Képviselőházi napló, 1881. XIV. kötet • 1884. január 10–február 5.

Ülésnapok - 1881-285

285. országos filét, január 10. 1884. 5 hogy mivel ezen törvényjavaslat magában véve j nagyon rövid s a legszorosabb összeköttetésben van a közoktatási ministerium bndgetjével s különösen a népoktatással: a legczélszerűbbnek vélném, hogy a budget tárgyalása alkalmával ez is tárgy altatnék. Erről különben méltóztassék majd akkor határozni, a mikor a bizottság beadja reája vonatkozó jelentését. (Helyeslés.) Elnök: A beadott törvényjavaslat ki fog nyomatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Egyéb előterjesztés nem lévén, következik a napirend: a bel- és pénzügyminister urak 433. számú jelentésének tárgyalása. Méltóztatik a t. ház kívánni, hogy a jelentés felolvastassák ? (Nem!) Ha felolvasottnak tekintetik, akkor a vitát megnyitom. Irányi Dániel: T. ház! Midőn a múlt tavaszszal a Bukovinából Panesova tájékára részint behívott, részint önmaguktól bejött székely atyánkfiai sorából hangos panaszok emelkedtek az ő elnyomott és elhagyott állapotuk miatt, s miután e panaszokat Torontálmegye alispánjának a törvényhatósági bizottsághoz intézett jelentése is nagyrészt megerősítette: indíttatva éreztem magam egy indítványt terjeszteni elő a t. háznak, kérvén, méltóztassék utasítani a kormányt, gondoskodjék mindenek előtt és először, hogy a Panesova táján levő bevándorlottak közül egyrészt a keresetképtelen szűkölködők a szükséges segélyben részesüljenek, másrészt, hogy valamenyien száraz és egészséges helyen telepíttetvén meg, elegendő kiterjedésű bel- és kültelkeket, az építendő házak és gazdasági épületekre anyagot, s a mennyiben reászorulnának, vetőmagot és gazdasági eszközöket, illetőleg e czélra előlegeket mérsékelt kamat mellett és hosszú törlesztésre kapnának, gondoskodván egyszersmind arról, hogy az alapítandó községekben templom, iskola, tanító és paplak, községháza és temető számára telkek hasittassanak ki és megtévén általában mindazt, mi az új telepítvényes községek megmaradása és életképes fejlődésére megkívántatik. Egyúttal tekintettel arra, hogy azt nem lehet akár egyesek, akár társulatok önkényére bizni, hogy mikor, hol s mily elemekből alakítsanak telepeket, szükségesnek tartottam azt is, hogy másodszor a nagyobb mérvben megindítandó további telepítés czéljából szaktanáeskozmányt hiván össze, annak javaslatai alapján törvényjavaslatot készítsen, a mely a telepítés feltételeit s módját és a nyújtandó állami kedvezményeket megállapítván, lehetővé tegye, hogy akár egyesek, akár társulatok, akár a kormány által eszközlendő telepítés akként vitessék keresztül, hogy ez hazánk nemcsak közgazdasági, hanem politikai érdekeinek is teljesen megfeleljen. Ezen indítványnak s az ahhoz kapcsolt indokoknak meghallgatása után a ministerelnök ur kijelentvén, hogy nézeteimben osztozik és a kormányig ily szellemben szándékozik eljárni, felszólított, hogy indítványomat vegyem vissza, mit én, bizván a kormány ígérete teljesítésében, legott teljesítettem. De miután a nyár folytán ismételten hangzottak fel panaszok az alföldről, s miután a telepesek egy része — fáidalom, számosan — ismét vándorbotot ragadt, hogy elhagyott bukovinai hazájába visszatérjen : szükségesnek tartottam ezen ügyre újra felhívni a t. képviselőház becses figyelmét és egy határozati javaslatban arra kérni, miszerint a kormányt nevezetesen a bel- és pénzügyministert arra utasítani méltóztassék, hogy ezen visszaköltözés okait részrehajlatlanuí kinyomozván, a bukovinai települők érdekében eddig tett intézkedésekről és ezek sikeréről, nemkülönben a jövőt illetőleg szándékáról mielőbb kimerítő jelentést terjesszen elő. A jelentés, a mely előttünk fekszik, az említett határozati javaslatnak, melyet a t. képviselőház a pénzügy minister ur hozzájárálásával elfogadott, eredménye. T. ház! Valamint egyrészről nem lehet tagadni, hogy a bukovinai magyaroknak hazatelepítése kellő előkészület nélkül történt, a miért nem szándékozom azon lelkes bizottságnak tenni szemrehányást, a mely „csángó-bizottság" név alatt ezt az ügyet felkarolta, ugy az sem szenved kétséget, hogy ezen hazafias vállalattal szemben a kormány eleinte meglehetős közönyt s lanyhaságot tanúsított. Azonban megelégedésemre szolgál az előttünk fekvő jelentésből azt látni, hogy a kormány a múltban elkövetett hibákat és mulasztásokat lehetőleg jóvátenni iparkodott. A jelentésnek keltekor, november 15-én ugyanis a telepesek már mind hajlék alatt voltak, részint állandó, részint ideiglenes házzal bírván. Kaptak földet, kiki a mennyit igényelt, illetőleg a mennyinek megnövelésére képesnek bizonyult 10 hold erejéig; kaptak vetőmagot, a mennyiben erre rászorultak és gazdasági eszközöket; sőt hogy a telepítés még nagyobb mértékben történhessék, a kormány egy erdőterületet arra a czélra alkalmassá tett és egy nagyobb bérletet felmondott, mely két területre 500—600 családot lehet betelepíteni. Gondoskodott a kormány arról is, hogy az égalji viszonyoknak és a talaj nem épen kedvező voltának folytán megbetegedett telepítvényesek kórházakban ápolásban s a munkaképtelenek s általában a szegények ingyen ellátásban részesüljenek, részint a kincstár, részint a vereskereszt raktárából. Midőn ezen tényeket megelégedéssel veszem tudomásul, bátor vagyok egyúttal némely kérdéseket vetni fel, a melyekre a jelentés vagy epem semmi, vagy nem elegendő felvilágosítást nyújt. így nevezetesen nem találom annak nyomát a jelentésben, vájjon épülnek-e már a községekben templomok, iskolák, községházak. Az meg van említve, hogy