Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-285

8 285. országos ülés január 10. 1884. tam ezen tárgyhoz hozzá szólni, mert azt tartom, hogy az ilyen telepítést legokosabb úgy csinálni, hogy az ember mentől kevesebbet beszéljen, de magát a telepítést annál jobban csinálja meg. Constatálni kívántam azonban ezen alkalomból főkép azt, hogy mindazon hirek, melyek az alvidéki telepesek állapotairól szóltak, merőben túlzottak; constatálni kívántam igen örvendetes tény gyanánt, hogy olyanok a viszonyok, melyekben a képviselőház jelenleg tökéletesen megnyugodhatik. Mindazon hirek, melyek az ottani állapotokról szárnyaltak, mondhatnám, mesterségesen voltak szítva és terjesztve. Egy olyan telepítést, a minő ott végbement, úgy egyszerűen megcsinálni, hogy semmi baj ne legyen, majdnem hehe tétlen dolog. (Hdyeslés.) Hogy más országból egy egész rakás embert, a kik otthon sem tudtak megélni, a kiknek otthon sem volt kenyerük, a kik otthon is könyöradományokra voltak szorulva, ide lehessen telepíteni úgy, hogy azoknak a fejük se fájjon: ez oly feladat, a melyre vállalkozni sem lehetett volna. (Ugy van!) Mind a bizottság, mely ezen telepeseket először ide áthozta, mind pedig a t. kormány — ezt vele szemben is ki kell jelentenem, bizonyos tekintetben kényszerhelyzetben volt; mert meg kellett engednie, hogy a ki be akart jőni, az beeresztessék az ország határain. Nem tehette azt sem a bizottság, sem a kormány, hogy talán zsandárokkal küldték volna vissza őket az ország határairól. És mégis ugyanazok, a kik olyan helyzetbe hozták a kormányt, hogy kénytelen volt igy eljárni, később, mikor észrevették, hogy ezen telepesek nem minden tekintetben vannak jól ellátva, voltak azok, kik e miatt a legnagyobb lármát csinálták. Hivatkozhatom azon hónapokra: áprilisra, májusra, mikor a bizottság nem akart behozni több embert, hogy egész alarme-hirek keringtek, nagy levelek érkeztek állítólag Bukovinából, a melyek igen szomorú színben ecsetelték azon emberek állapotát, a kik be akartak jőni, de nem jöhettek. S ezek a levelek mind Budapesten gyártattak és épen azok, a kik ezeket írták s világgá bocsátották, a legelsők voltak, a kik lármát csaptak, mikor oda lenn a telepesek között az első nehézség előfordult. Hát t. képviselőház, én megengedem, hogy most is van baj s lesz a tél folytán még több is, mert eljöttek az emberek minden nélkül s az egész szigorú telet kénytelenek átélni a nélkül, hogy meg lett volna nekiek adva valami keresetforrás találásának a lehetősége. De hát ez nem lehet máskép. így történt ez máskor is, mikor például a rósz időjárás miatt inség állott be s az ínségeseket segélyezni kellett; akkor sem lehetett azt úgy eszközölni, hogy valami panasz ne legyen. Hanem, hogy ezek az emberek élnek, hogy megvannak, hogy a jobb jövőt megvárhatják, és köztük a közegészségi állapotok sem oly feltétlenül rosszak, hogy a miatt kétségbeesésre volna okuk, ezt azon átadási jegyzőkönyvből látom, melyet a volt és a jelen kormánybiztos ur egymás közt felvettek s a melyben kimutattatik, hogy a szülöttek száma most is meghaladja az elhaltak számát és óhajtom, bár hasonlót lehetne constatálnunk Magyarország más vidékén is és nem csak ott, a hová most érkeztek az emberek és a viszonyok még nem kielégítők. Igaz, alacsonyan fekszik a vidék és a Duna árja által századok óta van eláztatva s tudva van, hogy az ily vidékeken a malária és lázak szoktak fellépni. És ha mindennek daczára mégis azt látjuk, hogy az állapotok még mindig tűrhetők, bátran constatálhatjuk, hogy nincs okunk kétségbeesésre és megnyughatunk a helyzetben. (Helyeslés.) Lett volna még észrevételem arra nézve, hogy a telepesek viszonyai a régi telepesekéhez képest nincsenek kellőleg szabályozva ; mert például a régi telepeket, melyek 800 négyszögölből állottak, elosztották kétfelé s 400 négyszögölet adtak egyiknek is, a másiknak is. Ezen azonban lehet segíteni és elvárom a kormánytól, hogy segíteni is fog, a mire a pénzügyminister ur ígérete nyomán még inkább lehet reményünk. Lehetne még megjegyzést tennem továbbá arra nézve is, hogy az árakat kissé magasra szabták, a mennyiben a volt kormánybiztos ur jelentéséből azt látom, hogy 68 írtban állapították meg holdját, de másfelől arról értesültem a pénzügyminister úrtól, hogy ez is olyan dolog, a mely nincs végleg fixirozva. Itt is lesz mód segíteni. Elvárom továbbá a kormánytól, hogy nagy követelésekkel nem fog fellépni az illető telepesekkel szemben s ezen embereket magasabban fekvő vidékre fogja telepíteni, mert ezt is megígérte. Lehetett volna ezenkívül őket oly helyekre is telepíteni, hol a telepítés által a nemzeti érdekek mozdittatnak elő. (Helyeslés.) Ez is a jövő dolga s azt hiszem, e pontra nézve is számíthatunk a kormány jóakaratára. Ugy, hogy mindent összevéve, csatlakozom a beadott jelentéshez és ajánlhatom a t. háznak, méltóztassék a kormány jelentését, melyet a belügyi és pénzügyminister urak benyújtottak, egyszerűen tudomásul venni. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: A két minister ur által benyújtott jelentést magam is teljes készséggel elfogadom s constatálom, hogy a kormány megtett mindent, a mit az adott viszonyok közt megtehetett. Hogy mégis felszólalok, annak oka az, mert nem szeretném, hogy jövőre ezen jelentésből, különösen annak végszavaiból azon következtetést vonja a kormány, mintha ez által az országgyűlés már végleges sanctióját adta volna arra, hogy a Bukovinából jövőre hazatérendő magyarok az aldunai vidéken ármentesítendő öblözetek helyére telepíttesse-