Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-259

78 '259. országos ülés október 9. 1883. tapasztalnék, hogy a horvátok elismerés helyett gyűlölettel fizetnek, hogy a számukra biztosított jogokat fegyverül használják ellenünk: vájjon azért, hogy most igazságosak voltunk, nem lehetünk-e azután szigorúak ? S vájjon nem annál jogosabb lesz-e a szigor, minél önkénytesebb és teljesebb volt a jóindulat? (Igaz ! Ugy van! jőbbfélől.) Jól tudom, hogy lesznek ezután is, a kik nem fogják beérni az 1868-iki egyezményben biztosított jogokkal; a kik azon alaptörvénynek kettészakítását óhajtják: de azt hiszem, hogy a horvát nemzet többsége, az értelmiség és a birtokos osztálynak szine-java többre fogj a becsülni azl868-ki törvényben biztosított becses jogokat, semhogy oly aspiratiókat, oly törekvéseket támogasson, a melyek, ha sikerülnének is — reménylem, nem fognak sikerülni — Horvátország alkotmányára és nemzeti fejlődésére végzetesekké válhatnának. Az imént mondottak után alig szükséges t. ház, kijelentenem, hogy nem osztozom t. barátomnak azon nézetében, miszerint — mint azt indítványának harmadik pontjában kifejti, — az 1868-iki egyezmény revisio alá vétessék. Ellenkezőleg, én ezen törvénynek sértetlen fentartását kívánom mind a két részről. Jól tudom, hogy vannak ezen alaptörvény ellen kifogásaink, mindamellett, nem mintha azt jónak és kifogástalannak tartanám, óhajtom annak fentartását; meglévén győződve, hogy a revisio azon czélt, a melyet t. barátom maga elé tűzött, nem előmozdítani, hanem hátravetni fogná ez időszerűit, a mennyiben a horvátok, ha a revisióba beleegyeznének, azt nem arra használnák, hogy a maguk engedékenységét tanúsítsák, hanem ellenkezőleg, a Magyar- és Horvátország közt törvényesen létező kapcsolatnak tágítására. Ugy, hogy a tárgyalások a helyett, hogy a békét, egyetértést mozdítanák elő, csak újabb idegenkedést sáilnének és az ürt, a mely köztünk létezik, még jobban tágítanák. Már pedig én, ugy Magyarország békés fejlődhetése, mint ha veszély fenyegetné a hazát, az együttműködés és összetartás végett, az idegenséget jókor megszüntetni, a létező ürt minél előbb betölteni óhajtom. Ez óhajtól indíttatva, kijelentem, hogy a mi a czímereket illeti, én az 1868 óta fennállott gyakorlatot óhajtom fentartani. A mennyiben azonban a t. kormány saját felelősségére kijelentené, hogy az általa indítványozott mód Horvátországban a rend helyreállítására alkalmasabb és biztosítana, hogy ott ez utón a királyi biztosság minél előbb megszüntethető és az alkotmányos állapot mielőbb visszaállítható lesz^: kész leszek a kormány indítványát pártolni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Egyszersmind azonban nem habozom arra figyelmeztetni a kormányt, hogy ha azt akarjuk, hogy Horvátországban a béke, a rend teljesen helyreálljon és a mostani elégületlenség barátságosabb indulattá változzék, a czímerkérdés elintézése után mindazon sérelmeket, melyeket a horvátok hangoztatnak, meg kell vizsgálni és a mennyiben alaposaknak, a fennálló törvények által indokolhatóknak találtatnának, orvosolni szükséges. Egyúttal pedig elvárom ugy a magyar kormány, mint a kinevezendő bántól, hogy sietni fognak alkotmányos utón a népnek terheit apasztani, panaszait a közigazgatásjavítása és a népjólétének előmozdítása által megszüntetni. Es rajta lesznek ők és rajta lesznek Drávántuli képviselőtársaink is, hogy azon ellenséges érzület, a mely ma oda át létezik, mielőbb barátságos indulattá változzék át. (Élénk tetszés és helyeslés a középen.) Ez elveket vallotta a negyvennyolezas párt már 1869-ben; ezeket iktatta be 1 872-ben programmjába az országosan összehívott pártgyülés, ez elveket vallom és követem én ma is. Megleli et, hogy ma már nem népszerű a mit mondok, de őszinte, meggyőződésemnek kifolyása. Meglehet, hogy nem népszerű a javaslat, a melyet tettein, de valamint eddig sohasem kerestem népszerűséget meggyőződésemnek árán, ugy ezt ez áron ezután sem akarom megtartani. (Élénk helyeslés jőbbfélől.) Jól tu dom — úgyszólván gyermekkoromban tanultam az iskolában — hogy a tarpeji szikla közel van a canitoliumhoz: de inkább én merüljek el az örvényben, semhogy önző számításból, gyáván, némán nézzem, miként közeledik feléje nemzetem. Ám dobjanak reám követ az elfogultak — nem t. barátaimat értem ez oldalon —- az én lelkiismeretem azt súgja, hogy kötelességemet teljesítettem. (Élénk helyeslés a középen.) S valamint a legdörgőbb taps vihar nem képes elhallgattatni a lelkiismeret rosszal ó — ugy az egész világnak zúgása nem képes elnémítani annak helyeslő szavát. (Za~ jos helyeslés jőbbfélől.) Nincs egyéb mondani valóm. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! A czímerfelirat. kérdésével, illetőleg az előttünk fekvő ministeri határozati javaslattal hosszasabban foglalkozni nem fogok; az abban foglalt ellenmondásokat az elmeélnek olyan — mondhatom — fényűzésével derítették már fel előttem szólott t. tagtársaim, hogy én a körül szót szaporítani valóságosan feleslegesnek tartom. Egyetlen megjegyzést kívánok azonban tenni arra, a mivel az igen t. ministerelnök ur, nevezetesen pedig a pénzügyminister ur az általa kívánt felhatalmazást indokolta. Azt fejtegette a t. pénzügyminister ur, hogy azért szükséges eltávolítani a magyar feliratokat, hogy ez által kedvező hangulatot keltünk Horvátországban a czélból, hogy a függőben levő nagyfontosságú ügyek kedvezően intéztethessenek el. Azonban ezzel kapcsolatban az igen t. nrinister ur kijelentette, hogy e revisio alatt az 1868: XXX. t.-czikknek revisióját nem érti. Már most kérdem, miként lehet-e más utón