Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-292

140 £92. országos ülés január 21. 1884 maga is azt állította, hogy elmondott mindent a mit arról tud. Thaly Kálmán: Nem mondtam! Széchenyi Pál: De igenis ezt mondta. Én erre azt mondhatom a t. képviselő urnak, hogy ha a Közgazdasági Értesítőt olvasta volna, sokkal többet tudott volna még elmondani a komló termelés meghonosításáról (Derültség a jobboldalon), mert számos hely van ott megnevezve, a hol nemcsak próbák tétettek, hanem még azon tiszta jövedelemnél is, melyre hivatkozott, tetemesen nagyobb lett elérve. Ismételve ajánlhatom tehát a „Közgazdasági Értesítőt" at.képviselő urfigyelmébe. (Derültség a jobboldalon.) A mi a sajtkészítés meghonosítása^ illeti, a t. képviselő ur a Hortobágyot említette. Én is jártam ott az idén és láttam, hogy ott egy tanárt alkalmazni, a ki a sajtkészítést tanítaná, felesleges dolog, mert ezt az ottani viszonyok már rég megelőzték. A hortobágyi pusztán egy sajtszövetkezet áll fenn, ők tehát már az érdekeltek maguk erejéből megtették azt, a mit a képviselő ur a kormánytól akar számukra kieszközölni. Ennek a szövetkezetnek igazgatója a debreczeni gazdasági egyesület egyik tanára, a ki a sajtkészítést ott meghonosította s vezeti s mondhatom, hogy ma a debreczeni polgárság a dolgot felkarolja, mert látja hasznát. Odáig megy a dolog, hogy a Debreczen város által nem rég felállított törzsanyagulyában levő vad teheneket is fejesre akarják szoktatni. Ilyen viszonyok közt ott egy tanárt felállítani és arra költekezni, felesleges dolog. Ennek még reclámot sem kell csinálni és remélem, hogy ez a szövetkezet rövid idő múlva életképes és hasznothajtó lesz. A rizstermelésre nézve bátor vagyok a t. képviselő urnak azt mondani, hogy minden ily meghonosításnál a főnehézség nem abban van, hogy hiányoznak, a kik propagálnák az új dolgot, hanem hogy mi nagyon lassúk vagyunk annak a conceptiójában, hogy ez vagy az az új dolog jó és nem akarjuk megérteni, hogy a mit nekünk kínálnak, az hasznot is hozhatna. így pl. a Timáry testvérek a rizstermelést körülbelül 100 éve meghonosíták Magyarországon és még sincs példa az egész vidéken, hogy utánozták volna. Okmár száz éve gyakorolják ezt és évről évre jobban kimutatják, hogy mennyivel jövedelmezőbb a rizstermelés pl. a búzatermelésnél • kimutatják azt, hogy a rizstermelésnél rósz év nincs, mert ők évek hosszú során át egyetlen egyszer sem nyertek— a számot nem mondom autentice, hanem csak példaképen — körülbelül 30 mm. aluli termést, hanem a jó években 70 mm. is felül. És még sincs egy ember sem, a ki utánozná; Krassó-Szőrény, Torontál vagy a szomszédos megyékben nem követte a példát senki. Nem abban van tehát a hiba, hogy nincs a ki propagálja a dolgot, hanem abban, hogy nincs fajunk természetében az ily újításokat utánozni. Másrészt azonban mégis szükségesnek látnám a rizskérdést nálunk, a mennyire lehet, közelebb hozni a megoldáshoz, mert a rizs nagyobb mérvű termelésében nálunk nagyfontosságú közgazdasági kérdést látok. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, ha nálunk sokan foglalkoznának a rizstermeléssel, ennek nagy jelentősége volna, különösen ha tekintetbe vesszük nemcsak azt, a mi most szükségeltetik, de azt is, a mi szükségeltetnék akkor, ha a termelés meghonosodnék. Nézzük pl. hadseregünk élelmezését, vagy a nép felnevelését, mely azt hiszem, nem mondok titkot — csakugyan nagyon rósz, mert hisz népünk oly rosszul étkezik és oly* lassan fejlődik, hogy mai napság körülbelül katonát sem tudunk állítani belőle. (Helyeslés jobbfélöl.) Ha tehát a nép élelmezését is szem előtt tartjuk, azt hiszem, nem tagadható, hogy a rizstermelés kérdése mindenesetre nagy fontosságú kérdés. (Helyeslés.) Részemről ennélfogva mindent el fogok követni arra, hogy a rizstermelés minél szélesebb körben felkaroltassék. (Általános helyeslés.) És miután az eddigi módszer a rizstermelés propagálásának eredménye nem egészen felel meg^ annak, a mit e téren elérni óhajtanék, azért oly intézménynyel akarom azt összekötni, mely ma már mély gyökereket vert az országban s ez a kultúrmérnöki intézmény. Mindnyájan tudjuk, hogy a kultúrmérnöki intézmény körülbelül legpopularisabb intézménye az országnak, (ügy van!) Mindenki szereti, mert tudja, hogy jó hatású intézmény. Én tehát a kulturmérnökséget akarom megbízni azzal, hogy a rizstermelést propagálja s a kultúrmérnök volna egyúttal hivatva a szükséges élőmunkákat megtenni a viz odavezetésével, lecsapolásával, a szükséges gátak és árkocskák megcsinálásával. Egyúttal az olcsó költségvetést ki fogja dolgozni és e munkálatokat a legolcsóbban végre fogj"a hajtani. Hogy azonban még olyanok is, kik ezen csekély beruházástól is visszariadnának, megnyeressenek és a rizstermelés minél nagyobb mérvben meghonosittassék az országban, még arra is kész lennék, hogy az előmunkálatok költségeit az illetőknek előlegképen megadjam, (Helyeslés) a mi csekély részletfizetésekkel volna visszafizetendő. Azt hiszem, ez a képviselő urat isnémiképki fogja elégíteni. (Általános élénk helyeslés.) Thaly Kálmán: Személyes kérdésben kérek szót. A mit a t. minister ur a rizsre vonatkozólag mondott, természetes, hogy arra nézve én is legnagyobb elismerésemet fejezem ki, valamint a t. ház is. De alig lett volna alkalma a minister urnak ezt elmondani, há én fel nem szólalok.