Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-291

114 2B1- oruágos ülés jjannár 19. 18S4. kiállani. Felesleges tehát, hogy nevet említsek, mert nem az a lényeg, hogy kik akarták tenni, hanem maga ezen dolog. És igy áll a mit Thaly t. barátom igen helyesen mondott, hogy nem lehet az államnak feladata, még akkor sem, midőn a legjobb dolgot készíti, a magán iparral versenyre kelni, sőt e tekintetben a magán ipar fejlődését megakadályozni, mert természetes, hogy a magán ipar, legyen az még nagy részvénytársulatok kezében is, nem képes koezkáztatni a versenyt az állammal, melynek utóvégre nagy összegek állnak rendelkezésére, melyeket, ha máskép nem, kölcsön útján is beszerezhet. De miután már felszólaltam e tárgyban, engedje meg a t. képviselőház, hogy egész általánnosságban elmondjam nézetemet erre nézve. (Bálijuk!) Én, a ki már hosszú idő óta kötelességszerüleg foglalkozom a költségvetés részleteivel, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a mai szűkre szorított keretekben, ha egyáltalában lehet megtakarításokat tenni, ezek leginkább ezen a téren, ebben az ágban tehetők, a nélkül, hogy az állam legkevésbé károsíttatnék, sőt meggyőződésem szerint érdekében járnának el a magyar kincstárnak és a magyar iparnak is. Hisz ez nem az egyedüli vasművé az államnak, a mely nagy mérvben üzi ezen iparágat. Itt van az állami gépgyár, ott a diósgyőri és rohniczi vasmű, csak ezeket említem fel, a kisebbeket mellőzöm. Ha közelebbről vesszük szemügyre, hogy a gyárak mivel foglalkoznak, azon meggyőződésre jutunk, hogy egyetlenegy ág van, a melyet helyteleníteni nem lehet, t. i. az, a melyben a budapesti gépgyár a vasutak számára mozdonyokat készít; a többi mind oly dolog, a melyre nézve kötelessége volna az államnak odahatni., hogy mielőbb a magániparnak adassék át. Nem ismerhetem el soha, hogy az államnak lenne feladata cséplőgépeket, kazánlemezeket, kaszákat stb. gyártatni, én őszintén megvallom, még tovább is megyek és arról sem szólok, hogy helyes nemzetgazdászati politika lehet az, hogy az állam készít a maga számára gőzmozdonyokat. Ha az állam azon megrendelésekre nézve, a melyeket saját gépgyárának ad, biztosítja a magánipart, hogy a mennyiben lehetséges lesz, egyenlő árak mellett szükségletét nála fogja megszerezni, méltóztassék elhinni, hogy rövid pár év múlva ki lesz fejlődve az ipar, a mely ezen ezikkek termelésére szükséges. De még hagyján, ha a t. kormány bebizonyítaná, hogy első sorban a vasutak szükségleteit tartja szem előtt. A tények azonban nem ezt bizonyítják. Hisz ha elolvassuk a t. kormány indokolását a közlekedési tárczánál, azt látjuk, hogy ő nemcsak nem szándékozik kiszorítni a gazdasági gépek gyártását, hanem ellenkezőleg megindult akkép, hogy azt még inkább fokozza. Hisz a legnagyobb összeg, a mely kéretik, tulaj donképen azzal indokoltatik, hogy a gazdasági gépek készítésére nincs elegendő tér és gyári eszköz. Megvallom, sokáig töprenkedtem azon, vájjon nem volna-e kötelességem e tekintetben formaszerinti indítványt terjeszteni a ház elé, melyben felkérném arra, méltóztassék fontolóra venni, vájjon nem kellene-e egyenesen utasítani a kormányt arra, igyekezzék minden vasműveken túladni és megmenteni, megszabadítani költségvetésünket ezen óriási tehertől. Nem teszem ezen indítványt egyedül csak azért, mert tartok tőle, hogy ily formaszerinti indítvány nyal árthatnék magának az ügynek. Azon esetre, ha az elfogadtatnék, talán kár háromolhatnék ebből a kinestárra, a menynyiben az üzletvilág látván, hogy a kormány mintegy kényszerhelyzetben van, hogy utasítva van a képviselőház által arra, hogy a vasmüveken túl adjon, ez természetesen kedvezőtlenül hathatna vissza az árra, az eventualis concurrentiára. Ez az egyedüli ok, a miért én formaszerű indítványt nem teszek. Felhívom a t. ház figyelmét azonban erre a tárgyra, mert mondhatom, hogy komoly megfontolást érdemel. Azon kivül, hogy ezen vasművek eladása által kedvező viszonyok közt igen tekintélyes öszszegekhez jutna az állam, másfelől oly tehertől szabadulna meg, a melynek nagyságát kiszámítani nem vagyunk képesek, mert látjuk, hogy évek óta milliókat és milliókat temetünk ebbe az iparüzletbe, a mely meggyőződésem szerint mélyen sérti a magániparnak érdekeit. Csak ennyit óhajtottam a t. ház becses ügyeimébe ajánlani. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Báró Kemény Gábor közmunka és közlekedési minister: Igen röviden kívánok reflectálni azokra, a miket Helfy t. képviselő ur az állami üzletekre vonatkozólag mondott. Felemlítette a t. képviselő ur az állami gépgyárat és a diósgyőri gépgyárat és ezek mellé sorozta a rohniczit is. Legyen szabad azt megemlítenem, a mit én már többször is mondottam, hogy magam sem vagyok embere annak, hogy az állam egyszerüleg mint iparos, az iparosok sorába lépjen és azokkal versenyre keljen. Vannak azonban helyzetek, a mikor az államnak, illetőleg az államkormánynak állami szempontból érdekében van, sőt kötelessége az iparnak egy és más ágát ténylegesen gyakorolni, hogy rendelkezhessék mindazon eszközökkel, a melyek felett rendelkezni közérdekből szükséges. Csak egy nagyon csekély tárgyat vagyok bátor most felemlíteni, a melyet nem mint közlekedési minister, de mint kereskedelmi minister ál-