Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-286

286. országos ülég január 14. JS84. 15 nak való kölcsönzés még mindig dús kamatokat hoz és a kik a kölcsönöket közvetítik, mindig találnak módot arra, hogy a rizikót másra hárítsák át s vannak, kik mindig készek jóhiszeműen megvenni a magyar állam papírjait. Ez alatt a t. kormány élvezi a hatalom hasznát és gyönyöreit, kérlelhetlenül préseli a népet, nem azon hitben és föltevésben, hogy állandóan megállapítsa és solid alapra helyezze az ország hitelét, hanein egyedül azért, hogy magát ideig-óráig fentartsa. Állandóan tagadja azt, hogy az ország adózó közönsége túl van terhelve és az erre vonatkozó panaszokat mindenkor ugy igyekszik előtüntetni, hogy azok nem egyebek, mint ellenzéki felfogás. Most is legközelebb súlyos adóemelést terjesztett be és vitt keresztül a házban és miért ? Csupán csak azért, hogy odadobhasson egy üres phrásist, melynek értéktelensége terjesen ismeretes, de a mely azt hiszi, hogy hatással fog birni odafenn, hogy rendbe hozta az államköltségvetés ordinariumában az egyensúlyt. Azt mondja a t. pénzügyi bizottság, hogy elmultak azok az idők, mikor milliókat lehetett törülni. Ha elmultak, akkor azt állítom, hogy elmultak azok is, mikor a magyar kormányok a siker reményében igyekeztek az ország pénzügyeit rendbehozni s elmultak végkép akkor, mikor Széll Kálmán letette tárczáját, akkor, mikor a t. kormány belement azon nagyhatalmi szédelgésbe: Boszniának elfoglalásába. (Ugy van! halfelöl.) Akkor a kormány Magyarország pénzügyi helyzetét is az osztrák politikának vontató kötelére akasztotta, mely ugy külügyi, mint pénzügyi tekintetben mindenkor a szédelgés politikája volt. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Tudvalevő dolog t. ház, hogy Ausztria, a monarchia és conservativismus érdekében hivatásának tartotta élére állni azon coalitiónak, mely leveri a franczia forradalmat. Mi lett e politika következménye ? A fekete bankó, a mely e század elején behozta az államtönköt és tönkre tette akkor milliók vagyoni állását. Olaszországban óriási erőfeszítéseket tett Ausztria hatalmi állásának megtartására és mi lett a következés? Azon roppant államadósság, a melyből most is 30 millió évenkénti teher terheli Magyarország vállait. De ez mind nem volt elég: most legújabban belement ugyanazon politika Boszniának occupatiójába s ennek következménye az, hogy tönkre van általa téve Magyarország financiális helyzete s a remény, hogy azt valaha rendezhessük. Ez időtől fogva, mondom, Magyarország kénytelen lemondani arról, hogy pénzügyeit rendezhesse. Magyarország most már ott van e tekintetben, hogy béke idején normális viszonyok közt a bukásnak néz elébe; az esetre pedig, ha válság következnék be, teljesen védtelenül áll, minden tartalék nélkül, a I mely nem lehet másutt, csak jólétben levő a áldozatkész népeknél. Egyébiránt t. ház, én azt hiszem, hogy illusiókat tápláltak a magyar kormányok már korábban is és nevezetesen maga a mostani kormány is, ha és a mennyiben csakugyan komoly volt az a nyilatkozata, hogy a pénzügyek rendezése végett lépett a kormányra. Illusiókat táplált — mondom — hogy rendbe lehet szedni Magyarország pénzügyeit a fennálló alapon. Magyarország pénzügyi rendezésének lehetetlensége meg lett állapítva akkor, mikor Magyarország 1867-ben a kiegyezést elfogadta. (Igazi Ugy van! a szélső balon.) Mire lett akkor alapítva Magyarországnak pénzügyi politikája? Egy hazugságra. Azon hazugságra, hogy Magyarország állami függetlensége visszaállíttatott. Ezen önániításnak örve alatt kezdetett akkor ezen politika, a nagyzásnak ama farsangja, a melynek böjtje immár itt van. Azt. mondták akkor: Mi nekünk ez a SO millió évi osztrák államadósság, mit nekünk a 800,000 katona, Magyarország visszanyerte állami függetlenségét és szabad rendelkezési jogát, Magyarország gazdag, a természetnek minden adományaiban bővelkedik, geniális államférfiaknak itt vagyunk mi Lónyayak, Csengeryek és mások, itt vagyunk mi, a kik képesek vagyunk minden nehéz situatióval megküzdeni. Óriási mértékben kezdtünk építeni vasutakat, költöttünk mindenféle befektetésre és a mi legfőbb, eldobta az ország az ősi institutiókat, megfosztotta a nemzetet azon előnytől, hogy a helyzetnek existentiájához képest, a nemzet geniusához mérve és anyagi erejéhez szabva alakítsa át a maga institutióit. E helyett minden válogatás nélkül recipiáltak méregdrága institutiókat, melyek a nemzetnek sem múltjához, sem geniusához nem illettek (Ugy van! a szélső balon) és azt gondolták, hogy ha behozzák a külföldi culturállamokban divatozó chablonokat, ezzel együtt már meg lett teremtve maga a culturállam. De elfelejtettek akkor egy dolgot. És ez az volt, hogy nem gondolták meg azt, hogy mindezen szép dolgok roppant pénzbe is kerülnek és nem gondoskodtak arról, hogy az ország az anyagi eszközöket magának biztosíthassa. Benn hagyták Magyarországot a közös vámterületben és igy indították el Ausztriával együtt, hogy járjon annak nemzetgazdasága utjain és közös eljárásra kényszerítették egyéb tereken is. És mi lett a következés? 110 millió államadósság; lett a következés azon általános eladósodás, a legfontosabb osztályoknak teljes tönkre tétele, mely fájdalom előttünk áll, lett következése az a hallatlan üzérkedés és uzsora, mely mint a parasyta növény és mint az ocsmány bogár a beteges növényen és állaton, akként csak a rosszul kormányzott népeken szokott erőt venni. Es ne méltóztassanak elfelejteni a mi antisemitáink azt és ne igyekezzenek, mint a kuruzslók, egyedül