Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-292

292. országos ülés január 21. 1884. jvjy Midőn a t. minister ur iránt a rizstermelés meghonosítása körüli törekvéseiért elismerésemet fejezem ki., egy másik igen nevezetes gazdasági ágazat előmozdítását ajánlom, a mely jövedelmezés tekintetében nagyon fontos és fontos lesz a jövőben is és ez a komlótermelés. A kormány ezen gazdasági ágazatnak .előmozdítására az állambirtokokon még nem tette meg azt, a mit tenni hivatva volna. A komló tetemes jövedelmet biztosít. Elég ebben Csehországra Nürnberg vidékére utalnom. A múlt évben Saazban komlókiállítás volt, nem tudom volt-e a ministeriumnak e kiállításnál biztos;., hogy ott tapasztalatokat gyűjtsön és e tekintetben a ministert felvilágosíthassa; azt azonban tudom, hogy Baranyában a bélyei uradalomban nagyobb arányban és nagy sikerrel tenyésztik a komlót; tudom, hogy nagy munkát kivan, de jövedelmet is ád. A bruttó jövedelem holdankint 8—900—1000 frt. A nettó jövedelem pedig (i — 7 — 800 frt közt ingadozik, tehát oly eredmény kedvező években, mely ugyancsak megérdemli, hogy gazdáink figyelme erre felhivassék. Tudom jól, hogy Erdélynek némely vidékein szintén nagy sikerrel termelik a komlót, nevezetesen a Küküllő mellett és Segesvár vidékén már jelentékeny komlótenyésztés indult meg. Magyarországban Zborón Sárosmegyében, Vasmegyében gr. Erdődy István vörösvári uradalmában tettek kísérletet és pedig nagy sikerrel. Ezek azok, a miket ez iránt elmondandó voltam. Azonban mint történetbuvár is állíthatom, hogy hazánkban hajdan virágzott a komlótermelés. A 16 -17-ik században hazánkban legalább is négyszer annyi sörfőzde létezett mint most; igaz, hogy nem olyan nagy gyárak, mint például a kőbányai, hanem kisebbek szétszórva s ehhez a komlót mind hazánk termesztménye szolgáltatta. Ez iparág lehanyatlott azután, mint minden ily magyar dolog III. Károly és Mária-Therézia uralkodása alatt, mely időben hazánkat kezdették osztrák gyarmatnak tekinteni -és minden fejlődő iparágat elnyomtak azért, hogy az import Ausztriából történhessék. És így pusztultak el a magyar sörgyárak, igy enyészett el a múlt század első felében a komlótenyésztés, mely már jelentékenyen ki volt fejlődve. Én legalább annyit óhajtok, hogy abból, a mi a statistikai adatok szerint ma Csehországból hazánkba behozatik, a mi mintegy félmillióra megy, hogy itt Kőbányán feldolgoztassák— mondom, óhajtom, hogy legalább erre az összegre menő pénz maradjon benn az országban s az itt gyártott sör honi komlóból termeltessék. Ez olyan óhajtás, a minek remélem, sem a t. minister ur, sem az előadó ur ellene tzólni nem fognak; ha lehetséges lenne, jó volna az, hogy még exportot is sikerüljön eszközülnünk, de ha az importot nem birjuk akadályozni, legalább az importtal felérő exportot érKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIV. KÖTET. jünk el, oly czikkben, melyre climaticus viszonyaink teljesen alkalmasak. Mindenek előtt óhajtom azt, hogy a 'minister ur jó példával menjen előre és tétessen kísérletet az alkalmas államjószágokon, például Ungvárott vagy a felső megyék némely részében, kevésbbé fenn a Kárpátok között, hol a napszám sem olyan nagy áru. Lehetne továbbá kísérletet tenni a fogarasi uradalomban, hogy haszonnal-e, azt a ministerium jobban ítélheti meg, mert ehhez bizonyos évszakban sok kézi munka kell. Talán a fogarasi uradalomban lehetne megkísérteni, különben a t. minister ur sokkal jobban megítélheti a helyet, hogy hol, mint én. De azt hiszem, hogy az alföld némely pontján sem ártana kísérletet tenni vele, mert ha Baranyában a főherczegi bélyei uradalom nagyon jól termelheti a komlót, talán a pécskai uradalom is alkalmas volna rá. Ha aztán meglátja a gazdaközönség, hogy a t. minister ur az államjószágokon komlót termeszt, követni fogja a jó példát. Továbbá méltóztassék nekem a t. ház megengedni, hogy igen röviden ugyanezen rovatnál egy tételhez hozzászóljak. ([Jattjuk!) Itt a 15-ik lapon az állattenyésztés rovatában vagy a sajttermelés előmozdítására fel van véve 3,500 frt. Én azt gondolom, hogy itt leginkább a Máramarosban tett kísérletek folytatása czélozíatik, vagy másutt új ilyen sajtkészítő gyáraknak, tanítói állomásoknak felállítása. Bármelyik czéloztatik, mind a kettőt helyeslem s a t. minister ur figyelmét különösen egy speciális körülményre hívom fel, arra t. h, hogy a felföld mellett e részben az alföldet se hanyagoljuk el. Tudomásom van róla, hogy a t. minister ur a múlt nyáron a magyar alföld egyik legjelentékenyebb gazdasági és állattenyésztési góczpontját személyesen meglátogatta, hogy tapasztalatokat nyerhessen: Debreczent és környékét. A t. minister ur a Hortobágyon is kinn volt. Én e szempontból a Hortobágyról akarok szólani s annál inkább tudom, hogy a t. minister ur helyeselni fogja indítványomat, mert most már ismeri az ottani szokásokat, minthogy személyesen volt ott. A Hortobágyot hajdan tejjel mézzel folyó Kánaánnak tartották. Hogy ma nem mézzel folyó, ezt t. Göndöcs képviselőtársam tudja legjobban megmondani, mert ma ott a tióra a méhtenyésztésre hiányos s igy mézzel folyóvá nem fogjuk újra átvarázsolni. De bizonyos tekintetben tejjel most is folyik. A t. minister ur kinn járván, méltóztatott látni az ottani roppant mennyiségű marhaállományt, mely több mértföldnyire van a városoktól, hónapokig kinnt van s igy a tej ha szón kint vész el. Talán lesznek adatai a t. minister urnak

r arra, hogy kö rülbelől 5000 tehén teje vész el. Én a t. minister ur actáiból merítem e számadásokat, nem alaptalan dolgot beszélek. S ez nem kicsinyes dolog és Í8