Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-295

188 205 országos ülés január 24. 1884. családoknál elhelyezvék és hogy még sokkal többen jönnének ily czélból oda, ha a tanároknak physicai idejük volna; ha mindezt figyelembe vesszük, könnyíí lesz a módot megtalálni, hogy akár a fizetők, akár egyes városok áldozatkészsé­gének igénybe vételével minden esetre az állam kezdeményezésével és hozzájárulásával szeren­csétlenek, legalább az eddiginél nagyobb mérvben nyerhessenek oktatást. Arra kérem tehát a t. kor­mányt, hogy a jövő évi költségvetésben egymáso­sik intézet felállításának megindításáról gondos­kodjék. Nem kívánok a t. ház elé külön határozati javaslatot terjeszteni, mert ismerem erre nézve a kormánynak intentióit s látom, hogy a népnevelés felkarolása iránt érzéke van s mert reménylem, hogy az igénytelen felszólalásomra adandó válasz meg­nyugtató lesz, csak arra kérem, méltóztassék a jövő költségvetésben ez iránt intézkedni. (Helyes­lés és tetszés.) Trefort igost vallás és közoktatásügyi minister: Nem akarom a t. képviselő ur felszóla­lását válasz nélkül hagyni, nehogy hallgatásom a humanitárius intézetek iránti közönyösségnek tekintessék. Mindazok a szomorú adatok, amelye­ket a t. képviselő ur felhozni méltóztatott, nem ismeretlenek előttem. Körülbelől 20,000-re megy ezen szerencsétleneknek száma ez országban s ezeknek neveltetéséről gondoskodva nincs; pedig annál nagyobb súlyt kell erre fektetni, mert épen a siketnémákból neveltethetnek a társadalomnak igen hasznos polgárai és munkás tagjai. Épen ezért egy második ily intézet felállítására már a folyó évi budgetben felvettem egy bizonyos össze­get, de azt pénzügyi tekinteteknél fogva ismét elejtettem; igérem azonban a t. képviselő urnak, hogy ezen ügygyei ugy ezen irányban, valamint általában fogok foglalkozni, mert nagyon óhajtom én is, hogy ezen szerencsétlen embereknek módot nyújtsunk arra, hogy az országnak hasznos pol­gáraivá válhassanak. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! Nagyon örvendek azon, hogy Rakovszky István t képviselőtársam ezt a kérdést itt a házban felvetette. Én megval­lom, ezt a dolgot oly fontosnak találom, hogy a t. minister urnak általános kijelentésével be nem érhetem. Rendkívül fontos dologról van szó, oly szerencsétlenekről, a kiknek sorsán a szülők, mint magánemberek a legnagyobb erőfeszítés mellett sem segíthetnek. Más gyermekeknél, ha nincs mód az iskoláztatásukra, magán oktatáshoz lehet folyamodni, de itt annak nincs helye, mert világszerte igen nagy szak-képzettséggel biró fér­fiak foglalkoznak csak a siketnémák oktatásával. Itt tehát okvetlenül vagy az illető községnek, vagy az államnak kell gondoskodni a neveltetésről. Teljesen igaz az, mit a t. minister ur mondott, lát­juk Europaszerte, a hol a siket-néma intézetek igen nagy mértékben vannak kifejlődve, hogy az ezen intézetekből kikerült növendékek rendkívül hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak, talán épen azon oknál fogva, hogy a siketnémák ke­vésbé szórakozottak különösen az ipari munkáknál, bámulatos dolgokat tudnak felmutatni az egészsé­ges ép emberhez képest. Ezek tehát ugy humanis­ticus szempontból, mint társadalmi érdekből is megérdemlik, hogy az állam komolyan foglalkoz­zék velük és hogyha kell, áldozatot is hozzon. (Helyeslés.) Hogy mindjárt azon kezdjük, hogy egy máso­dik országos siketnéma intézetet állítsunk fel, nem hiszem, hogy czélszerű volna. Sokszor megtörtént már nálunk, hogy nem fogunk hozzá valami jó dolognak a keresztül viteléhez azért, mert mind­járt nagy mérvekben akarjuk azt megtenni. Egy ily országos intézetnek felállítására már igen nagy összeg kell. Azt hiszem, hogy a t. minister ur tüzetes tanulmányozás tárgyává tehetné e dolgot., felhívhatná azon községeket, melyek hajlandók tenni valamit e téren ugy, hogy a kormány támo­gatná egyfelől őket az által, hogy gondoskodik szakerőkről, tanítókról, a kik ezen a téren képe­sek működni, másfelől pedig, a mennyiben az egyes városok és községek nem képesek az összes pénzügyi áldozatot meghozni, azok az állam részé­r öl támogattassanak. Ezzel igen jó szolgálatot f ogna tenni az országnak. Én tehát arra kérem a t, minister urat, hogy működjék oda és most tett kijelentését akként magyarázhassam és ígéretnek vehessem arra nézve, hogy foglalkozni fog e kérdéssel, ugy hogy már a jövő budget tárgyalásakor concret alakban feküdjék a ház előtt oly javaslat, a melynek folytán ezután csakugyan lehessen segíteni. (He­lyeslés.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatás­ügyi minister: Már mondtam és most is csak ismételhetem, hogy egyszer már felvettem a bud­getbe egy második országos siketnéma intézet fel­állítására a szükséges összeget. Én tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral e tekintetben, hogy e szerencsétlenekből az országnak igen hasznos polgárokat lehet nevelni és remélem, hogy ha az országnak pénze és ideje lesz hozzá, a humanitárius dolgokkal is bővebben fog foglalkozni. Attól, ha a községeket felszólítanók, hogy segedelmükkel állítsunk iskolát, nem várok ered­ményt, nem azért, mintha a községekben nem volna meg a jóakarat, hanem mert a községekre sok mindenféle teher nehezedik. A minap szólottunk az iparos-tanonczok oktatásáról; ez irányban tehet­nének többet; de e részben sem képesek annyit tenni, a mennyi óhajtandó lenne. Egyébiránt a jövő évi költségvetésben concret ablkot fogok ennek az ügynek adni. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents