Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.
Ülésnapok - 1881-292
132 2»2. országos ülés január 21. 1§84. való utalást egyik főfeladatnak tartom. A gyakorlati irányra való utalást pedig akképen vélem elérhetőnek, hogy pl. ne csak theoretieus előadásokat tartson az iparosoknak, hogy miképen kell a munkát folytatni, hogy miképen művelik azt külföldön, hanem igyekezzék a tényezőkkel számítva, odahatni, hogy az ipar valóban gyakorlati irányra tereitessék, pl. hogy piaczot szerezzen Bolgáriában, Oláhországban. Ha pedig e lekintetben gyakorlati irányban akarunk hatni, arra kell törekednünk, hogy e felügyelőket Oláhországban, Bolgáriában, Szerbiábau utaztatván, ott megszerezzék a nálunk honos iparczikkekből a mintákat, melyek amaz országban divatoznak, hogy iparosiunk ezek nyomán dolgozzanak. Hogy példákat hozzak fel (Halljuk!) Oláhország számára a bőrárú czikkeket legnagyobb részben erdélyi iparosok szállítják, de ezek esak a határmenti vidékekre terjeszkednek ki, mert ezen iparosok nem ismerik, hogy pl. a Dunamentiek számára mily anyagot, mily alakban kell felhasználniok. Szükséges volna tehát, hogy erre nézve a minták megszereztessenek, az ipari felügyelőknek pedig feladata az lenne, hogy e czikkek számára ott a pieczot megnyerjék s erre nézve tudják megmondani, hogy pl. Galaczonvagybrailai piaczon minő anyagból, minő formájú iparczikket lehet elárusítani, hogy abból azután nagyobb mennyiséget, több ezerre menő értéket lehessen vevőhöz juttatni. Hasonlóképen arra kellene fordítani figyel möket az ipari felügyelőknek, a mi a butorneműekre vonatkozik. Az előkelők pl. Oláhországban, Parisból hozatják bútoraikat; mig a kevésbé vagyonosak olcsóbbat rendelnek meg Bécsből, de a középosztálynak számára bútorgyártás nincsen. Arra kellene tehát ügyelniök a felügyelőknek, hogy a formákra nézve a mintákat megszerezzék s illetőleg oly czikkeket készítsenek, melyek részint keleti, részint nyugoti formák szerint készültek és ekkor képesek lennének iparczikkeink számára Oláhországban piaczot találni. De erre nem elég az, a mi a ministeriinn részéről történt, hogy a ministerium kiküldött a kolozsvári kereskedelmi kamarától s máshonnan egy pár egyént busás díjazással utazni, kik jelentéseiket beadva, a practicus czélnak semmi megfelelőt nem tettek, hanem egyszerűen utazási költségüket fogyasztották. Ez utazások is oly rövid időre s oly kellemes társaságban történtek, hogy valóban nem annyira szakszerű és piacz kereső útnak, mint inkább kéj kirándulásnak voltak tekinthetők. Épen azért kérem a t. ministeriumot, igyekezzék e tekintetben valamit tenni, mert hogy az iparosok és iparkamarák a maguk erejéből tegyenek valamit, arra nincs kilátás, mert részint nincsenek szakképzett embereik, részint a kik volnának, azok mivel az oláhországi és a keleti üzletben részt j ! vesznek, üzleti féltékenységből titkaikat őrzik és nem akarják elárulni. Hanem ha a ministerium szakférfiakat küld ki és e szakférfiak banquettek helyett a mintákat rakjak fel az asztalra és megmondják, hogy itt és itt ennyit lehet elárusítani ilyen és ilyen áron, a vasúti vitelbér ennyi, azt pedig, hogy a nyersárú mibe kerül nekik, maguk az iparosok tudják: akkor, hogyha ilyen közvetítő szerepet vállal magára az iparfelügyelő, hivatásának meg fog felelni. Azért hoztam ezt iel, hogy a t. minister ur szives figyelmét erre irányítsam, annál inkább, mert amit e tekintetben eddig téve láttam, hiányosnak s a czél érdekében hátrányosnak tapasztaltam, mert az első sikertelenség mindig többet szokott ártani a czélnak, mintha semmi sem történik. (Helyeslés a szélső halon.) Gr. Zichy Jenő: T. ház! Talán senki sincs annyira hivatva az iparfelügyelőkről szólani, mint én, mert én ez urak működését közelről ismerem, nem a banquettekről, hanem onnan, a hol helyük van. Ok csakugyan teljes szorgalommal és buzgósággal működnek feladatuk teljesítésében. Hogy mi a keleti piaczokat elvesztettük, az baj, de ha vissza akarjuk azokat szerezni, azt nem az iparfelügyelők utján tehetjük. Ennek egészen más politikája van. A mit Ugron t. képviselő ur a szakértők utaztatásáról, a minták beszerzéséről mondott, az nézetem szerint is helyes, de ez a második lépés lesz. Az első az ipariskolák és tanműhelyek létesítése s e tekintetben a felügyelők jelenlegi működése teljesen megfelelő. A mi a minták beszerzését s a muzeumok felállítását illeti, erre az első lépést fogja képezni a mi leendő kiállításunk, mely Budapesten 1885-ben lesz. Itt ugy hiszem, meg fogjuk szerezhetni az alkalmat, hogy jövőben a keleti piaezokra is férkőzzünk. Nem akarom tovább folytatni előadásomat, egyszerűen a tételt megszavazom. (Helyeslés.) Elnök: Minthogy a tétel meg nem támadtatott, kijelentem, hogy az megszavaztatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): 2. Kereskedelmi czélokra 5770 frt. Elnök: Megszavaztatik. Tibáíl Antal jegyző (olvassa): 3. Külkereskedelmi czélokra 10,000 frt. Thaly Kálmán: T. ház! Midőn e tárcza költségvetésének keretében néhány rovatnál felszólalni kötelességemnek tartom, előre is, hogy a t. minister ur szives figyelmét annál inkább biztosíthassam magamnak, kijelentem, hogy nem szándékozom az előirányzott összegek akár egyikét, akár másikát megtámadni, mert én azt óhajtanám, vajha mi kétszer, háromszor annyit áldozhatnánk hazai földmívelésünk, iparunk és kereskedelmünk czéljainak előmozdítására. Jól tudom, hogy sanyarú pénzügyi viszonyaink közt nem vagyunk