Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-295

295. orsrógos ülés fanná? 24. 1884 197 irály miatt is sok munkát igényel. Hogy ezen | miféle alapelvek vonulnak keresztül, azt e helyen bírálni nem lehet. Lesz arra alkalom akkor, mikor e munkálat érdemleges tanácskozás tárgyát fogja képezni. Annyit legyen szabad megjegyezni, hogy mig nagy Magyarországon, mint eddig, részint az országbírói értekezlet, részint a régi magyar és osztrák törvények maradványai az irányadók, addig Erdélyben folytonosan és változatlanul az osztrák polgári törvénykönyv a kötelező és ezzel kapcsolatba van hozva a magyar perrendtartás, mely hogy számos esetekben igen nehezen összeegyeztethető, azt leginkább bizonyíthatná a Curia. A mi a polgári perrendtartás kérdését illeti, mely az igazságszolgáltatás egyik lényeges kelléke lenne, megvallom, ez már a kétrendbeli alkotás daczára, melyek közül az elsőben, t. i. az 1868-iki törvényczikkben már kilátásba helyeztetett & szóbeliség és közvetlenség behozatala, az azonban az újabb módosítások folytán mellőztetett s a t. minister ur még most is késik épen ezen, az igazságügyi szolgálat gyorsítására, biztosítására ezélzó intézkedés előterjesztésével. Hogy ez miért van, annál kevésbé sejthetjük, mert tudvalevő, hogy ez irányban a ministerium kebelében számos előmunkálatoknak kell lenni. Tudvalevő az is, hogy a végleges bírósági szervezetet mindig ezen szóbeliség és közvetlenség behozatalával, valamint a királyi tábla deeentralisati ójával hozzák kapcsolatba. Hogy ez mikor fog megoldatni, azt nem tudjuk, lehet hogy ad graecas kalendas elhúzódik, de ez a perlekedési rendszer egyszerűsítésére nem fog vezetni. Mindamellett a legújabb perrendtartási módosítás egy nagyon eszélyesen, bölcsen kitalált módosítás által igyekezett az igazságszolgáltatáson segíteni a perrendtartás módosításának negyedik szakaszával, mely aCuriát elvi döntvények hozatalára az igazságszolgáltatás egyöntetűsége érdekében fölhatalmazza, mely nem egyéb, mint a törvényhozás hatalmát bizonyos fontos kérdésekben a bírói testületre bízni. Ezen intézkedés nélkül mindazon döntvények, melyek fontos elvi kérdésekre hozatnak, ha az igazságügyi kormány a codificatiót illetőleg a tüzetes törvényjavaslat szerkesztése végett felhasználni igyekszik, ennek még volna értelme, de hogy egy birói testületnek törvényalkotói szellem tulaj donittassék, ez nem egyezik meg az alkotmányos törvényhozás szellemével és ez csakis ily ideiglenes és nem független igazságügyi kormányzat keretében gondolhotó. Áttérek a büntetőtörvénykönyvekre, amelyekre az igazságügyminister ur oly czélból méltóztatik gyakran hivatkozni, hogy a bíróságok végleges szervezése mindaddig nem hajtható végre, mig a büntető törvénykönyvek hatása az eljárás tekintetében nem ismeretes. E tekintetben azt hiszem, hogy az eddigi néhány évi gyakorlat meggyőzhette az igazságügyminister urat, hogy főleg a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyv többnyire idegen majmolásokból és utánzásokból áll és hogy az más országok és népek érdekeinek és szükségleteinek figyelembe vételével alkottatott és igy Magyarország szükséglete, múltja, szellemi és anyagi érdeke mellőztettek. Ezen idegen intézmény csakhamar megtermetté a maga hatását, mert ha annak nehézkes definitióit még a tanodákban is alig képesek elsajátítani, mikép várhatja az igazságügyminister, hogy az egyszerű felfogással bíró nép azon tudákos definitiókat elsajátítsa és a büntető jogfogalmakkal tisztába jöhessen; mert az eddigi gyakorlat szerint a büntetőtörvénykönyv az élet szükségleteivel és kívánalmaival nem áll összhangban. Ha eddig még nem érkezett is el ideje annak, hogy ezen hírhedt büntetőtörvénykönyv gyökeres átvizsgálás alá vétessék, hogy Magyarország szükségleteinek és kívánalmainak minden irányban megfelelhessen, ez nem sokára el fog érkezni. A büntető eljárás nagy Magyarországon — azért mondom igy, mert Erdélyről külön fogok szólni — egy ministeri rendeleten alapszik, a melyet az alsó és felső biróságok kényök-kedvök szerint követhetnek vagy nem követhetnek. Ennek eredménye azon bizonytalan eljárás, a mely mellett, gyakran az előnyomozati stádiumban kisiklik a legfontosabb ügy a biró kezeiből, főleg, ha a rendőrség akkor is beavatkozik az ügy menetébe, mikor a bűntény közvetlen közelében rendes bíróság van. Ugyanis, a mennyiben a félhivatalos lapoknak közleményei hiteleseknek tekinthetők, gyakran merülnek fel bűntények, a melyek azonnal a bíróság tudomására jutnak és a melyekben az elővizsgálatot, habár ezt a rendes bíróság is megtehette volna, a rendőrség közegei vezetik, a kik, tisztelet-becsület minden nagy képességüknek, mégsem birnak oly képzettséggel, mint a gyakorlati birói vizsgát letett vizsgáló biró. A rendőri közegek vizsgálnak és nyomoznak és vagy akkor, midőn merőben képtelenek valamit tenni, vagy már nyomait vesztették a bűnösnek, adják az ügyet át a bíróságnak. Ez mutatja azt, hogy e részben az itt fennálló ideiglenes ministeri bűnvádi eljárást szabályozó rendelet ellenében évek óta sürgettetik a t. minister ur egy rendszeres büntető eljárási törvényjavaslat beterjesztésére. Ez hír szerint készen is van. A szaktanácskozmány elébe azonban azon fontos okból nem kerülhetett, mert az ott keresztülvinni szándékolt eljárás ellenében az esküdtszéki intézmény életbeléptetése sürgettetik. Ez iránt nyilatkozott már számos szaktestület, ügyvédi kamara, jogász-egylet, melyek ellenében, azon bűnvádi eljárásnak tudós szerkesztője mindig csak azzal szokott védekezni, hogy Magyarországon, mint különböző nemzetiségekből álló