Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-286

286. országos ttlés jannár 14. 1884 17 mány gyarlósága, mint a közigazgatás terén. Az ország ez időszerint, lehet mondani, hogy nem administráltatik, csak administrálódik, mert nem az institutiók jósága, nem a felülről jövő bölcseség, hanem a nép józan eszének és a régi kormányzati iskolázásnak még nem egészen elenyészett hatása az, minek a közrend fentartását nagyrészben köszönhetjük. Nálunk a köznép jóformán magára van hagyva, pedig be kell vallani, hogy köznépünk még egyáltalában nincs a műveltség azon fokán, hogy rá lehetne bizni azon functiókat, a melyek a közigazgatás terén szükségesek. A szolgabirák kevesen vannak különben is, de anynyira elvannak foglalva haszontalan irka-firkával, hogy j óformán feléje sem nézhetnek a közigazgatásnak. Reális, positiv, actualis tisztviselő és funetionarius az administratióban alig van több, mint a községi jegyző. A községi jegyzőknek nagy része azonban nem bir sem azon szellemmel, sem azon erkölcsi qualificatióval, hogy bátran kezébe lehessen tenni a nép igazgatását. A felügyelet a községi és a megyei kezelés felett jóformán semmi. A leghatalmasabb felügyeletet az administratióban a megyei önkormányzat korában a közgyűlés gyakorolta, a mely maga administrált. Ez megváltozott. A megyei, közgyűlés megfosztatott minden jelentékenyebb functiótól, a miért is jelentéktelenné és unalmassá lett úgy, hogy a közönség feléje sem megy, minek következménye az, hogy nem képződik többé az administratió terén azon szakavatott közönség, a mely volt a korábbi megyei időben, mert nincs alkalom, hogy az illetők a kellő képzettséget megszerezzék. A felülről való felügyelet az administratióra nézve minden időben és minden országban elégtelennek és hatálytalannak bizonyult. Ez a bureaukraticus rendszernek gyenge oldala. A főispánnak volna talán rendeltetése a felügyelet és a visszaélések meggátlása. Azonban a főispánok működése e tekintetben eredménytelen. Hogy pedig a kormány ügyeljen minden visszaélésre, ez teljes lehetetlenség. Az egész közigazgatási organismusban nincs élet, nincs elevenség. Teljesen kietlen és kopár az a tér, melyen azelőtt pezsgő élet volt. Elpusztult és pang a társadalmi élet országszerte, mert nincsenek meg többé azon élénk megyei — vidéki — központok, a melyek nélkül sehol a világon sincs tevékeny társadalom. Parlagon hever sok munkaerő, melyet jól lehetne értékesíteni a közügyre nézve, mert nincs sem a politikai, sem a társadalmi közéletnek iskolája. Ezen állapotok létrejöttében a jelenlegi kormánynak nagy a része. Behozta azt a nevezetes közigazgatási bizottságot, a mely elvette a megyei közgyűléstől az adniinistratiót. Elvétetett a megyétől a mérnöki kar, a helyett, hogy arra bizta volna az államutak kezelését, a melyek a vasúti hálózat kiépítése követKÉPVÍL NAPLÓ. S 881—84. XIV. KÖTET. keztében elvesztették jelentőségüket. Ennek köveztében az országnak évenkint több millió frtra menő költség okoztatik. A mostani kormány vette el a megyétől a közcsend fentartását, mikor a csendőrséget behozta, szaporításával az állami kiadásoknak. Azonban, midőn a centralisatiónak, midőn a ministeri omnipotentia rendszerének fejlesztéséről van szó, van pénz mindjárt, van pénz, még ha az adózó polgárok megszakadnak is alatta. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Az a politika, melyet a kormány, nevezetesen a belügyminister az administratió terén folytat, páratlan a maga nevében. Ne vegye rósz néven a belügyminister ur, de úgy van, hogy a belügyminister urnak magának fogalma sincs az administratióról ott, a hol az legsűrűbb, legvégsőbb szálaival, a nép élettel érintkezik. Nem is lehet részben csodálkozni, hiszen a t. belügyminister sohasem volt megyei tisztviselő, ő mindjárt kezdetben a legmagasabb politikával foglalkozott, foglalkozik most is magasabb kortes-politikával. (Ugy van! szélső balon.) Az ő egész politikája abból áll — mert eszmékkel az ő részéről a közigazgatásra még egyáltalán nem találkoztunk — ellenállhatatlanul hagyja magát vezettetni a hatalomnak mindenütt való közvetlen gyakorlatától, a mindent magacsinálni törekvése által. És én valóban tekintetbe véve a t. belügyministernek mindennapi eljárását, azt hiszem, hogy ő sajnálja még azt is, hogy az utolsó falusi kupaktanácsban nem tarthat beszédeket és nem fogadtathatja el a maga indítványait még ott is. Maga a közigazgatás szervezete nálunk még nincs megállapítva és a választás vagy kinevezés kérdése még mindig nagy controversiának tárgya. Hogy micsoda állást foglal el ezen fontos kérdésben a t. belügyminister ur, arra nézve nagyon jellemző, a mit az ő pártjának egy jelentékeny tagja, Falk Miksa, a múlt nyáron választóihoz intézett beszédében mondott. Méltóztassék megengedni t. ház, hogy néhány passust e nyilatkozatból felolvassak. Ezeket monda Keszthelyen Falk t. képviselő ur: (Olvassa.) „Az általam igen t. minister urat eddig még nem lehetett rábírni, hogy az állam-administratió elvét nyilván elfogadja és hirdesse. De legyenek meggyőződve és én azt hiszem, hogy a minister urat meglehetősen jól ismerem — legyenek meggyőződve, hogy akár miként vélekedett légyen a múltban, ma teljesen egyetért velünk abban, hogy a mostani közigazgatási rendszer fenn nem tartható, csak hogy Ő abban a hitben van — helyesen-e vagy nem, azt valóban nehéz volna eldönteni — elég az hozzá, hogy ő abban a hitben van, hogy az országban a többség még annyira ragaszkodik a régi megyei rendszerhez, hogy azt egy parlamentaris ministernek, a ki végre mégis csak a többség kivánatainak végrehajtója, egyszerűen félretolni és halomra dönteni 3