Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-296

205. országos iiíés jannár 25. 18S4. giy talanság követtetik el, melyet e házban — ismerve a viszonyokat — ismerve azon mozgalmakat, melyek megelőzőleg itt tárgyaltattak, talán nincs helyén, hogy minden alkalommal előrántsuk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Utóvégre mi évszázadokon keresztül békességben, egyetértésben éltünk itt polgártársainkkal «s épen az utolsó időben, midőn ők leginkább törekszenek arra, hogy assimilálják magukat a magyar elemmel, (Ellenmondások a szélső balról) ^pen akkor, mikor ezen assimilatióra nekünk oly ágető szükségünk van, épen most nincs helyén, hogy ezen kérdéssel mindig és ismét újra foglalkozzunk. Hát nincs nekünk elég dolgunk, nincs elég — sajnos, azt merném mondani — természetes ellenségünk ezen országban, még mesterségesen is kell ellenséget csinálnunk ? (Helyeslés jobbfelöl.) Sajnálom, de ezen kérdés előtérbe állítása engem kényszerített e nézetem kijelentésére. Ajánlom önöknek a költségvetést általánosságban elfogadásra (Helyeslés jóbbfelöl.) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Azok után, miket a t. előadó ur ép oly alaposan, mint érdekesen előadott, én válaszomban rövidebb lehetek. (Halljuk! jobbfelöl.) Sok ellenvetésre felelt, felelt ugy, hogy nekem nincs mondani valóm, ismételnem kellene, csak ugyanazt mondhatnám, mit ő mondott. Hogy rendszeres törvényhozásunk művei részint már meghozattak, részint munkában vannak, az ismeretes dolog; vádolni tehát minket azért, hogy nincs polgári törvénykönyvünk, meg hogy nincs polgári rendszeresített elj'árasunk a szóbeliség alapján, hogy nincs bűnvádi eljárásunk; akkor, mikor ezen munkálatok nagyrészben elkészültek, elkészültek oly idő alatt, melyben más államokban nem is készülhettek el — a mi az illető szerzőknek csak rendkívüli buzgalma és szorgalmának tulajdonítható — akkor vádolni bennünket törvényhozási előkészületekre vonatkozólag lassúsággal, én azt hiszem, kellőleg indokolva nincs. (Igaz! Ugy van! jóbbfelól.) Hogy ezeken kivül mi időről időre intézkedéseket tettünk és tenni iparkodtunk, ezt ismét számos törvény mutatja. A polgári perrendtartásnak javítására ezélzó intézkedés és végrehajtási eljárás, a telekkönyvek módosításáról szóló rövidebb ugyan, de mégis hatályos törvényjavaslat, az uzsorsitörvény, a felebbvitelnek korlátolása, a törvénykezési szünet és más intézkedések, melyek a ház előtt feküsznek, melyeket mind a t. előadó ur is felemlített, ha hozzáadom még azon szerves rendeleteket, melyek felhatalmazás alapján készültek, mint a váltó- és kereskedelmi eljárás szabályozása, a főpapi hagyatékok iránti intézkedés, a gyámság és gondnokság meghosszabbítása iránti rendeletek stb., fel sem említve az erdélyi birtokrendezés ügyét, azt hiszem, elég olynemű kérdéseKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XIV. KÖTIT. ket oldottunk meg rövid idő alatt, melyek mai szükségleteink, mai bajaink orvoslására tapasztalat szerint eléggé ezélszerűknek bizonyultak és melyek egyáltalában nem igazolják azt, mintha itt tétlenség uralkodott volna, vagy tétlenség léteznék. Hogy a polgári törvénykönyv Erdélyben fennáll, hogy ott a büntető perrendtartás még a régi, az 1853-ban, az osztrák időben behozott, azt elismerem, de senkisem fogja azt követelni, hogy ott, a hol bár nem épen talán teljesen tökéletes, de mégis rendszeres polgári törvénykönyv életben van, mint Erdélyben, Horvátországban és a polgárosított határőrvidéken, hogy ott a mi régi, hiányos magán-törvényeinket, melyek az idő és viszonyok változtával legnagyobbrészt alkalmazáson kivül helyeztettek, hozzuk be, vagy Erdélyben, hol mások voltak a szászok municipalis jogai, mások a megyékben és mások a székelyekéi, azt gondolom, józan igazságügyi politika nemcsak nem javallhatja, hanem határozottan kárhoztatnia kell. A mi azon ellenvetést illeti, hogy felruháztuk a Curiát, hogy döntvényeit irányadóknak jelentettük ki s ezzel törvényhozói hatalmat adtunk neki, ezt részemről el nem fogadhatom. Mi volt a panasz számtalanszor? Nálunk az igazságszolgáltatás egyik főbaja, hogy nincsenek határozott törvényes elveink, melyek szerint a biräk eljárjanak, hogy az igazságszolgáltatás ez által bizonyos mértékben koezkajátékká vált, mert nem tudhatni, hogy a legfőbb bíróság egy ügyben, melyben a birák már egyszer ítéltek, hasonlólag fog-e ítélni. Miután épen ezen ügynek sanálására ki lett mondva, hogy kétes kérdésekben a Curia teljes ülésben döntvény által intézi el a dolgot, addig a mig törvény nincs és hogy ezen döntvény mérvadónak tekintetik az alsó bíróságok által. Ez által nem ruháztatott fel a Curia törvényhozói joggal, hanem csak bizonyos mód állíttatott fel, a kétes kérdések tisztázására. És ez olyan mód, a mely hazai törvényeinkben gyökerezik, a melynek múltja van. A ki a magyar törvényt ismeri, az tudja, hogy a magj'ar jognak egyik főforrását a Curia döntvényei és úgynevezett ítéletei képezték, melyek a plánum tabularébe vétettek, hogy ez forrásul szolgált a jognak és irányadóul az alsó bíróságnak. Midőn tehát szűk körben, a mi törvényhozásunk oda irányul, hogy ez megteremtessék, ugy nemcsak hibát nem követünk el, nemcsak nem ruházzuk fel törvényhozói joggal a Curiát, hanem azt tettük, a mit az igazságszolgáltatás érdeke sürgősen megkívánt. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a bíróságok szervezését illeti, bátor vagyok figyelmeztetni, hogy a bíróságok szervezésének alapelvei törvények által meg vannak állapítva; a bíróságok szervezése, alapelvének megváltoztatása, ugy hiszem, szóban nincs, szóban nem lehet, hanem az első folyamodásü törvényes