Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-259

259. országos ttlt mert hisz a mint tudjuk egy magyarországi rendőr­főnöknek, vagy egy alispánnak van hatalma, hogy I egy század, vagy egy zászlóalj katonaságot moz-1 gósítson, de a magyar kormánynak nem áll ren­delkezésére katonai erő, melylyel egy esetleg ki- J törő zendülést vagy lázadást elnyomjon. Bécsben I aztán mi történt? Vájjon követelte-e a minister­elnök, hogy a horvát bán, a ki kötelességét tenni elmulasztotta, hogy azon hatóságok, melyek meg-1 tagadták a segédkezést a rend fentartására, azon­nal felfüggesztessenek , hogy azon tartomány- i gyűlés, melynek tagjai nyíltan a zendülők párt- j jára állottak, azonnal feloszlattassék ? Tett-e erre | vonatkozólag lépéseket, nem tudjuk. Megtette, a mi természetes kötelessége volt: követelte, hogy a czímerek újra felhelyezésével a magyar államnak megsértett tekintélye és a rend helyreállíttassák. I De hát megtették-e ezt minden mulasztás, minden halogatás nélkül ? Egyáltalában nem. Feltételekhez j szabták azt, hogy a magyar állam tekintélye hely-• reállittassék és a keletkező anarchia megfékez- j tessék. Beszéltek arról, hogy nem lehet ingerelni a horvátokat, hogy várni kell addig, mig a horvát kedélyek lecsillapodnak, kímélni kell szegény hor­vátokat, mert hiszen ők idegesek. Még az is fel volt hozva, hogy nem lehet azonnal eljárni a czí­merek kifüggesztésével, mert nem lehet a kedé­lyeket megrontani épen ő Felségének a császár­nak születésnapján; beszéltek arról,hogy a horvát ügy olyan ügy, mely külföldi complieátiókat idéz­het elő, beszéltek mindenféle ürügyeket, hogy sok pénzbe kerül, nagy katonai mozgósítást idéz­hetne elő stb. Végre elhatározták aztán a közös ministeri értekezleten, hogy a bán, kinek köteles­sége lett volna eljárni, különös megbízatást nyer­jen arra, hogy ott rendet csináljon. A bán ezen különös megbízatást sem teljesítette, hanem visz­szaüzente, hogy ő bizony nem fogja feltenni a| ezímereket. Erre elhatározták, hogy királyi biztost nevez- j nek ki, ki katonai erővel is: fogja a szükséges ren-j det helyreállítani, de feltétel mellett, ugy.t. i.j hogy a ministerelnök előre kötelezi magát kivinniS a magyar országgyűlésen azt, hogy a zágrábi cső-1 cselek akarata pontosan teljesíttessék. És nem az volt az egyedüli feltétel. További feltétel az volt,; hogy a kir. biztos, ki a rendet meg fogja csinálni,; az osztrák hadsereg egy tagja legyen, aki azutáni maga fogja kezelni ezen ügyet és így mellesleg] érvényesíteni fogja azon már gyakrabban nyilvá-í nuló törekvést, hogy Horvátország mintegy a biro-í dalom provincziájának tekintessék, melyben a közösi ministerek is intézkednek, mint a hogy ez a határ-i őrvidék bekebelezésénél is történt. Elment végre a kir. biztos és mit csinált! Zágrálban Ramlerg? Legelőször is biztosította, ai népet, hogy csak viselje magát csendesen, azonnal teljesülni fog kívánsága Hallottuk azután, hogy KÉPVH. NAPLÓ 18öl—84. XHI. K0TET. október 9. 1883. gj fogadott egy küldöttséget a zágrábi horvát nem­zeti színház ügyében, melynek történetesen tagja volt a horvát ultra képviselő Folnegovics, a mi ellen sem nekem, sem másnak nincs kifogása ; le­gyen szabad azonban constatálni azt, hogy külö­nösen azután, a mi tapasztalataink nekünk a ma­gunk körében vannak, ennél szerényebb katonai executiót nem látott az ország. Mit mutat mindez t. ház? Mutatja azt, hogy Bécsben még most is meg van a leghatározottabb részrehajlás a horvátok ügyében, hogy Bécsben ma is előbbre való fontos tekintet a horvátok jó­indulatának fentartása, mint a magyar állam tekin­télyének, sőt magának a közcsendnek és rendnek gyors éa erélyes helyreállítása. A tapasztalatokból nézetem szerint két dolog okvetlenül következik. Az egyik az, hogy Ma­gyarországnak mulhatlan szüksége van saját had­seregre, mert az már mégis tűrhetlen dolog, hogy a mint az imént rámutatni bátor voltam, a magyar kormánynak ne álljon rendelkezésére semmi had­erő, melylyel a lázadást megfékezhesse. Azt mond­ják, igenis r áll, mert a hadsereg közös, tehát a mienk is. Állott rendelkezésére a lefolyt esemé­nyek alatt is, de miként? A magyar kormány­elnöknek előbb Bécsbe kell menni és ott a kar­hatalom tanácsban ül a magyar kormány elnöké­vel és hogy annál tarkább legyen a compania, a tanácsba meghivatik és ott ül maga a lázadó, ez esetben a horvátországi bán, kinek kötelesség­mulasztása tette szükségessé a katonai executiót s az ily körülmények közt azután bekövetkezik az, hogy ha tetszik a karhatalomnak, csinál rendet, ha nem tetszik, nem. Most a situatio valósággal hogy nem a magyar kormány csinált ren­det Horvátországban, hanemAusztria,azaza közös birodalom vesz bennünket a maga közegei által oltalma alá; annak szívessége s leereszkedése foly­tán lett a magyar állam tekintélye s a rend Hor­vátországban helyreállítva. Én azt hiszem t. ház, soha még ily kézzelfoghatólag nem bizonyíttatott be annak igazsága, a mit mi itt oly számtalanszor hangoztattunk, hogy saját hadsereg nélkül önálló államot képzelni sem lehet, mert e nélkül nem rendelkezik azzal, a mi saját nemzeti létének fen­tartására elkerülhetlen, a mi nélkül egy tartományt lehet igazgatni, de államot kormányozni nem le­het. ( Ugy van! a szélső baloldalon.) A másik, a mire vonatkozólag meggyőződést merítettünk a lefolyt eseményekből, az, hogy mi sohase fogunk békében élni Horvátországgal, míg Bécsben e politikának utolsó maradványai is el nem múlnak, értem azon részrehajlást és kedve­zést, a, melyben hagyományosan részesítik most is Horvátországot és részeltetik annál inkább, minél tüntetőbben tudják fitogtatni fekete-sárga loyalitá­sukat. És ezt teszik a legextremebb pártok és ele­mek, mindaddig, mig lesz, aki őket erre bátorítja, 11

Next

/
Thumbnails
Contents