Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-293

154 S9.1 omáffM ülés január 22. 1884, egyéb, mint üzletszerűen űzött szerencsejáték, mely a büntető törvénykönyvbe ütközik. (ügy van! a ezísb' baloldalon.) T. ház! Mi az a totalisateur? Van egy vállalkozó, ki pénzét rászánja. A dolog az, hogy bizonyos, a futtatásra kiállított lovakra ki-ki, állítólag a hos-záértés szempontjai ól tegyen egy bizonyos összeget. A vállalkozón ük legfőbb törekvése természetesen az, hogy mentül többen risquirozzák pénzüket. Ámde t. képviselőház, miféle czéljai vannak ezen játéknak? Hiszen azt tudja mindenki, hogy a lóversenynél az esélyek ép oly kétségesek, mint akár a lutri 5 kihúzott száma. Hisz tapasztaljuk, ha csak némileg figyelemmel kísérjük a lóversenyt, hogy szakemberek megállapodnak, hogy a versenyben melyik a legkitűnőbb ló és a futás épen ellenkező eredményt szül, tehát meghazudtolja magukat a szakembereket. Már most a nagy közönségnek, mint nem szakértőnek, egyenesen játékszenvedélyét kell felkölteni, hogy olyat tegyen, a mi tisztán a véletlen esélyeknek van kitéve. És itt még nincs számításba véve, hogy absolut biztonság nincs nyújtva az iránt, hogy akár u futók, akár a tulajdonosok, akár a totalisateur tulajdonos részéről ne történjenek oly megbeszélések és megállapodások, melyeknek vége beláthatatlan. És t. ház, melyik közönség az — hogy specialiter Magyarországra és annak fővárosára értsem — mely ezen játéknak martaléka lesz és a melyet ezen szerencsejáték, ezen intézmény erkölcsileg határozottan ront? En,t, ház, nem hallomásból beszélek, hanem nem sajnáltam a fáradtságot és megfigyeltem azon közönséget, mely a totalisateurt ostromolja. 10— 12 éves gyermekek, tanulósereg mindkét egyetem részéről, ifjú emberek a kereskedelmi pályáról oda mennek és felrakják azt a pénzt, mely kiváltkép 10—12 éves gyermeknél már eredetére nézve is némileg kétes. (ügy van!) És t. képviselőház, méltóztassék a magyar fővárost tekinteni s ha azon jelenségeket, melyeket e főváros mutat, kiváltkép játék tekintetében Magyarország legnagyobb városaiban is figyelemmel kisérjük, azt látjuk, hogy sehol kerek e világon a játékszenvedély ápolására és élesztésére annvi csábító alkalom úton útfélen, minden utczasarkon nem létezik.mint itt Magyarországon.Hisz t. ház mi látunk itt Budapesten fényesen berendezett helyiségeket, melyekben a gkz ég s melyekben egész tisztességes emberek részint hírlapokat olvasnak, részint másnemű időtöltést űznek, de a ki e helyiségeket közelebbről megfigyeli, tudja, hogy vannak bizonyos tapeta-ajtók, melyek előtt ;i magyar rendőrség következetesen szemet huny és ki az ajtók mögötti életet ismeri, tudhatja, hogy vannak egész intézetek, a hol az emberek pénzükből kivetkőztetnek, szervezett bandák által. S kik azok az emberek? Hogy ha nem boldogtalan vidékiek, kik belesodortatnak és elcsábíttatnak, a túlnyomóan legnagyobb rész Magyar ország ifjúságának soraiból telik ki, a kik hivatva lesznek egykor a nemzet sorsára cselekvőleg befolyni. Én, t. ház, nem vállalkozhatom arra, hogy itt buzdítást adjak a rendőrségnek azon kötelességekre, a melyeket ugy is teljesítenie kellene, de azt nem veheti tőlem senki rósz néven, hogy a legnagyobb határozottsággal fordulok oly játékintézmény ellen, a mely nyilvánosan, egyenesen a közönség kizsákmányolására űzetik, még pedig hogyan? Nemcsak hogy ott felállíttatik, nemcsak hogy nymbus köícsönöztetik neki azáltal, hogy Magyarország legvagyonosabb osztálya szintén részt vesz abban, hanem van a sajtónak bizonyos része, a mely hitegetve és dicsérve biztosítja a közönséget arról, hogy az miként van és mily ezélszertíen van berendezve, hogy minden ember tehetségéhez képest teheti magát tönkre 20 krajczártól 100 frtig, tehát a legszegényebb is oda járulhat és risquirozhatja pénzét arra, a mit legkevésbé ért. Ezekből kiindulva t. ház, vagyok bátor egy határozati javaslatot benyújtani, mely következőleg szól: „A ház utasítja az igazságügyministert, hogy a lóversenyeknél divó u. n. totalisateur, mint az 1879: XL. t.-cz. 87. §-ába ütköző üzletszerűen és nyilvánosan gyakorolt szerencsejáték eltörlése iránt a maga hatáskörében és a belügyndnisterrel egyetértve a szükséges intézkedéseket megtegye. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Minthogy mondom t. ház, ez kapcsolatban van egy oly intézménynyel, melyet az állam segélyez ; minthogy ez beleütközik oly törvénykönyvbe, melyet e törvényhozás hozott meg, én most ezt az utat választom. De ha ez úton czélt nem érek, más utat fogok választani, mert nekem, mint az állam polgárának tökéletesen jogom van ily dolgok láttára, a hol mindent elkövettem azok megakadályozására, egyenesen azzal élni, a mi kétségtelenül az enyém s ezt más úton megakadályozni igyekezni. Meg fogom látni, hogy a magyar jogtudomány áll-e oly magasan, hogy vita tárgyává tegye és kimutassa, hogy ez valóságos törvénytelen intézmény. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés bal/elöl.) Buka Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnöke Most fel fog olvastatniGröndöcsképviselő urnak utólagosan beadott indítványa. Tibád Antal jegyző (olvassa); Mondj a ki a ház, hogy az állami lótenyész-intézetek czímének 6-ik rovata alatt, lóversenyekre előirányzott 28,000 frtot törli és ipariskolai czélokra fordítja. Elnök l T. ház! Nekem az az észrevételem van a beadott két indítványra, hogy mindkettő más tárczára és pedig az egyik az igazságügyministeri és a belügyministeri tárczára, a másik