásokkal bevételek állnak szemben, de az egyes államok költségvetésében rendkívüli eltérés mutatkozik a tekintetben, hogy a reális kiadásokkal a reális bevételek találkoznak-e. No már t. ház, a mi költségvetésünkről ezt állítani bajos volna, a melynek bevételi többletét az előirányzott adó mily eredménynyel történő befolyása, az állampapírok hullámzása és az államjavak értékesítésének szintén bizonytalan karactcrü bevételei képezik. S ép azért, mert a költségvetés bevételi többlete ily bizonytalansággal állapíttatott meg évek óta, történik azon visszás állapot, hogy a mi költségvetésünk eredménye és a zárszámadások eredménye közt évente óriási eltérés jelentkezik. Elvégre előttünk áll a költségvetés, melyből megértjük, hogy a kiadások 329 millió és néhány százezer frt és ezzel szemben ugyancsak a kormány és a t. pénzügyi bizottság 308 millió 700 ezer frt bevételt állít. A t. pénzügyi bizottság a kiadásnak ezen óriási összegét iparkodik azzal szépíteni, hogy az államélet fokozatos és tartós fejlődésével járó kiadások, minő pl. a nemzetközi verseny által megteremtett, vasúti politika, a minő a tanügyi reform, a belügyi igazgatás nagy szabású berendezése, pl. a csendőrség intézménye, a megyék dotatiója és oly intézmények létesítése, melyek a társadalom kezdeményezési indolentiája folytán az állam nyakába akasztatnak, ilyen pl. az állam ipari tevékenysége. Mindezekre az a feleletem, hogy ezen tételek helyett sokkal üdvösebb lett volna, ha a pénzügyi bizottság rámutat a 111 millió államadóssági teherre és rámutat a tartós béke föntartása mellett szükséges szuronyok költségére. Elvégre 329 millió kiadással 308 millió bevétel áll szemben. De ki állíthatja, hogy a 308.700,000 frt be fog folyni egy oly államban, a melynek lakossága már ma is áldozatkészségét meghaladólag van terhelve? Vájjon az igen t. pénzügyminister ur meri-e csalhatatlannak mondani a f. évre előirányzott 10 milliót, mely szerinte az államjavak értékesítéséből fog befolyni, midőn ezen értékesítés maga szintén a bizonytalanságnak van kitéve, és végre kérdem, hogy államhitelünk annyira consolidálva van-e, hogy az állampapírokból befolyó jövedelmekre biztosan lehet számítani. Tény az, hogy a 308 millió bevétel ingadozó alapon áll és ezzel szemben állanak a kiadások kérlelhetlen